Hálás és meghatódott szívvel tekintünk vissza az elmúlt évre. Önöknek köszönhetően rendkívül eredményes évet tudhatunk magunk mögött. Végtelen boldogsággal tölt el minket az a támogatás, amit az alapítványon keresztül Kongóba tudunk juttatni. Érezzük, hogy munkánk nem hiábavaló, hogy hangunk eljut jó érzésű, másokon segíteni akaró emberekhez. Visszanézve az elmúlt évet a pénzbeli adományok mellett egyre több felajánlás érkezik hozzánk: szemüvegek, szemészeti operációs műszerek, együttműködések más alapítványokkal, önkéntesek…
Oly sok adomány érkezett idén az alapítványhoz, hogy két szállítmányt is indíthattunk Kongóba. Két missziót is támogattunk: a Kolei misszió során 48 beteg műtéti díját vállalhattuk át és egy rákos gyermek citosztatikus gyógyszerének vételárát fizettük meg. A COR szemcentrumnak több szemészeti fogyóeszközt is vásároltunk.
A szemészeti kórház építését is támogattuk, előre láthatólag 2019 januárjában már a 2. épület, a rendelő is elkészül. Az orvosképzés támogatását az alapítvány rendkívül fontosnak tartja, jelenleg Dr Thomas Enduka Okoto szemészeti szakképzését segítjük.
Köszönő soraink zárásaként álljon itt egyik kedvenc képem, a kép 2010-ben készült, még a régi centrumban, operációs nap után, a kötéslevételt követően. A képen boldog gyermekek szüleikkel, ők már látnak! Döbbenetes volt látni, hogy a 10 hónapos kisgyermek anyja ölében, a kötés levétele után nem sokkal, kezét nézegeti.
A másik képen a 2018-as Kolei misszió során támogatott betegek egy része műtét után.
Tisztelt Jótevőink!
„Elmúlt egy év” -jut eszembe a dal, és valóban, olyan gyorsan egy újabb év vége felé járunk. Igazság szerint, a sok teendő miatt hirtelen döbbenünk rá, hogy elrepült egy év. Persze, visszanézve láthatjuk, mennyi minden történt, mennyi helyre mentünk idén. A tavalyi, a közbiztonság miatt kissé visszafogott év után idén igen sok missziót bevállaltunk és végeztünk. Kabinda, Basankusu, Bumba, Kole, Gandajika, Luputa, Wikong, Bukavu olyan helyek, ahol sok beteget láttunk és kezeltünk. Több városban idén először voltunk. Ez mutatja, hogy kis centrumunk egyre keresettebb, egyre ismertebb. A statisztikánk alapján úgy tűnik, idén rekordot döntünk, majdnem 2000 műtét, ebből közel 1300 szürkehályog műtét. A rendelésen látott betegek száma pedig meghaladja a húszezret! Időm és erőm egy részét lekötötte az építkezés. Hamarosan a második épület üzembe áll, és végre kényelmesen láthatjuk el ezt a hatalmas tömeget. Persze, nagyon hiányzik a műtő önálló épülete, de bízunk benne, hogy ami beindult, tovább fog működni és 2019 végére a műtő is elkészül, addig pedig szorongunk tovább az ideiglenes helyen. A sok teendő mellett egyre világosabb számomra, hogy a következő évek legfontosabb célja az afrikaiak képzése lesz. Sokat töprengek rajta, hogyan lehet ezt jobban, jól csinálni, és itt főleg a képzés gyakorlati oldalára gondolok.
Nagy vigasz és hatalmas erő számomra az otthonról, kis hazámból érkező segítség. Ez a tudat, hogy sokan kísérik munkánkat Magyarországon, fantasztikus! Van az anyagi, ami nagyon kell, és van a gondoskodó szeretet, figyelés, odafordulás, ami külön erőt és kitartást ad nekünk. Legyen mindenért hálás köszönet, szívből, az itteniek nevében is, amit ők gyakran kifejeznek. Oly jó lenne ezt küldeni egyenesbe haza, próbálom cikkben leírni, de nem gyakran sikerül visszaadni azt a hálát, örömet, boldogságot, amit a betegeink kifejeznek… Jut eszembe ilyenkor az Evangélium: „Minden, amit egyért e kicsinyek közül tesztek, azt Velem tettétek”!
Richárd testvér a Kasai megyéből
Köszönjük a segítséget, Áldott Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánunk!
Gidófalvi Popgeorgijeva Márta
az alapítvány elnöke, 2018. november
Az adományok felhasználásáról, az alapítvány honlapjának beszámolók menüpontja alatt tájékozódhatnak.
Végre megérkezett a 2 hónapja Kaminában ragadt teherautó a maradék tetőfedő palával. Így hamar tető alá került a rendelő épülete, és mostmár hatalmas tempóban haladunk a belső munkálatokkal. Beindult az ablakok beállítása, a plafon munkálatai, a belső ajtók gyártása, a villanyszerelés és a belső vakolás. Igazán, szépen haladunk. Közben az utca fronton rendezzük, rendeztetjük a terepet, van ott egy kövezett árok az egészet újra kell csinálni. A Kongói hatalmas esők elvezetése ezt megkívánja.
-Van egy jó hírem,- mondja dr Deo egy nap reggelén, két műtét között. A MONUSCO vállalta, hogy a visszautat biztosítja a csapatnak! A MONUSCO jelentése pedig: „Mission d’Observation des Nations Unies au Congo” magyarán az ENSZ kongói megfigyelő missziója. Kongóban tudniillik 2012 óta hatalmas ENSZ kontingens állomásozik. Szépen berendezkedtek, laktanyák mindenfelé és egy jó nagy szervezett egység. Így a repülőtereken is, mindent felállítottak parallel módon. Vannak járatok, lehet ezekre még külsösként is jelentkezni. Persze, hallottam, hogy ez nem mindig sikerül, mert elsőbbséget élveznek az ENSZ alkalmazottak…
Így, a kitörő örömbe legalább nálam bekúszott egy bé-mol, mi lesz, ha mégsem tudnak felvenni?
-Hétfőn visznek Kanangáig, majd másnap a Kananga-Mbuji Mayi járttal, így kedden érkeztek haza- mondta Deo. Amennyiben sikerül, sok pénzt takarítunk meg, hiszen négyünknek az út kb 1600 Dollár.
A hajó pontban 6 órakor kötött ki, ránk már várt a kórház kocsija, mindent bepakolva azonnal a szálláshelyre mentünk. Innen gyors átöltözés után, irány a kórház.
Dr Deo, Patient, dr Simon a Kivu tó partján, a háttérben már Ruanda hegyei látszanak. Mögöttem a kórház ahová jöttünk 2 hetes misszióba.
Tervünk az volt, hogy gyors kipakolás és berendezkedés után még aznap operáljunk kb 10 beteget, hiszen Deo állította, már sokan várnak ránk. A kórházba érve jön a meglepetés. A műtő egy jól szervezett, jól működő egység, fiatal dinamikus vezetővel, aki 10 perc alatt körülvitt minket és rám igen jó benyomást keltett. Több, jól működő autoklávval végzik a sterilizálást, ez a műtőkben a legfontosabb, és azonnal látjuk, hogy itt ezt nem hanyagolják! Kapunk egy termet a misszió idejére. Második kellemes meglepetés, hogy szemem megakad egy operációs mikroszkópon.
Dr Déo egy fiatal szemész kollega. Három éve találkoztam vele először, Brüsszelben a Belga Szemész Társaság összejövetelén. Egy ösztöndíjnak hála, Belgiumban volt egy évet a szakorvosi képzése alatt. Innen vissza Kinshasába, majd friss diplomás szemészként keresett meg újra.
-Te Richárd, itt vagyok, új szakorvos, de soha még nem volt szike a kezemben. Kérlek, vállald, hogy kiképzel nálatok, Mbuji Mayi-ban. Próbáltam lerázni, elhessegetni, de Ő, mint hűséges kiskutya, csak jött és újra és újra kért, hadd jöjjön Mbuji Mayi-ba képzésre. Az ilyen típusú képzésről azt kell tudni, hogy rendkívül idő és energia igényes, sok türelem és kitartás kell hozzá mindkét részről. Ráadásul szemészeti centrumunk jelenlegi helyzetében az elsőbbség az itt dolgozó kollegák képzésén van, ami magyarázza tartózkodó viselkedésemet. De Déo doktor kitartóan ostromolt, míg végre kötélnek álltam, és vállaltam, hogy 2 hónapra jöjjön hozzánk.
Goma város főtere, jobbra a Nyragongo vulkán. A kivu tó partján.
Két hónapja várjuk a rendelőre a tetőt, két hónapig cammogott egyik kátyúból a másikba a teherautó, és most végre itt van! Megérkezett, de csak a fele, másik fele leragadt Kamina városban a vasútállomáson, most be van fedve a ház FELE és fő a fejünk, mi legyen. El is határoztam, hogy veszünk itt bármilyen palákat és befedve folytatjuk az épitkezést. Rakhatjuk a tetőt, majd nekilátunk a vasablakok és a belső ajtók legyártásának, a villany és vízszerelésnek, végül jöhet a belső vakolás, járólapok lerakása, csempézés..... és festés! A kék konténert alapítványos támogatásból vásároltuk meg, nélkülözhetetlen raktár az építkezésnél!
Egy különleges misszió után vagyunk. Mbuji Mayi-tól déli irányban 160 km-re Luputa, majd onnan még 100 km-re délre Wikong városokba szerveztünk missziót. A száraz évszak „kegyeit” kihasználva lehetett igen gyorsan és hatékonyan utazni, dolgozni.
Centrumunk építész mestere, Nóri ajánlotta: tegyünk bizonyos helyekre fénycső ablakot! A fogadóépületben van két kis helyiség, ahova a természetes fény alig tud bejutni, ez a kartonozó-recepció és a gyógyszereladó. Apróka, 2x2 méteres helyiségek, jó árnyékos, eldugott helyen. Nóri felvette a kapcsolatot a magyarországi Velux Kft képviselettel, akik nagylelkűen ajándékoztak két fénycső ablakot klinikánk számára. Ezúton is szeretném megköszönni e nagylelkű gesztust.
Ezeknek kihozatala kicsit körülményes volt, egy Belgiumból induló konténerbe lett elhelyezve. A tengeri szállítás, elvámolás és Kinshasáig érkezés 9 hónapba tellett. Ez itt kérem Afrika, ráadásul épp valami vámos sztrájk is bezavart… Végre, október végére megérkeztek a ládák. Pont akkor állt be az esős évszak. Másnaponként volt jó nagy zuhé, olyan trópusi. Ezen feltételek mellett nem mertem megbontatni a tetőt, tudva, hogy itt kényes munkákat elvégezni nem könnyű feladat.
Így esett, hogy kivártuk a száraz évszakot, az ablakok beépítésére.
Végre, júliusban sikerült mindent beszerelni, és íme, a képek, a cucc nagyon klassz, amikor direkt napfény esik rá, szinte túl világos van bent, a kartonozóban. Mondtam nekik, sebaj, hozzatok esernyőt, hogy kevesebb legyen a fény. A munkatársak igen hálásak, és persze, a többi részleg azonnal benyújtotta igényét: Nekünk is jó lenne egy ilyen direkt világítást, amit a Kongói Elektromos Művek nem tud kikapcsolni!
Készülnek a betonkoszorúk, oszlopok, és az árnyékoló fal. Támogatónk Béres János, és Durkó Zsolt operatőr vendégeink voltak, összeálltunk az épülő rendelőben a szemészeti stábbal egy kép erejéig.
Állnak a falak, most következik az építkezés legkényesebb fázisa, a betonkoszorúk elkészítése.
Belgiumból érkezett segítség a munkák folytatásához. A téglát a helyi vörös földből, cement hozzáadása után, helyben, egy présgép segítségével gyártják le. A téglák közé nem kerül kötőanyag, kötésben egymásra rakva őket, állnak stabilan a falak.
Felváltva cserélgetjük a rendelési és a műtétes napokat. A program igen hamar betelik, először 20-ra maximálom, majd megemelem 25-re, az utolsó napoknál pedig 30 betegre. Persze, sok előjegyzett beteg nem jön el, ilyenkor megüresedik a hely, van, aki hamarabb jön, hátha túlesik rajta idő előtt, így soha nem lehet pontosan tudni, mennyit kell operálni egy nap. Nehéz pontos programot csinálni, mert a betegek errefelé „szabad” emberek. Erről van egypár jópofa sztori.
Kole. Talán ötvenezres város? Első missziónk 2010-ben volt, amikor Pelenge-Lokoko után mentünk. Emlékszem, 3 hét alatt több mint ezer beteget láttam Lokoko településen, halálosan fáradt voltam, és csak azon imádkoztam, hogy kevés beteg legyen Koleban. Megbeszélésünk szerint a Tshumbei kis Cessna jön értünk és átvisz Koleba, hogy ott folytassuk a missziót. Nos, ez így is volt, igen, de Koleban hatalmas tömeg várt ránk. A remélt pihenésből iszonyatos tempójú rohammunka, majd egy jó nagy maláriás krízis lett. Akkor a stáb csak 3 emberből állt, a 2 szemészeti szakápoló, és én, egyedül orvos.
Elkészült az aljzatbeton, kezdődhet a préselt téglák gyártása és a falazás.
Egy évvel ezelőtt realizáltam magamban, hogy tényleg ki szeretnék jönni Kongóba, Mbuji-Mayi-ba segíteni (ehhez sok „véletlen” találkozás segített hozzá). Őszintén szólva, ez akkor még inkább egy álom volt – a nagyok viszont azt mondják, hogy merj nagyot álmodni. Azt hiszem ezt megtettem és nem kis segítséggel Odafentről most már egy hónapja itt vagyok Richárdnál.
Többen féltettek, hogy milyen körülmények között fogok élni, mit fogok enni és egyáltalán biztonságban leszek-e. Én ezektől kevésbé féltem, viszont az még engem is meglepett az első hetekben – mostanra már megszoktam –, hogy itt én valójában úrilányként élek. Sofőr szállít minket sok helyre a filmbe illő terepjárón. Éjjeli őr őrzi álmaimat. Munka után meleg ebéd gőzölög az asztalon. Kedvemre ehetek finomabbnál finomabb trópusi gyümölcsöket. A munkahely gyalog 10 percre van, tehát a koránkelés sem okoz problémát (07.30-ra járunk dolgozni). Gyerekkori álmom, a baldachin (szúnyogháló) itt vált valóra. Tehát amikor néha Katalin hercegnőnek szólít Richard, akkor nem is téved nagyot.
Nézem az utat és teljes erővel szorítom székem karfáját. Nyolcvannal száguldunk Kisangani és Banalia között, egy szép afrikai nap reggelén. Szomszédom és utastársam Simon, rezzenéstelen arccal ül, ahogy néha rásandítok, láthatóan elégedett, bizonyára a „minél gyorsabban megyünk, annál hamarabb odaérünk” elvet preferálja. Hogy a csudába kerültünk ide? Közben eszembe jut gyermekkorunk egy, bennünk mély nyomot hagyó pillanata, amikor a fogorvosi székben ülünk, és Józsi a fogunkat fúrja.
Idén, mint más években, újfent Kabindában karácsonyoztunk. Jó közösségben ünnepelni a szeretet ünnepét. És hogy teljes legyen az öröm, szorosan összekötöttük a szemészettel. Hetekkel érkezésünk előtt az összes helyi rádióban bemondattuk az osztály újranyitását.
Igen sűrűre sikeredett az utóbbi két hónap. Kezdődött augusztusban a Lubumbashi-i, szokásos éves misszióval. A Light For The World nevű Belga szervezet megbízásából, akik nagyon komolyan segítik centrumunk működését, az általuk támogatott, a Kongó déli vidékén található szemészeti egységekbe végzek évente missziót. Ezek célja, a már rutinszerűen működő egységek sebészeti színvolanának emelése, egyrészt gyerekek műtétjeinek végzése, másrészt különböző modern eljárások fokozatos bevezetése.
Idén, a helyi kollegák kérésére a szürkehályog sebészet modern eljárását kellett tanítanom. Lubumbashi, Likasi és Kolwezi, a nagy városok, ahol a misszió folyt, mind a mesés Katanga megye bányavárosai. Réz, kobalt és nikkel, amiket errefelé lehet találni.
Múlt héten Etienne ápolónk jelzi: doki, akit most operálsz, a Sankuru megyéből való, az én nyelvemet beszéli. Kiderült, hogy a kb 60 éves beteg 700 kilométeres távolságból jött, gyalog! Kissé elkésve, de amint lehetett, előkaptam a gépemet, hogy az esetet megörökítsük. A kongói nép komolyan szenved, de ilyen erőfeszítést a gyógyulás reményében kevesen vállalnak. Hallgassuk betegünk elbeszélését:
Lassan, de tovább folyik az építkezés, a munkálatok egy napra sem álltak le: kerítés építés, aggragátorház, betegeknek WC, és ami most a legsűrgősebb, a napenergia szisztéma kiépítése. Mbuji-Mayi-ban az áramszolgáltatás nem működik, néha egy-egy órára bekapcsolják, de többnyire hónapokig sincs áram. A kórház működése viszont áram nélkül elképzelhetetlen. Az aggregátor igen nagy gázolajszükséglete miatt, úgy döntöttem, hogy kiépítjük a napelemes szisztémát. A tervezett napelemes áramellátás számításaim szerint az összes áramszükséglet 70 %-át fedezni fogja. Ezzel rengeteg pénzt tudunk majd megspórólni.
Állványzat a napelemekhez és a már felszerelt panelek.
Elkészült az épület földelése.
.jpg)
.jpg)
Kész a megrendelt 30 m-es kerítésszakasz a szemészeti kórház fogadó épülete mellett. A kőművesek igen szép munkát végeztek.
.jpg)
.jpg)
Birtokba vehettük az aggregátorházat és a WC is.
Épül a kerítés. Aggregátorház és a betegeknek WC, előtérben a derítőaknák.
Elkészült a napelem tartó szerkezete, kipróbáltam a teherbírását. Alapítványi támogatásból, Lumumbashiban sikerült megvenni a 12 db 2 V-os akkumulátort 5400 dollárért. Az inverter a szisztéma központi eleme, ezt Franciaországból kapjuk meg, szintén adományként.
A lakosság köreiben hamar elterjedt a hír, hogy a szemcentrum, már az új helyen folytatja munkáját. Reggelente tömve van a váróterem.
Betegfelvételi iroda, pénztár és gyógyszer kiadás. A vízus vizsgálat kiszorult a folyosóra, reggelenként kirakják az asztalokat és a felszerelést a dolgozók és kezdődhet a rendelés.
A rendelőben szűkösen, de több asztalnál történnek a vizsgálatok.
A rendelő... és az optikai részleg.
A műtő, a legmodernebb gépekkel, öröm itt dolgozni és gyógyulni.
Köszönjük, hogy Ön is hozzájárult, hogy ezt a nagy lépést megtehettük! Az alapítvány, és Richárd testvér év végi köszönő sorai, itt olvashatók.
2017-es év első fele igen sűrűre sikeredett. Januárban kitűztük az új kórház első tömbjének avatását, március hóra Innen a határidő betartása volt a lényeg. Ennek ellenére távoli missziókat is bevállaltunk. Még 2015 vége felé operáltunk egy helyi főnököt Wikong városkából. Állandóan telefonált, hogy menjünk missziózni hozzájuk. Mbuji Mayitól aránylag elérhető távolságban található, így januárra terveztük ezt a missziót, aminek riportját itt lehet olvasni. Innen szinte egyenesen az egyenlítő vidékére utaztunk a belgiumi OWW társasághoz társulva, két hétre. Egy igen rövid, de nagyon hatékony, sikeres misszióban segítettünk Balázs önkéntes doktorral. Erről itt olvashatnak bővebben.
A váróterem, és a kartonozó.