José története itt Kongóban banálisnak mondható. Kétoldali, totális szürkehályoggal született Lusambo városkában, az őserdő szélén, a Sankuru folyó partján. Édesapja valahogy eltűnt a színről, egyéves korában. A 2009-es, első Lusambói szemészeti missziónkon láttuk először. Akkor volt öt éves.

-Minél hamarabb meg kell operálni! Mondtam édesanyjának.
Neki is láttunk, a Lusambói kórház műtőjében. Életem egyik legkellemetlenebb műtétje volt.

Az anesztéziát végző ápolónő, mint később kiderült, csak „helyettesített”, az eredmény pedig az volt, hogy Josét hárman fogták, amíg keservesen sikerült bezárnom a műtéti sebet az egyik szemen, ahol a sok mozgolódás miatt mülencsét nem sikerült beültetni. A másikhoz természetesen ezek után nem nyúltam…
Egy évvel később édesanyja elvitte Kananga városába, ahol megoperálták a másik szemét.
Nem sokkal ezután, édesanyja meghalt. A kis árvát Papa Jeremie vette magához. Nyolc mellé egy kilencedik csak áldást hozhat, mondta nekem egyik este. Itt Afrikában általában így van ez, a „nagy” család rögtön befogadja az árvákat. Idén, az októberi missziónk során láttam, hogy újra kellene operálni mindkét szemét.

-„Papa Jeremie, gyertek el Mbuji Mayi-ba december elején, hogy megműthessük Josét. Én itt, Lusambóban nem vállalom, a körülmények miatt”
-Renben van, dokikám, jövünk!
Úgy is történt. Papa Jeremie és José felszálltak egy kamionra, hogy megtegyék a 240km-es utat. Egy teherszállító, iszonyúan túlterhelt kamionra leltek, ami 5 nap utazás után, Mbuji Mayi-tól 70 km-re bedöglött. Papa Jeremie úgy döntött, nem várja meg a javítást, így is másfél hetes késésben voltak, nekivágtak hát gyalog, hogy valahogy közelebb kerüljenek a városhoz. 25 km gyaloglás után sikerült egy lakott helyen kismotort bérelni, ami behozta őket Mbuji Mayi-ba, egyenesen hozzánk. José olyan fáradt volt, hogy amikor vacsorához hívtuk, nem bírt lábra állni. Mint egy kis szent, szó nélkül tűrte a fájdalmat. Érkezésükkor már épp készültünk Kabindába utazni. Gyorsan elhalasztottam egy nappal az indulást, és megszerveztük a műtétet.
Minden rendben sikerült, holnap elválik milyen eredménnyel.

 

Sajnos kora miatt (most 8 éves) erős tompalátásra számítok, de reménykedünk csodákban is.

Nos, úgy gondoltam, jó ha Otthon, és a világ más részein is megismeritek a mi kis Josénk történetét. Ilyen csendes, finom, engedelmes gyermeket szinte még nem is láttam. Elképesztő békével és megadással fogad mindent. Lusambóban egy napig ült a réslámpa mellett, és irányítgatta a betegeket: „Tegye az állát a tartóba!”, „Nyissa ki a szemét” „Nézzen lefelé”… mondogatta utánam. 2012 karácsonyán megpróbáltuk a legjobbat adni neki. Mi pedig csodálatos ajándékként kaptuk Őt. Ittlétével beragyogja a házat. Nemigen beszél, és ez mindent elmond. Úgy érzem a műtétje igen jól sikerült. Ez a mi feladatunk, tenni, amit tehetünk, a többit az Úrra bízzuk. Ehhez a misszióhoz Ti is adtok sok erőt és segítséget. Hála legyen érte!
Fr Richard, 2012 december 21-én