RICHÁRD TESTVÉR KONGÓI BETEGEKÉRT ALAPÍTVÁNY

Érdekes, rendkívül tömény két hét áll mögöttünk. A belgiumi OWW szervezethez csapódva Basankusu városában voltunk szemészeti misszión. Évente egy alkalommal, két hétre szerveznek ilyen akciót a nagyrészt belga kollégákból álló társaság. Idén kissé zavaros volt az előkészítés. Két tonnányi felszerelést és fogyóeszközt állítottunk össze Belgiumban 2016 októberében. (én is ott voltam a csomagolásnál) Ez DHL-el érkezett Kinshasába november elején. -Időnk van bőven,- mondta Yann, a szervezet főnöke. 

Mire én: Ennyi év után sem ismered Afrikát? 

A ládák február közepéig várták a vámolást… Igaz, hogy politikai zűrzavar volt ez időben, igaz, hogy vámos-sztrájk is volt. És kérem három hónap itt, eme kontinensen, ez semmi!

KipakolasIMG 84

A ládákat a Kinshasai indulás előtt két nappal vámkezelték és szállították le. Szerencsére én és Balázs (ifjú, szemészetre készülő önkéntes Magyarországból) már Kinshasában voltunk, így személyesen tudtuk felügyelni a ládák kipakolását és két tonnányi anyag átrakodását egy Antonov teherszállító gépre. Jó kis móka volt.
Aznap este érkezett a Belga csapat, és másnap kora reggel volt az indulás Basankusu felé. A csapatban volt két tapasztalt szemész, 4 tanuló kollega, (Balázzsal együtt), egy ápolónő, aki a műtőt szervezi, optikus és szemüveg-részleget vivő 2 ember, plusz a főnök, Yann, aki mindent szervez és adminisztrál.
Az út csodálatos repülés, 3 óra hosszat a Congó folyó és az őserdő felett. Órákig zárt erdő, időnként látszik, hogy hatalmas területeken a fák, az erdő vízben áll, itt ott apró falucska, néhol cérnaszerű utak… Az ember alig bír betelni a látvánnyal. Sajnos részleteket nem lehetett jól látni, részben a felhők, részben a száraz évszaki viszonyok miatt.

Basankusuba 11 óra tájban érkeztünk, és 5 perccel utánunk leszállt a tehergép is… Ilyen időzítést nehéz lett volna jobban szervezni. Így a kipakolást is személyesen tudtam ellenőrizni, semmi nem hiányzott és minden épnek tűnt, kezdődhet a misszió.

A vasárnap délután pakolással ment el. Beállítottuk a rendelést, így másnap teljes erővel indulhat a munka ezen része, amíg én nekilátok a műtőt összerakni, beállítani. Kicsomagolni a cuccot, elrendezni és raktározni, műtősnőnk fantasztikus precizitással és igényességgel talált mindennek helyet. Az én feladatom a mikroszkópok és a masinák beállítása volt. Igen, de ezekhez áram is kell, és az új épületben az áramhálózat igen amatőrre sikerült. Gyors megoldásként a tetőtérben újabb hálózatot alakítottam ki szétosztva a három fázist, hogy a generátort egységesen terheljük. Lent volt 30 fok, a padlástérben a fém-hullámlemezek alatt lehetett 45? Igazi szauna, ráadásul nagyon kellett vigyázni hova lépsz, mert a farostlemez plafon nem sokat bír. Egy gyors próba: a rendszer működött, a sterilizáló szépen beindult, a fako-masina szintén. Megreszkíroztunk egy klíma gépet is, és azt is bírta a hálózat, no ez már jó, csak ráz a földelés… Gyorsan készítünk egy földelést a rendszernek, ilyesmivel az őserdei szakember nem foglalkozik, és ettől kezdve minden tök jó. Persze, jönnek a „várt” meglepetések: a mikroszkópok lencséit (3 mikroszkóp) por és penésszerű gombás fonalak lepik. Ezeket megpucolni nem kis munka, és főleg kényes, sebaj, erre készültem, az összes optikát szétszedni, ami hozzáférhető, azt alkoholos-éteres vattával megpucolni, majd összeszerelni, beállítani… legalább fél nap volt. Viszont nagyon jól sikerült, és idén senki nem panaszkodott a mikroszkópokra. 

Akkor jött a legkényesebb, egy modern sebészeti műszer számítógép cseréje és újraindítása. Ez első művelet könnyű volt, mert csak össze kellett dugni 3 vezetéket, ami 5 percet vett igénybe. Ekkor jött volna a teszt, beindul- e a masina? Kicsit rossz előérzettel indítom be, mert egy évet állt, és a tápegységben jó nagy kondenzátorok vannak, amiknek nem tesz jót a pihenés. Szépen beindul, duruzsol, a program tölt, kérdezget én meg válaszolok, már azt hiszem, hogy nyert ügyünk van, amikor hatalmas robbanás- bumm hallatszik, majd mint egy géppuska sorozat, ratatata… kis füst tör elő a masina alól és minden leáll… Elszállt a tápegység.
felrobbbetegek

Énrám meg szomorúság száll, azóta is kérdezgetem magamtól, mit lehetett volna jobban csinálni, hogy ez ne így végződjék. Ezt a gépet nem tudtuk használni.
Hétfő reggel, első nap, hatalmas a tömeg. Az összeírtak létszáma már meghaladja az ezer beteget.

comput
gyermek

Főnökünk kemény rendet diktál: reggeli fél hétkor és hét órakor kezdődik a munka. Du egykor 30 perces pihenő egy szendvics, banán, stb elfogyasztása után tovább a program, amíg el nem fogynak a betegek a műtőben vagy a rendelésen. Ez rendszerint este 6 után volt. A műtő sötétedés után már nem használható, mert a fények becsalogatják a bogarakat nem kívánt bacikkal. Az udvaron minden nap reggel jó nagy tülekedés, az aznapi sorszámért küzdenek az emberek. Nem merek beleszólni a szervezésbe, nehogy még rosszabb legyen, de ha valamin, akkor ezen kell majd javítani. Sok beteg érkezik hajóval Mbandaka városából, az egyenlítőről, 400 km-es út után. Mbandaka kb 400 ezres lakosú város, és az onnan érkező tömeg bizonyítja, hogy nincs szemészeti ellátás. Mondják, hogy van valaki, aki operálgat, de sok a sikertelen műtét… Sajnos, látjuk az eredményt.

dolgozhalyogt

A beszélgetés során kiderül, hogy az utazás nem veszélytelen. Pirogán, csónakon lehet a Congo folyó mellékágain felhajózva Basankusuba jutni. Mesélik a betegek, hogy  volt egy tragikus kimenetelű eset. Egy bácsika jött volna a szemészeti rendelésre Mbandaka-ból. Felszállt az első alkalmas motoros pirogára, a motor lerobbant. Átszállt egy másikra, az is elromlott. Erre átszállt egy harmadikra, ami jó lassan cammogott fölfelé a folyón. Hirtelen elhúz mellettük az időközben megjavított gyorsabb hajó, amelyről leszállt. Hiába integetett, vegyék föl, neki sietős, nem álltak meg. Ekkor a bácsinak fölugrott a vérnyomása és ott helyben meghalt. Mindezt a kísérője mesélte.
Rengeteg a műteni való beteg, így a műtő indítását sürgetik. Kedd az első műtétes nap, és utána minden nap 30-35 beteg kerül sorra. Főnökünk rám bízza a működő fako-masinával végzendő műtétek elvégzését.
-Te vagy a leggyorsabb, mondja.
IMG 842 IMG 843
 
Így minden nap reggel 7 órától kezdve én uralom a fako masinát egészen estig. Fél kettő táján kb 20 percre megállok, eszünk egy banánt, iszunk egy cukros levet, és hajrá, tovább, egészen este hét óráig. Ekkor ajánlatos leállni, mert a kivilágított műtő vonzza a bogarakat, és ezek a zárt ajtók ellenére bejutnak a terembe. Az egyenlítő vidékén a nap reggel hattól este hatig tart. Egy klímagépünk van, szerencsére igen jól működik. Mindig jelzi a szoba hőmérsékletét, ami ritkán megy 27 fok alá, általában 28-29, és ez kibírható.
KrystineUjralat
 
 
Több gyermeket találnak a rendelésen szürkehályoggal. Intézem gyorsan az anesztéziát, hogy megoperálhassuk őket. Szerencsére, egy átmenőben levő orvos jártas benne, így őt kérjük föl e kényes művelet felügyeletére. Így az őserdőben intravénásan, direkt adagolt szerrel altatnak, amit ügyesen kell adagolni ahhoz, hogy megfelelő mélységű bódítást okozzon. Összesen 10 gyerek kataraktát operálok, valószínű, hogy sok elhanyagolt eset van, illetve az ilyen sérült gyerekek túlélési és fejlődési esélyei is sokkal rosszabbak, mint az egészséges gyermekeké.
 
Időnként bekukkantok a rendelésre. Egy nagy teremben van 5 réslámpa, egyéb műszerek, szem nyomásmérő és komputeres szemvizsgáló. Bizony, nehéz lehet a rendelés, mert elég nagy a hangzavar és az idős betegeknek magyarázni suttogva nem lehet. A négy fiatal szemésztanuló mellett mindig van egy idős, tapasztalt szemész, akivel meg lehet osztani a nehéz eseteket, de mivel én állandóan operálok, ezt a feladatot ketten látják el felváltva. Ennek ellenére Balázs rendszeresen felkeres a műtőben, hogy van ez és ez, mit gondolok. Sok a különleges eset, ami természetes, hiszen a hatalmas őserdőben lakó emberekről van szó. Itt aztán van bogár, parazita, igen erős nap, hatalmas bozót, ami gyakran bántja a szemet, stb.
 
Esténként mindenki totálkáros, de a csapatvezér előrelátó, van mindenféle sós csipsz, mogyoró, oliva és persze sör.
Megy a duma, ezúttal három nyelven, Franciául, Flamandul és természetesen Magyarul.
amutodolgoz
 
Majd a vacsora után, ami elég jó, bőséges volt, hamar beesünk az ágyba, aludni kötelező, mert másnap minden kezdődik elölről. Második nap este főnökünk, Yann ajándékkal lep meg. Egy csoda fényképezőgéppel. Majd leesek a székről, amikor meglátom, és nem tudom hogyan köszönjem. Aznap éjjel csodálatos az ég, így éjjel kipróbálom, lehet e vele a csillagos eget fotózni? Teljesen ledöbbenek, mert simán ráfókuszált a csillagokra és elkészül a kép a Magyarországról nem látható csillagkép, a DÉLKERESZT. A kereszt függőleges szára mutatja nagyjából a déli irányt.
Reggelente, ahogy beérkezünk a kórházudvarra minden nap az az érzésünk, hogy egyre nagyobb a tömeg, egyre többen vannak és egyre idegesebbek az emberek. Igen, idén a misszió sajnos nem elég hosszú, 2 nappal rövidebb, mint máskor szokott. Az utolsó napokra muszáj rendőröket fogadni, hogy lehűljenek a kedélyek, mi pedig még keményebben és elszántabban dolgozunk. Közben elfogyott a gyógyszer, főleg a glaukómás szerek, ajánlom a fiataloknak, hogy írják fel, mert a nagyobb városokban lehet kapni. Az indulás előtti nap délelőtt még rendelünk és operálunk!  Idén a  kilenc és fél nap alatt 2500 beteget láttak el a rendelőben, és 240 műtétet végeztünk.
JeffKisgep
 
Csak délután három óra tájban állunk neki szétszedni a felszerelést és szépen módszeresen elpakolni, becsomagolni és elrendezni. Erre kapunk két helyiséget egyikben a fogyóeszközök, a másikban pedig a műszerek, masinák, székek találnak helyet maguknak. Gondoskodunk a patkányok elleni védelemről, a sarkokba kiszórt méreg vajon meddig hatásos? Itt, most minden egy évig fog pihenni, várni az újabb missziót… milyen jó lenne tovább üzemeltetni ezt az értékes felszerelést, arra kiképzett személyzettel! Talán ez lesz a jövő, remélem.
A visszaút másnap igen sima, eseménymentes repüléssel zárult. Kinshasából Belga barátainknak aznap este volt a repülő csatlakozás, nekünk egy éjszaka után, szombaton kora reggel. Most pihenünk és álmodunk nagy fákról, hatalmas folyókról, Bonobó majmokról, mesés dzsungelről, amit legközelebb belülről, közelebbről is meg kéne nézni! Legyen hozzá béke és nyugalom, s így irány 2018 február!
 
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
Fr Richard