RICHÁRD TESTVÉR KONGÓI BETEGEKÉRT ALAPÍTVÁNY

-Van egy jó hírem,- mondja dr Deo egy nap reggelén, két műtét között. A MONUSCO vállalta, hogy a visszautat biztosítja a csapatnak! A MONUSCO jelentése pedig: „Mission d’Observation des Nations Unies au Congo” magyarán az ENSZ kongói megfigyelő missziója. Kongóban tudniillik 2012 óta hatalmas ENSZ kontingens állomásozik. Szépen berendezkedtek, laktanyák mindenfelé és egy jó nagy szervezett egység. Így a repülőtereken is, mindent felállítottak parallel módon. Vannak járatok, lehet ezekre még külsösként is jelentkezni. Persze, hallottam, hogy ez nem mindig sikerül, mert elsőbbséget élveznek az ENSZ alkalmazottak…

szigetIdjwisz

A hajó pontban 6 órakor kötött ki, ránk már várt a kórház kocsija, mindent bepakolva azonnal a szálláshelyre mentünk. Innen gyors átöltözés után, irány a kórház.

kivuruankorhaz

 Dr Deo, Patient, dr Simon a Kivu tó partján, a háttérben már Ruanda hegyei látszanak. Mögöttem a kórház ahová jöttünk 2 hetes misszióba.

Tervünk az volt, hogy gyors kipakolás és berendezkedés után még aznap operáljunk kb 10 beteget, hiszen Deo állította, már sokan várnak ránk. A kórházba érve jön a meglepetés. A műtő egy jól szervezett, jól működő egység, fiatal dinamikus vezetővel, aki 10 perc alatt körülvitt minket és rám igen jó benyomást keltett. Több, jól működő autoklávval végzik a sterilizálást, ez a műtőkben a legfontosabb, és azonnal látjuk, hogy itt ezt nem hanyagolják! Kapunk egy termet a misszió idejére. Második kellemes meglepetés, hogy szemem megakad egy operációs mikroszkópon.

Dr Déo egy fiatal szemész kollega. Három éve találkoztam vele először, Brüsszelben a Belga Szemész Társaság összejövetelén. Egy ösztöndíjnak hála, Belgiumban volt egy évet a szakorvosi képzése alatt. Innen vissza Kinshasába, majd friss diplomás szemészként keresett meg újra.
-Te Richárd, itt vagyok, új szakorvos, de soha még nem volt szike a kezemben. Kérlek, vállald, hogy kiképzel nálatok, Mbuji Mayi-ban. Próbáltam lerázni, elhessegetni, de Ő, mint hűséges kiskutya, csak jött és újra és újra kért, hadd jöjjön Mbuji Mayi-ba képzésre. Az ilyen típusú képzésről azt kell tudni, hogy rendkívül idő és energia igényes, sok türelem és kitartás kell hozzá mindkét részről. Ráadásul szemészeti centrumunk jelenlegi helyzetében az elsőbbség az itt dolgozó kollegák képzésén van, ami magyarázza tartózkodó viselkedésemet. De Déo doktor kitartóan ostromolt, míg végre kötélnek álltam, és vállaltam, hogy 2 hónapra jöjjön hozzánk.

gomavulkivuto
Goma város főtere, jobbra a Nyragongo vulkán. A kivu tó partján.

Egy különleges misszió után vagyunk. Mbuji Mayi-tól déli irányban 160 km-re Luputa, majd onnan még 100 km-re délre Wikong városokba szerveztünk missziót. A száraz évszak „kegyeit” kihasználva lehetett igen gyorsan és hatékonyan utazni, dolgozni. 

indulasbetegetk

Felváltva cserélgetjük a rendelési és a műtétes napokat. A program igen hamar betelik, először 20-ra maximálom, majd megemelem 25-re, az utolsó napoknál pedig 30 betegre. Persze, sok előjegyzett beteg nem jön el, ilyenkor megüresedik a hely, van, aki hamarabb jön, hátha túlesik rajta idő előtt, így soha nem lehet pontosan tudni, mennyit kell operálni egy nap. Nehéz pontos programot csinálni, mert a betegek errefelé „szabad” emberek. Erről van egypár jópofa sztori.

gyerekszarazev

Kole. Talán ötvenezres város? Első missziónk 2010-ben volt, amikor Pelenge-Lokoko után mentünk. Emlékszem, 3 hét alatt több mint ezer beteget láttam Lokoko településen, halálosan fáradt voltam, és csak azon imádkoztam, hogy kevés beteg legyen Koleban. Megbeszélésünk szerint a Tshumbei kis Cessna jön értünk és átvisz Koleba, hogy ott folytassuk a missziót. Nos, ez így is volt, igen, de Koleban hatalmas tömeg várt ránk. A remélt pihenésből iszonyatos tempójú rohammunka, majd egy jó nagy maláriás krízis lett. Akkor a stáb csak 3 emberből állt, a 2 szemészeti szakápoló, és én, egyedül orvos.

ph309ph066

Egy évvel ezelőtt realizáltam magamban, hogy tényleg ki szeretnék jönni Kongóba, Mbuji-Mayi-ba segíteni (ehhez sok „véletlen” találkozás segített hozzá). Őszintén szólva, ez akkor még inkább egy álom volt – a nagyok viszont azt mondják, hogy merj nagyot álmodni. Azt hiszem ezt megtettem és nem kis segítséggel Odafentről most már egy hónapja itt vagyok Richardnál.
Többen féltettek, hogy milyen körülmények között fogok élni, mit fogok enni és egyáltalán biztonságban leszek-e. Én ezektől kevésbé féltem, viszont az még engem is meglepett az első hetekben – mostanra már megszoktam –, hogy itt én valójában úrilányként élek. Sofőr szállít minket sok helyre a filmbe illő terepjárón. Éjjeli őr őrzi álmaimat. Munka után meleg ebéd gőzölög az asztalon. Kedvemre ehetek finomabbnál finomabb trópusi gyümölcsöket. A munkahely gyalog 10 percre van, tehát a koránkelés sem okoz problémát (07.30-ra járunk dolgozni). Gyerekkori álmom, a baldachin (szúnyogháló) itt vált valóra. Tehát amikor néha Katalin hercegnőnek szólít Richard, akkor nem is téved nagyot.

OUON4IMG 381

Nézem az utat és teljes erővel szorítom székem karfáját. Nyolcvannal száguldunk Kisangani és Banalia között, egy szép afrikai nap reggelén. Szomszédom és utastársam Simon, rezzenéstelen arccal ül, ahogy néha rásandítok, láthatóan elégedett, bizonyára a „minél gyorsabban megyünk, annál hamarabb odaérünk” elvet preferálja. Hogy a csudába kerültünk ide? Közben eszembe jut gyermekkorunk egy, bennünk mély nyomot hagyó pillanata, amikor a fogorvosi székben ülünk, és Józsi a fogunkat fúrja.

IndulasBumba