Újabb fázisához érkezett a műtő építése, az elkészült belső burkolás után elérkezett az én időm: a kapcsolótáblák, csatlakozások beszerelése. Ezt a munkát nem engedem át senkinek, magam csinálom nagy örömmel!

                                                                                                                                                         Ahogy halad az építkezés, fogynak a téglarakások a kecskék nagy bánatára.

2021.02.27,  Kép: Richárd testvér 

***********************************************************************************************

Míg a világ a covid járvánnyal küzd, Kongóban, Mbuji-Mayi-ban a szemészeti kórház építése rendületlenül halad. Kinshasában ugyan vannak megbetegedések, de valahogy nem úgy működik a terjedés mint azt a fejlett országokban látjuk. Mbuji-Mayiban Richárd előrelátóan maszkokat és gyorsteszteket szerzett be, így a COR dolgozói csak maszkban végezhetik munkájukat. A gyanús esetekre ott a gyors teszt, de + esettel még nem találkoztak.

 A műtő épületének belső munkálatai szépen haladnak: villanyszerelés, ajtók, ablakok, járólapozás, csempézés, festés. A járólapok lerakásához Lumumbasiból hoztak mestert, Kongóban nem sokan értenek ilyesmihez.

A műtő, a kórterem a szemétégető-őrház és a napelempark is a Hungary Helps adományból épül fel. A műtő épületében 3 műtő helyiségben lehet egyszerre műteni, a műtő és a sterilizáló  helyiségek között átadó ablakok lesznek könnyítve így a munkát. A folyosóról ablakon keresztül lehet követni a műtéteket, így egyben oktatási célokat is megvalósíthatunk.

A tágas 70 négyzetméteres steril folyosó biztosítja a műtők biztonságos megközelítését.

A kórterem 12 beteg fogadására képes. Összeköttetésben áll majd fedett folyosóval a műtő és a rendelő épületével.

A már bevett szokás szerint a helyi vörös föld felhasználásával készült téglákból épül a kórterem.

Drónos felvétel, balról jobbra: garázs -mosoda épülete, aggregátorház, WC, szivattyúház-afrikai főzőhelyiség, ciszterna, afrikai pihenő pavilon, rendelő, középen a kórterem falai épülnek.

Bal sarok: az őház és szemétégető alapjai már elkészültek. Jobb oldali kép: a tervezett napelempark kijelölt helye. A napelem panelek már úton vannak Kinshasa felé.
A képeket készítette: dr Hardi Richárd, 2021.01.18

A kórház tervezője: Bordás-Varga Nóra

Átadásra került a mosoda-garázs-raktár épülete, mely a Lumiére pour le Monde támogatásávalt készült el. A nevében jelzett funkciók mellett egy nagy szerelőműhely is helyet kapott benne, ami a későbbiekben igen hasznos lesz.

 
A műtő épülete.                                                                                                Drónos felvétel: az átadott garázs-mosoda-raktár épülete, előtte a bentfekvő alap látható.

Szemben a rendelő, balra tőle a ciszterna-afrikai pihenőház.                                             Jobbra az aggregátorház és WC látható, 

Balról jobbra: az újonnan elkészült garázs-mosoda-raktár épülete, szivattyúhá és afrikai főzőhelyiség, ciszterna-afrikai pihenőház. Jobb oldai kép: szemben az aggregátorház és WC látható előtte takaró kerítés.

Bentfekvő: Elhatároztuk, hogy továbblépünk, és a bentfekvőhöz a téglákat legyártatjuk. Az épülendő szennyvíz szikkasztó medencéknél kijövő földet felhasználnánk a téglák legyártásához. Műtő: Ezerrel folyik a vakolás, ezzel párhuzamosan készül a plafon.

Balra szivattyúház és afrikai főzőhelyiség, jobbra aggregátorház és WC látható.               Jobb oldai kép: az átadott garázs-mosoda-raktár épülete.

Készül a villámvédelem, Kongóban ennek nagy a jelentősége a villámcsapások gyakorisága miatt. A  drága műszerek védelme kiemelt fontossággal bír a műtő esetében.

A vakolás gyorsan megy, mert ebben az épületben csempe lesz kb 180 cm magasan mindenütt, így kisebb felületeket kell vakolni. Gaby mester szerint most kellene a festést is elkezdeni, nehogy a már lerakott csermpét a festők beszennyezzék. A műtő és a bentfekvő a Hungary Helps adományból épül. Nos, van mit csinálni, de haladunk!

Richárd testvér a misszióból, 2020.december 

-Te Richárd, Simon doktort idén is hozd el Basankusuba-mondta Yann, a missziót szervező vezetőnk. Ez a Basankusu valahogy belopta magát szívünkbe. Yann egész évben készül rá, gyűjti és vásárolja az anyagot, hogy 2 hétig megállás nélkül és zökkenőmentesen dolgozhassunk az őserdőben. Őt segíti egy kisebb csapat, vannak, akik a szemüveg-optikus szférában, vannak, akik a fogyóeszközök terén és vannak akik gyógyszereket gyűjtve készülnek a misszióra. Azt megtanultuk, hogy „ember tervez, Isten végez” és hogy lehetőleg mindenre fel kell készülni.

Dr Simon a ládák előtt amiben a nélkülözhetetlen fogyóeszközök vannak.                 Az idei csapat, mindenki szabadsága terhére önkéntesként vállalja a gyógyítást.

Lire la suite : Basankusui misszió 2020

Évek óta győzködött és gyúrt: „Gyere szemészetet oktatni a muene-ditui egyetemre!” -Persze, majd még egy púp a hátamra! - volt válaszom.

A Muene Ditui vasútállomás                                                                                                       A Munene Ditui egyetem aulája
Eduardo, egy Spanyol misszionárius, aki már 15 éve él Kinshasában, az Opus Dei társaság tagjaként család orvosi teendőket lát el. A Procure-on találkoztunk rendszeresen, innen az ismeretség. Egy napon mondja nekem, hogy megszerezte a professzori rangot, és hogy kinevezték a Muene Ditu-i egyetem orvosi karára dékánnak. Kicsit homályos volt számomra, hogy lehet ilyen távolságból hasonló funkciót ellátni, de az Ő dolga, gondoltam.
Muene Ditu, Mbuji Mayi-tól 120 kilométerre-délre fekszik. Fontos elem, hogy a Kinshasa-Kananga-Lumumbashi vasútvonalon van, e miatt meghatározó szerepű város. A 2 milliós Mbuji Mayi a vasút és az utak működése szerint lélegzik. Egy egyszerű példa: 2016-ban, amikor kezdtem az építkezést, egy zsák cement ára 45 Dollár volt! Akkor épp szinte nem működött a vasút és az utak borzalmas állapotban voltak. Most ugyanez 22 Dollár, a teherszállítás sokkal jobb állapota miatt.

Az utóbbi évtizedben Muene Ditu sokat fejlődött, gazdaságilag fellendült. Iskolák, kórházak nyíltak és az utakat is próbálják rendben tartani. Nos, így épült és indult be az egyetem, ahol orvosi, jogi, népegészségügyi fakultások nyíltak.
Eduardo barátom évente 2x jön, amikor 3 hetet tölt és oktat, adminisztrál, szervez. A szemészet tárgyat a hatodévesek részére tartogatták, és mostanra került rá sor az anno elsőnek indított orvosi évfolyam számára. Utazásai során kötelező pihenő Mbuji Mayi-ban a „Richard testvér panzió”. Ilyenkor beszélgetünk esténként egy whyski mellett, a napi politika, a tapasztalatok, minden terítéken van. Nos, addig puhított, míg végül kötélnek álltam: újra elkezdem az oktatást. (Ilyesmit már csináltam 2000-ben egy évig Kabindában)

Muene Ditu-i egyetem                                                                                                                    Az egyetem tanterme

A 4 hónapos Covid-19 miatti teljes leállást Kongóban augusztus 15 után szűntették meg. Az oktatás is újraindult, és mivel én is pont ekkor jöttem vissza, kérték, minél előbb adjam le a 30 +15 órás szemészetet. Meg is szerveztünk gyorsan egy missziót, így elmélet és gyakorlat egymás mellett haladva szépen kiegészül. Tudván, hogy tankönyvük nincs, sebtiben szerkesztettem egyet. Itt az a szokás, hogy a tanár hozza a „syllabus”-t, amit a diákok fénymásolnak. (megvétel után…) El lehet gondolni, ebben az anyagban nem lehet színes kép, hiszen azt fénymásolva csak elmosódott részlettelen pacnikat kapunk. Úgy döntöttem, hogy lehetőleg rajzolt ábrákkal érzékeltetjük a lényeget, viszont az előadásra vetítőt viszek, hogy minél több képet lássanak. Igen, de a vetítőhöz áram is kell! Micsoda? Nincs áram egy egyetemen? Igen kérem, Kongóban nincs…
Amikor megláttam az egyetemei elméleti tömböt csuklottam egyet. Tudtam, hogy egyszerű lesz, de ennyire! Olyan volt, mint egy vidéki általános iskola.



Dr Piérre oktat                                                                                                                                     Dr Simon oktat
Egy dombon, a várostól tisztes távolságra épült az új oktatási központ. Ültettek szép mangófákat, ezek alatt van a büfé, a tartózkodó, stb. Kellemesen szellős. Nos, hogy vetíthessünk, elhatároztam, a Pinz-el megyünk, hiszen ebben a mentőkocsiban van áram. Így is történt. Utunk során nagy volt a szenzáció. Nem elég, hogy ilyen kocsit még senki nem látott errefelé, hat kereke van, hatalmas vörös kereszttel, a tetején napelemekkel, de ráadásul fehér ember vezeti!
Abban, hogy elfogadtam az oktatásba való belépésem, a közeli munkatársaknak komoly érdeme van. Minden erejükkel próbáltak rábeszélni, erre az útra gondolkodás nélkül rá kell lépni, hiszen ez a jövő, professzor leszünk és megnyílhat az út egy szemész szakorvosokat is képző intézmény létrehozására. Oké, mondtam végül, de akkor Ti is jöttök velem. Így osztottam ki dr Simon-nak és dr Pierre-nek egy egy délelőttöt.


Én is oktatok...                        Gyakorlati oktatás, Dr Simon réslámpás vizsgálatot mutat a tanulóknak, a réslámpát a Hungary Helps-es adományból vásároltuk

Ez igen hasznosnak bizonyult ráadásul Simon sokat segített, hiszen itteni egyetemen tanult és igen komoly tapasztalata volt a helyi szokásokat illetően. Egyébként jó tanár lesz belőle, igen jól magyaráz, átláthatóan, rendszer szerint gondolkodik. Mentő-kamionunk és az írásvetítő nagy szenzációt kelt, ilyesmihez nem szoktak. Örülök, hogy legalább vetített képeken bemutathatjuk a szemészet látványos részeit. Milyen jó, hogy a 25 év alatt sokat fotóztam, csak keresgélni kell, és szinte mindenről van saját képem. Persze, sajnos a digitális korszak előtti idő nagy része kiesik, sok munka lenne felkeresni a régi negatívokat,őket beszkennelni, stb…
Nem részletezném a tanítás élményét, de érdekes volt látni, hogy lankad a figyelem az első óra elmúltával. A délutáni órák pedig alig érnek valamit. Van, aki a padra hatja fejét és úgy figyel, van, aki ül mint a cövek, de alszik… Az egyetlen módszer, hogy ébren tartsd őket, ha gyakran kérdezel, teszteled a figyelmet, az elmondottakat visszakérdezed és az összefüggéseket ismételgeted.
Megdöbbentő volt, hogy 37 fős csoportban 3 nő, a többi fiú. Amikor ennek okát kérdezem, egyöntetűen a családtervezést jelölik meg. Orvosképzéshez minimum 7 év kell az érettségi után, és ez túl sok egy itteni lánynak, lemarad az átlaghoz, hiszen itt 30 évesen már 4 gyerekkel dicsekszik a „becsületes” leányzó. Ez az Élet értelme, az afrikai nőnek ez az életcélja. Mikor erről beszélgetünk, felmerül egy másik tényező. Egy művelt lány sokkal nehezebben talál férjet, mint az egyszerűbb, iskolázatlanabb. Mert hogy néz az ki kérem, hogy az asszony diplomázottabb, mint a férj. Így akik egyetemeket jártak ki, már csak onnan találhatnak maguknak párt és ez nagyon szűkíti a kört.

Egy kis banánt vettünk a helyiektől ebédre.                                                                                     Úton a család

Az anyagot ledaráljuk egy hét alatt. Állandóan érzem, hogy mindenben egyszerűsíteni kell, különben nem értik. A szemészet egy része optika, fizika, matek. Szépen ívesen áthidaljuk a nehéz részeket, minek bonyolítani az életet… a lényeg, hogy tudják, mit szabad tenni majd kint az életben és hogy mit nem… A szünetekben szépen elbeszélgetünk a mangófák alatt. Kellemes hűvös szellő, banán és földimogyoró, no, meg cukros-színes lé a menü. Érdekes megfigyelés: Mbuji Mayi-ban már esős évszakban vagyunk, de itt, 120 Km-rel délebbre, még a száraz évszak jelei dominálnak. Panaszkodnak is az itteniek, hogy csúszik az eső, hogy később érik majd a kukorica, hogy lesz majd e miatt éhínség már megint.

Betegek műtétre várva.                                                                                                                     Dr Simon és Étiénne a kötés levétele előtt a betegekkel.

Nagy az öröm a kötés levétele után! Végre megint látok!

Közben beindítjuk a rendelést a „Krisztus Király” kórházban, a kanadai nővéreknél. Szépen telik a műtétes program, és 2 napra szétosztunk 35 beteget. Csupa jól érett szürke hályog, a komplikáltabb eseteket Mbuji Mayi felé irányítjuk.
Hétfő és kedd a műtétes napok. Diákjaink nagy érdeklődéssel vannak, mindent látni szeretnének. Összeszokott csapat vagyunk, minden simán és zökkenőmentesen megy.
Sok szürke hályogos betegnél megnyílik a világ és igen nagy az öröm.






A visszaút során egy kis vihar elkapott. A Toyota Land cruiser amit a Hungary Helps adományból vásároltunk nagy segítségünkre volt a misszió során. Több autóval több felszerelést tudtunk vinni az útra.

Sikerül végre fotóznom, amint egymás nyakába borulva ujjongnak. Volt beteg Wikong-ból, Luputa-ból, a környező nagyobb helyekről. (e helyeken már többször voltunk misszióban, ezekről ITT olvashatsz) Persze, ilyenkor mindenki reklamál és kéri, menjünk ismét hozzájuk is körútra. Ezen lehet majd töprengeni és gondolkodni, mi a helyes ebben a Covid-19 okozta fura helyzetben? Nehéz lesz dönteni, mert a „KI ÉRTI EZT” mondás egyre erősebben zeng bennem, és úgy érzem, kell még valamennyi idő, hogy aránylag biztonságban dönthessünk.
Nos, így lettem ismét tanár. Eduardo barátom mondta: tessék cikkeket írni és a következő kinevezés egy éven belül jöhet! (Chef de travaux) Na tessék, így nő a púp a hátamon. Jézus szavai jutnak eszembe: „akkor majd én övezlek fel és küldelek oda, ahova nem akartál menni” – ilyesmi, de nagyon hasonló…

Dr Richard testvér, 2020 szeptember
 A képeket készítette: Richárd testvér, Dr Simon, és Dr Piérre

Kinshasa, 2020 augusztus 12. Gépünk valamivel éjfél előtt szállt le. Az utazás kellemesen telt, Budapest-Brüsszel, Frankfurtot érintve. Amíg Ferihegyen végre jól és kényelmesen elfértünk, a Frankfurti és brüsszeli reptereken mint vézna gebe a bő gatyában, lötyögtünk. E hatalmas struktúrák szép tágas szárnyai csak kongtak az ürességtől. Frankfurtban 4, Brüsszelben 16 óra átszállási időm volt! Jól bevett szokásom szerint Brüsszelben az éjszakát egy csöndes zugban, padokon töltöttem. Mint régen, hátha így sikerül tovább fiatalnak maradni… Lassan telt az idő, de végre itt a beszállás. Az SN légitársaság kínosan ügyelt a távolságtartásra. Mindenki mellett üres szék, és a sorokban ülők eltolódott helyzetben. Próbálok megszólítani egy légikisasszonyt, aki idegesen hátraugrott, amikor látta, hogy kicsit közelebb megyek. Most is döbbenettel emlékszem reakciójára. Mivel nem sikerült ablakhoz ülni, van időm bőven töprengeni: vajon mit találok, milyen helyzetbe csöppenek Kongóban? Elég lesz a magyar nyelvű negatív Koronavírus tesztem? Az elnök úr augusztus 15- ei dátummal nyitotta meg a határokat a külföldről érkezők előtt, de mi 12-én érkezünk! Akkor ez most hogy lesz, kell majd tárgyalni? Én készültem, kérem, van pecsétes papírom, hogy várnak az egyetemen szemészetet oktatni, ezt csak én tudom csinálni. Kicsit olyan érzésem volt, mint 35 évvel ezelőtt 1986-ban mikor az 504-es peugeaut autóval mentünk öcsémmel Európába. Bejaiában a hajóra való felhajtás előtt valami egyenruhás elkezdett kötözködni, persze arabul. Erre Feri öcsém jó vastag dossziéból papírokat húzott elő, és nyomta az orra alá. Ő készült! (Én vezettem… )A sok olvasnivaló láttán, enyhült a hangnem, mehettünk tovább, fel a hajóra… Itt Kongóban mindig van a kocsiban több nyomtatott dokumentum. Ha a rendőr kér, azokkal lehet kezdeni, jól kifárasztja, mire a végére ér… Persze, vannak kemény legények. Egy Scheutista Atya mesélte: kérték a jogsit, volt, a forgalmit, az is volt, a biztosítást, a technikai alkalmatosságot, a személyit, a rezidens kártyát, mindent tudott adni. Mire mérgében a rendőr: kérem a keresztlevelét!
A visszautamra készülés közben ez a jelenet jutott eszembe. Kovid teszt, meghívólevél, közösségi missziós igazolás, hogy én küldött vagyok… Ráadásul vízumom lejárt 4 napja. Ez kicsit bonyolult, mert a fő missziós vízumom érvényes, de ezt kíséri egy kilépési engedély-vízum, és ez járt le. Útlevelem mint az őserdő, annyi benne a pecsét, hogy ember legyen a talpán, aki megtalálja az anomáliát. Nos, majd meglátjuk, Kongóban az a jó, hogy általában mindig meg lehet egyezni, lehet találni megoldást.
A gép leszáll. Jó sötét van, megérkeztünk…

Kongó folyó                                                                                                                                 Kinshasai látkép a repülőből Mbuji-Mayi felé

Rendezetten szállunk ki, és mivel a gép farkában voltam, én utolsónak. Friss, kellemes levegő csap meg-persze, a száraz évszakban vagyunk, Kinshasa csak ekkor élhető. Az útlevélvizsgálatig két meglepetés: az első, hogy a nagyterembe csak egy sátron keresztül lehetett belépni. Ebben a sátorban felülről klóros vizet permeteztek ránk. A másik, a kötelező kézmosás. És persze mindenkin maszk.
Az útleveles bácsi kedvesen bólogat, látva új útlevelemet, majd a régiben a missziós vízumot, fapofával benyomja a belépési pecsétet. Így megy ez itt, kérem.
Nagy az öröm a csomagvárás közben, meglátom kedvenc sofőrünket, Papa Andrét. Ő egy igazán jó fiú, nyugodt és bölcs természetével nagy békesség árad belőle. Hosszú percek után megjönnek a bőröndök és végre kocsiba ülve beautózunk a Procure-be.
Másnap első utunk (Polgár Palival utaztam) a Máltai Szervezet Nagykövetségére vezetett. Nagykövet úr jó barát és egy igazi misszionárius. Beszélgetés közben kiderül, hogy Ő már 1991-ben itt volt és csak 95-től van Kinshasában, előtte még Mbuji Mayi-t is megjárta. Mindig nagy szeretettel és megértéssel beszél Kongóról és segít, ahol tud. Kérdezem a Kovid-19 ről, mire válasza:
-Ki érti ezt? Itt minden fordítva és érthetetlenül történik.- Lezárták 4 hónapra a Gombe negyedet, (villanegyed és kereskedelmi központ) mert állítólag itt volt a góc, de az összes többi negyedben, elképesztő promiszkuitás mellett a vírus csak vagyogat, holott az emberek egymás tyúkszemén járkálnak és összezárva élnek. Ez igaz, sokszor egy kisudvarra körkörösen nyílnak az egy vagy két szobás lakások ajtajai, amikben legalább 8-10 en laknak. Ilyen udvarra olykor hatnál több lakás néz! Hogyan lehetséges, hogy ez a vírus nem kaszált úgy, ahogy láttuk más országokban?
A kongóiak pedig szinte rettegve féltek az elején. Az történt ugyanis, hogy az első felismert és regisztrált esetek a felső tízezer soraiban lettek. Ráadásul az elnököt érintő körökben több halálos kimenetelű eset volt, amit rendesen mediatizáltak. Ennek fele sem tréfa, ha a jómódúak hullanak, mint a legyek, mi lesz a néppel? Érdekes módon, itt viszont csak igen alacsony számokat regisztráltak.
A hivatalos adatok augusztus 22-én: „A márciusi járványkezdés óta 9830 igazolt eset mellett 251 halálos esetet regisztráltunk és 8934 beteg már meggyógyult. (operatív törzs) Szombaton 422 tesztelt esetből 19 új, pozitív eset van…”
Nos, ki érti ezt? 80 milliós országban, 11 milliós fővárosban van, de alig, fertőzött beteg.
A helyzetről 2 orvos barátommal beszélgettem. Az egyik, (Klinikán dolgozik Kinshasában szemész kolléga) szerint Kongó igen szorosan kötött Kínával, és furcsa, sokszor halállal végződött lázas megbetegedések tömegét látták 2019 november-decemberben. Szerinte mostanra kialakult egy nyáj-immunitás és e miatt látjuk a lecsengő tendenciát.
A másik szerint, aki egy magáncentrum orvosa a Gombe negyedben, (Spanyol misszionárius) márciustól egyre több tipikus Covid fertőzéses tüneteket mutató beteg jött, vagy beteghez ment ő ki és kezelte őket. 2019 végén nem látta a tipikus kórjeleket mutató betegséget. Most tény, hogy egyre kevesebb esetszám van. Oka? Nem lehet tudni. Mivel igen keveset tesztelnek, nehéz konkrét, alapozott következtetést levonni.
Mindenesetre nagy meglepetéssel töltött el, hogy bárhová mentünk, az ajtóban kötelező hőmérséklet mérés és kézmosás volt. Így aznap kb 12x mérték meg a lázamat. Vásároltam egy jobb boltban, maszek libanoni volt a tulaj, bemenni csak a megfelelő intézkedések mellett lehetett.
Másik meglepetés a reptéren volt. A Mbuji Mayi-ba induló járatra felszállni csak negatív Covid teszttel lehetett, amit így meg kellett ismételnünk. A légitársaság mindent megtett, hogy távolság betartással csekkoljon és várakoztasson minket. No, persze a gépben, ami egy kis gép, már kissé összekeveredve voltunk, minden hely foglalt volt….
Itt Mbuji Mayi-ban pedig tiszta profi hőkamera előtt kellett elmenni, majd végre átadtak a fogadóbizottságnak. A reptéren mindenkin maszk, de a városban már nem annyira, csak hébe hóba. Nagy volt az öröm és ünnepléssel végre újfent együtt fogyasztottunk el egy kis ebédet.
Az európai légkör után bennem meg gyakran megszólalt a mondás: Ki érti ezt?

Richárd testvér Kongóból

Az építkezés távollétemben is szépen halad, melyet James a COR mindenese szorgalmasan dokumentál felém videók, képek és hangfájlok segítségével. Sikerült Mbuji-Mayiban jó minőségű hullámpalát vásárolni, igaz, hogy piros szinben, de ezt ügyesen átfestették zöldre, így teljes az összhang a már elkészült fogadó és rendelő épületekkel.

A műtő épületének tetőszerkezete készül. A műtő a Hungary Helps, míg a mosoda -garázs-raktár épülete a Lumiére pour le Monde adományból épül. 

Lire la suite : Tető alatt a műtő és a garázs-mosoda épülete

„Rekord gyorsasággal”, 5 hónap alatt megérkezett Mbuji-Mayiba az 5 ládányi adomány, és vásárolt fogyóeszköz. 

A küldemény tartalma: nagy mennyiségű szemüveg, operációs fogyóeszköz, szemüvegkeret, orvosi szakkönyvek, műtőbe speciális csaptelepek, réslámpába tápegység, nagynyomású mosó (Karcher) a napelem panelek tisztításához, az építkezéshez Kongóban nehezen megtalálható barkács gépek. A Sasszemklinikától mintegy 41 doboznyi használt szemüveget kaptunk. A Premed Pharma Kft operációs fogyóeszközöket adományozott az alapítványnak, míg a MOI Látásért Alapítvány gyermek szemüvegkereteket! Még a Vajdaságban is gyűjtöttek használt szemüvegeket! Az alapítvány 58 doboz 444 kg súlyú szállítmányt indított útjára december végén Belgiumba. A csomagok január 8-án érkeztek meg Belgiumba, ahol Richárd munkáját támogatók még több, a szürkehályogműtétekhez és retinaműtéthez szükséges fogyóeszközt adtak.
A szállítási költség az alapítványt csak Belgiumig terhelte. Innen a Lumiére pour le Monde non profit szervezet vállalta magára a ládák konténerbe, majd hajóra rakását, így utaztak Kinshasáig. Kinshasától Mbuji-Mayi-ig a Máltai szeretetszolgálat és a Procure intézte a szállíttatást. A szállítási költségeket a Lumiére pour le Monde vagy a COR fizeti Belgium és Mbuji-Mayi között Richárd doktorral való egyeztetés után.
Az 5 láda Kinshasáig hajóval, onnan Mbuji-Mayi-ig repülővel utazott. Richárd kérésére, a ládákat egyenlőre a recepcióra tették, ha elkészül a raktár épület már lesz hová pakolni, rendszerezni és mindent a helyére rakni.
Az új klinika megnyitása óta igen komoly helyszűkével küszködünk. A műtőben, az optikában, a recepción, mindenütt dobozok és kartonok egymás hegyén, hátán. A raktárépület befejezéséig pár hónap van még, ennyit kibírnak a ládák, addig is a covid-19 miatti forgalmi rend biztosítását szolgálják. A ládák kicsomagolását követően még több képet tudunk majd közzétenni.

**********************************************************************************************************************************************************

Kicsomagolásra és rendszerezésre kerültek a 2019-ben gyűjtött adományok 2020 szeptemberében. Nagy az öröm a dolgozók körében, mindenkinek jutott napszemüveg!

2020.szeptember, a képeket Richárd testvér és Étienne készítette

Muene Ditu, Mbuji Mayitól 120 Km-re levő nagy város. Mintegy 500 000 lakosával kiemelt fontosságú, és a Lubumbashit Kanagaval összekötő vasút vonalán fekvő állomása a Kasai megye egyik stratégiai helye. A 2 milliós Mbuji Mayi egyik tüdeje ez a vasútállomás, ami kihat a gazdaságra, ennek megfelelően az árak is a vasút jó egészségétől, a teherszállítás rendszerességétől függnek.

Lire la suite : Muene Ditu, 2020 február 27-28

A műtő építésével párhuzamosan épül a mosoda, garázs, raktár épület. Míg előbbit a Hungary Helps adományból építjük, a mosoda a Lumiére pour le Monde támogatásával készül. Íme néhány kép az építkezésről, mely távollétem alatt is szépen halad. Hála az Úrnak, Mbuji-Mayi-ban a koronavírus még nem jelent meg, noha Kinshasában már rohamosan terjed a járvány.

2020.05.05

*****************************************************************************************
Nem volt könnyű döntés, de muszáj volt: haza kellett jönnöm. Április elején járt volna le útlevelem, és a helyzetet látva, a híreket figyelve március közepén eldöntöttem: azonnal utazni! Így sikerült az egyik utolsó géppel Európába utazni. Mivel a klinika beállt minimum munkára, e miatt nem aggódom, viszont az építkezést követni így távolról igazi kihívás.

Nagy szerencse, hogy a mai, modern világban mindenféle video és hangfájlok küldése gyerekjáték. Így felkértem az ottani mindenben segíteni tudó emberünket, James komát, legyen külön tudósító. Ő nagy örömmel vállalta.

A műtőépület építésében egy kicsit kényes részhez értünk: az épület második koszorúja készül. Igen ám, de a műtők fölé mindenképp valamilyen szilárd födémet szerettem volna.

Kongóban ugyanis előszeretettel alkalmaznak farostlemez födémet, amit aztán a patkányok szétrágnak, denevérek beköltöznek a padlástérbe. Számtalan esetben tapasztaltuk elhanyagolt kórházakban, hogy a plafonból por, denevérkaki és más meglepetés hullott alá. Iszonyú kellemetlen és tragikus következménye lehet, amennyiben ez műtét közben történik. Emlékszem, egy esetben hirtelen hangyák rajzottak ki, jutott belőlük a mikroszkóp látóterébe is! Leírhatatlan érzés, műtét közben besétál egy hangya, megáll az alsó szemhéjon és körbenéz! Szegény, biztos nem értette, miért lettünk olyan idegesek… „Mit kell itt kiabálni, én csak megálltam sütkérezni ezen a fényes helyen”

Hát kérem, a mi műtőnkbe ilyesmit látni sem akarok. (elég nekünk a csótány ellen küzdeni, amelyik alulról támad…)

Így döntöttük el végül, hogy csináljunk vasbeton födémet, vasbeton plafont. Gaby mester ügyesen és nagy szakértelemmel ajánlott egy modellt és íme, pont most ezek a munkálatok mennek.
Már eljövetelem előtt megvettük az ácsmunkához hiányzó fát is, és amint kész a második koszorú és a beton födém, jöhetnek a szaruállások, a régió legjobb ácsmestere kivitelezésében. Bár csak már a tetőfedésnél tartanánk!
Addig is, vírus állj! Elég volt! Legalább Afrikát kíméld, hisz annyi szenvedés és nélkülözés van ott már így is!

Richard testvér az önkéntes karanténból.