RICHÁRD TESTVÉR KONGÓI BETEGEKÉRT ALAPÍTVÁNY

Nagy elhatározással vágtam neki ennek a missziónak. Két kocsival megyünk, így hatékonyabb és kényelmesebb lesz az akciónk. Tavaly ilyenkor ugyanezen meggondolásból, ugyanígy, két kocsival indultunk, és szégyenletesen kb félúton ott kellett hagyni az egyik kocsit, a kis mentő-kamiont. Azóta a gyújtást teljes egészben felújítottam, a differenciálzárakat megjavítottam és a fékeket szintén megújítottam. A gyújtás megjavítás után, amit az Alapítvány segítségével sikerült fedezni, a kocsi teljesen megtáltosodott. Ekkor jöttem rá, hogy bizony jó ideig 3, időnként 2 hengerrel mentem… Szerencsére nem sokat. Most viszont, hogy lehet száguldani, meg kellett csinálni a fékeket, ugyanis a pedált nyomva szinte semmi nem történt, és bizony gyakran a kézifékkel kellett megállnom!

IMG 55IMG 28

Hát, a fékek beállítása a Pinzgauer-kocsinál nem kis munka, ráadásul 6 keréken! Dobfék.

Egy kb 7 órás út után megérkeztünk végre Lubefu városkába. Mondhatnám inkább, falucskába. Mindenki mondogatta, hogy milyen jó az út Lusambo és Lubefu között, én elképzeltem, hogy lehet rendesen haladni százzal… Kiderül viszont, hogy kb 130 km erdős-hegyes vidék, ahol aztán igazán nem lehet gyorsan haladni. Gyönyörű az út, az első 40km a Sankuru folyó mellett, annak északi oldalán halad, a trópusi őserdőben, amolyan primer erdő. A tájban gyönyörködünk kicsit, de érzem, hogy bizony így nemigen haladunk, csak csigatempóban. 50Km után hirtelen szavanna, gyönyörű, itt meglendül a kocsi, de hamar visszakerülünk az erdőbe. Elhagytuk a folyót, van egy csomó, legalább 5 kisebb híd, szerencsére a CTB (Belga kóperáció), aki rehabilitálta az utat, ezeket gyönyörűen felújította, van egy nagyobb, vadonat új híd, előtte tábla, (400 km óta az első) 36T max. Közben megitatjuk Pinzit, aki ilyen homokos talajon símán elfogyaszt 30litert… és este 5 órára végre kiérkezünk a szavannára. Itt megállunk a SHENGA nevű faluban, ez Etienne nevű szuper ápolónk szülőfaluja.

lufelenaplemf

Itt muszáj megállni, leülni Etienne testvérénél, ahol meleg étellel kínálnak. Én persze tűkön ülök, már 17 óra és még 35 km van hátra, és a nap elindult lefelé.

Februárban csatlakoztam egy Belga szemészeti misszióhoz, két hétig az egyenlítői megyében, az egyenlítő fölött, Basankusuban voltunk. Évente egyszer szerveznek ilyen missziót, és ilyenkor nagy szeretettel hívnak, menjek velük.

IMG 83erkezes

Nekem rendkívül hasznos, mert tapasztalt Belga kollégákkal lehet megbeszélni a szemészet olyan aktuális kérdéseit, amikről nekik közvetlen információik vannak, míg én, a nagyvilágtól elvágva csak felületesen ismerem őket. Nekik az én jelenlétem igen hasznos, egyrészt a komplikált sebészeti eseteket együtt oldjuk meg, másrészt én vagyok a stáb technikusa. Idén ez utóbbi volt talán a legfontosabb. 3 órás repülőút után, szerencsésen megérkeztünk.
Azonnal több meglepetéssel kellett szembesülni.

Húsvétot beleszámítva 3 hétig Kabindába mentünk szemészeti misszióra. Az út igen izgalmas volt, mert a kocsi gyújtás felújítása óta ez volt az első komoly utunk a Pinzgauer mentőkocsinkkal. A csodálatos eredmény tartósnak bizonyult, „autónk, mint egy új száguldott”.

IMG 41IMG 69

Még szerencse, hogy a fékeket is teljesen átnéztem és felújítottam. Mivel magam végeztem ezt a munkát, vettem észre, hogy az egyik keréknél a fék ki van iktatva. Egyszerűen betettek egy szöget a csőbe, és jól leszorítva nyomásálló, de a fékhengert kiiktató megoldást alkalmaztak… Kongói szuper szerelők.