Két hétre érkeztünk Lodjába november közepén. Kis repülő vitt minket át az Őserdő felett, hogy megérkezzen velünk a lodjai reptérre. A kórház dolgozói már elkészítették a terepet, felállították a műtőt és elkezdték a konzultációkat. Másnap az orvosokat már várta a betegek névsora, akiknek műtétre volt szüksége, hogy visszanyerjék látásukat.
Mi csináltuk a műtét előtti méréseket, hogy megfelelő dioptriájú műlencsét kapjanak a páciensek. Nagyon élveztük ezt a munkát, napi 12-16 ember szemét néztük a javalon keresztül. Ők csak a phaco cataracta műtétesek voltak, egy nap több, mint 20 embert operált az orvos csapat. A vizsgálatunk nagy része tetela nyelven folyt, ugyanis sok helyi nem beszél franciául. Bár megtanultunk egy-két szót, kifejezést, jobbára a helyiek segítségére hagyatkoztunk. Ezután az optikában folytattuk a napot.
Váróterem. Iszonyatos hangzavar, az emberi testek tömény izzadtság-szaga a levegőt kibírhatatlanná teszi, és mindez párás, nyomott légkörben. Mindenki egy ajtó köré csoportosulva egyszerre akar bemenni rajta. „Ez az a nap, és a napnak azon órája, amikor a szemész orvos elé kerülhetek… Hát akkor gyerünk!”
A felszerelést autóval vittük Lodjába.
Ez is jó, 2 milliós város optikai szalon nélkül… Van ám rengeteg “mozgó szalon”, akik az utcákat róva árulnak mindenfélét. Elképesztő mennyiségű árut pakolnak fel valamilyen csodás rendszer szerint, és járják a várost, a teraszokat.
Szemüveg árus. A zsonglőr tojás árus.
Lire la suite : Megérkeztünk egy év késéssel, Kanangai misszió 2.rész
A Kananga-i pöspök Atya személyesen kért: Gyertek hozzánk, sok a beteg! Ez volt 2020 januárban. Azonnal igennel válaszoltunk, habár én felkaptam a fejem: hogyhogy Kananga-ba, hiszen ott jól felszerelt szemészeti osztály, kiképzett személyzet van! Személyesen talákoztam velük 2003-ban. Akkor véletlenül 3 napot töltöttem Kanangában, átutazóban. Hogy történt? Elmesélem.
Kinshasába akartam menni Kabindából. A háborús évek miatt, az ENSZ békefenntartó akciója akkoriban igen aktív volt, és a humanitárius programok személyzete kérhette, hadd utazzon az ENSZ gépein. Ami fantasztikus volt, hogy lehetett kérni Kabinda(!)-Kinshasa “jegyet” is, mert helikoterrel hetente 2x jöttek Kabindába. Ilyenkor megjött a helikopter, leszállt a kórház melletti focipályán, kiraktak a gépből egy-két gyufásskatulyát, és felszálltak… Mi, így kívülről így láttuk…
Nos, a lehetőség kecsegtető volt, de rengeteg meglepetést tartogatott. Beszállsz a helikopterbe, olyan rusztikus, orosz gyártmánynak tűnt, és kissé szorongva töprengsz, ez a nehéz izé, vajon hogy fog felszállni? Becsukják az ajtót, ránkszakad egy bajlós csend. Majd valami vijjogó hang, átmegy sistergésbe, forog már az izé odafent, egyre gyorsabban. Remeg a gép, halljuk, hogy “csak..csak..csak...” de még mindig “csak” a földön vagyunk. Az érdeklődő tömeg elkezd hátrálni, látjuk az iszonyú szelet, amit csapunk,… Majd egyszercsak valami változik, megmozdul a monstrum, és elkezdünk emelkedni. Meglódul, irányt vesz… és elindul. Az egész, teljesen elképesztő. Igenám, de nem jó felé megyünk!
A repülő belseje.
Lire la suite : Megérkeztünk egy év késéssel, Kanangai misszió 1.rész
Kocsink vígan robog velünk, és a fülkében tapintható a megkönnyebbülés: ilyen klassz, száraz úton mihamarabb Kabindába érkezünk! Persze, még ilyenkor sem szabad vakon hinni, fő a realitás! Lehet újabb eső, ezúttal a száraz helyeken. Szerencsére az ég szép tiszta lett, a nap is kisütött. Amitől viszont állandóan retteg az ember, az egy más jellegű akadály: a kamionok. Mindenféle régi, Európában leselejtezett kamion járja az utakat, igen rossz állapotban és elképesztően túlterhelve. Könyörtelenül megpakolják őket, hogy minél több terhet vihessenek, növelve így a hasznot. Persze ezen az úton még jó állapotban levő teherautó is nehezen megy el, pláne ezek a kimustrált gépek. Egyszer csak a nagy leejtőn, amelyik a Mutunduyi-hídhoz visz le, egy jó nagy kamion zárja le az utat. Megállunk és felmérjük a terepet. Mellette elmenni nem lehet, kb jó egy órás munka kellene, hogy utat ássunk magunknak. Az akadály, egy egészen jó állapotú Man kamion.
Lire la suite : Kabindai misszió 2021 március-április 2.rész
Micsoda kaland volt, Kabindába jönni, megint eszembe jutott: ilyesmiért mások fizetnek! Karácsony előtt is, de főleg most, húsvétra terveztünk szemészeti missziót Kabindába.
Fontos elem, az indulás. Egy ilyen missziót már napokkal előbb szervezzük, összepakolni a felszerelést, a gyógyszereket, a szemüvegeket, ez legalább egy napos munka. Ezeket mind a kocsira szakszerűen felpakolni, elrendezni, leponyvázni sem kis feladat. Ezért van, hogy az indulás időpontja általában csak elméleti.
Itt, az egyenlítő alatt, amennyiben utazni akarsz, akkor általában kora reggel érdemes indulni. Az általános forgatókönyv: reggel ragyog a nap, 11 tájt egyre több felhő képződik, majd egyre borultabb, és délután megdörren az ég- elered az eső. Persze, ez a forgatókönyv az esős évszakra érvényes, azon belül is november, december, március és április a legcsapadékosabb hónapok. Ha lehet, kerüld el ezeket a hónapokat. No, persze, ünnepeink ilyen szempontból pont rosszkor vannak. December és március…
Vegyük csak 2021 húsvétot. Elhatároztam, hogy Kabindában a Nagyhét előtti héten kezdjük a rendelést, és a sebész csapat Virágvasárnapra érhetne, hogy a műtétes programot még Húsvétvasárnap előtt „lezavarva” legyen egy kis ünneplés és pihenés is. Így esett, hogy szombaton indultunk.
