Újra úton voltunk...Én, Patient és Etienne, két szemészeti szakápolóm. A száraz évaszak kitűnő lehetőséget adott, hogy ismét elinduljunk és távoli vidékekre menjünk segiteni a betegeken. „Richárd testvér, miért mész messzi helyekre misszióba, hiszen itt Mbuji Mayi-ban csak le kell ülnöd, és van bőven elég beteged”, mondta egy kedves európai ismerősöm. Akkor leültünk, és szépen elmeséltem az itteni belső vidékeken élők elhagyatottságát, magányát és nyomorát. Mondtam neki, nézzük a számokat és a beteganyagot, akiket ilyenkor kezelünk, és megdöbbentő valóság rajzolódik ki: a betegek igen messzről, sokszor 4-500 kilométerről jönnek, közöttük nagy számban igen elhanyagolt, nemritkán 10 éve teljes vakságban élő emberek, egyetlen vágyuk, hogy ujra lássanak.Idén úgy gondoltam, hogy visszatérünk a Pigmeusok földjére, és megduplázzuk az ottlétünk idejét. Így született meg a terv, hogy Lokoko-Pelenge faluban 3 hétig, és Kole városkában szintén 3 hétig maradjunk.

Az utazás szép és kalandos volt.

Az új terepjáró kocsinkkal Mbuji Mayi-Kabinda-Tshumbe utvonalon 550 km haladva, majd kisrepülőre szállva Tshumbe-Tshudi volt az utvonal. Innen pedig gyalog 3 km Lokoko, kis Pigmeus település, ahol a minket meghivó Agnus Dei, német alapitású Katolikus közösség fogadott... no, meg a betegek! „Már 650 felirt beteg van” mondta Maurus testvér érkezésünk órájában.Alig tettük le a csomagokat, hozzám lép egy fiatalember: Doktor, megismersz? Én vagyok Richard, az az ápoló, akit 2008-ban szürkehályoggal operáltál itt, Lokoko-ban. Képzeld, most én vagyok az itteni EÜ centrum ápolója! Igen, emlékeztem rá, totál vak volt, és sikerrel operáltuk: Csodálatos volt látni, milyen komoly hatása lehet sokak életében a mi kis csekély akciónknak.

Richard nevű ápoló és Maurus testvér, a technikai felelős Egyébként idén is, Árpádházi St Erzsébetről neveztük el a Lokoko-i akciót! (Aktion St Elisabeth III)
Jöttek a betegek mindenhonnan. Az egyik legfrappánsabb és legmegdöbbentőbb eset így szól: Kb 500 kilométeres gyaloglás után az őserdei utakon, 2009 márciusában érkezett Lokoko-ba egy kb 65 éves, vak bácsika két fiával és lányával, az egyenlítő vidékéről. Hallotta, hogy a szemész doktor évente jön ide, és a 2009-es misszót megcélozva, kissé előbb érkezett, biztos ami biztos... Igenám, csakhogy bizonyos tények miatt, 2009-ben nem mentünk Lokoko-ba. (Egyszer elmesélem, hogy miért) Ők pedig nagy bizalommal várva a doktort, letelepedtek egy falucskában. Az idő telt-múlt, mire végre, egy kis év késéssel megérkeztünk... Ő volt az első beteg, akit elém vezettek.
Egy éves várakozás után: „Mondd doktor, mi a verdikt?”

Ott állt a lánya, aki vezette, és reszketett: mi lesz, ha a doktor valami rosszat mond, és nem lehet segíteni?
A bácsinak igen régóta meglévő szürkehályogja volt. Nem is szürke, hanem szinte fekete volt! Nagy reménnyel néztek a műtét elé, és hatalmas volt az öröm másnap, amikor végre, a kötést levéve a Papa ujra látta fiait és leányát! Csodálatos, felejthetetlen pillanatok! „Te vagy az Jóska? Igencsak megnőttél!”

Újra látok, hát ilyen a család? Sajnos nemegy esetben súlyos, végstádiumú glaucomás (zöldhályog) beteget láttunk. Ők is gyógyulni jöttek, és ilyenkor az orvosi vélemény lesujtó. A közösség külön imaórákat szervezett ezeknek a betegeknek, hogy Lelküket is ápolhassuk. Nagyon jó volt ez a segítség.
A 3 hét alatt 1050 beteget láttunk, rendelésen napi kb 150-et. Kb 600 kínai szemüveg talált gazdára! A nap végefelé már alig láttam. Műtétes napokon pedig 20 opus volt... Igy sikerült összesen 145 beteget megoperálni. A végére kissé kifáradtunk.

A műtét ára: egy tyúk!
Papa Wemba, a Pigmeus vadász. Az 1$-os kínai szemüveg nagy érték!

Titokban reméltem, hogy Kole városkában kevesebb lesz a beteg. Pont ellenkezőleg, rengetegen vártak ránk. Szintén 3 hét alatt 1100 beteget vizsgáltunk, és 144-et operáltunk! Ebből 45 olyan beteg volt, akik bilaterális, kétoldali totális szürkehályoggal jöttek.

12 éves gyermek, és az idősebb generáció. Itt voltak azután csodálatos gyógyulások és öröm kitörések! És kérem, minden betegnél csak az egyik oldalt tudtuk operálni időhiány miatt! Nagyon fáradtak voltunk. Közben letepert egykis malária, de szerencsére nem túl súlyos, és sikerült időben kikezelni. A Kolei missziós nővérek gondos ápolása tartotta bennünk a Lelket.!

Azóta visszaérkeztünk Mbuji Mayi-ba. Tudjuk, hogy vannak, akik már most ránk várnak, ott, a messzi őserdőben. Maurus mondta, „innen 300 km-re van egy nagy Pigmeus település, oda kéne eljutni egyszer” Szívünkben, imáinkban készülünk visszatérni, és már most méricskéljük lehetőségeinket és az időnket... Mindig világos előttem: amit kis szemészeti egységünk tenni képes, az csodálatos, egyedi de ugyanakkor hatalmas felelősség. Congóban a szemészek 90%-a a városokban csücsül, míg a betegek nagy része árválkodik.

Ez a mi missziónk, feléjük menni. Egy csepp a tengerben!
Lokoko, 2010 augusztus 05-én
A lehető legmodernebb technikákat alkalmazni az őserdőben, ez az én törekvésem, hiszen így nyerhető a legjobb eredmény. ( Small Incision Cataracte Surgery hajliíható műlencse beültetéssel)

Fr Richard