Itt a száraz évszak és mi megint úton vagyunk, ezúttal Lubunga és környéke az uticélunk. Az egészségügyi kollégák bíztatására indultunk útnak az ismeretlenbe, ugyanis szerintük ott rengeteg a beteg. Igenám, de hogy találunk majd oda? A Kongóban kapható legrészletesebb megyei térképen se találom Lubungát, ott ahol kéne lennie se út, se falu, se erdő nincs feltüntetve. Pedig állítólag igen sűrűn lakott, egészségügyileg rendkívül elhanyagolt terület, mely folyó partján terül el, így folyami vakság által sújtott vidéknek számít. Hát kérem, ilyen ország Kongó, még a hatóságok sem nagyon tudják, hol mennyien vannak a lakosok.

Így indulunk, kissé az ismeretlenbe. Nem tudjuk, hol lesz majd lakóhelyünk, milyen kórházban dolgozunk majd, hol lesz a rendelés…

 Mbuji-Mayi-ból négyen keltünk útra, később csatlakozott hozzánk Papa Gilles és még négy-öt segítség Lusambó városkából, ők jól ismerik a környéket.

                                                                             Lubunga lakosai köszöntik Hardi Richard -ot és csapatát

Mondták nekünk telefonban: menjetek el a Mutombo nevű faluig, és ott fog várni titeket a Vakok helyi főnöke, majd Ő mutatja az utat!!!
Úgy is történt, és csodálatos vezetőnk ott várt, az út szélén.

Egy önkéntes mobilizáló, „mindent elkövetek, hogy a többiek elkerüljék a betegségemet!” és ez így is volt, teljesen ingyen önkéntesen mobilizálta a falvakban az embereket: tessék jönni, itt a szemész-orvos, soha vissza nem térő alkalom!!! (Ezen a területen 15 éve nem járt szemész!)
Egyszercsak az egyik faluban egy üdvözlő táblát látunk! Jó úton vagyunk, mondogattuk megnyugodva.

Megérkeztünk LUBUNGA nevű eldugott kis faluba, idei missziós uticélunkhoz. Erdős és szavannás terület határán található ez a falu, Mbuji Mayi-tól 90 km-re. Erősen Onchocerciasisos terület, ami azt jelenti, hogy a lakosok nagy része a „folyami vakság” nevű betegségben (is) szenved.
Vettünk egy príma, jó nagy PIROGÁT, és hozzá motort, ezzel jártuk be a környező falvakat, felkeresve az esetleg operálható, „elfekvő” vakokat.

Rengeteg beteg jelentkezett a rendelésre. 10 nap rendelés alatt 1150 pácienst láttunk. Hatalmas műtétes programot állítottam össze, de az első napon csak kevesen (15 en) jöttek el.(25 helyett)

Phaco utáni szem. Varratmentes alagútseb, hajlítható műlencsével… Igen előnyös eljárás az őserdő közepén is… Pláne

Sokan gyanakodtak és így gondolkodtak: „nézzük csak, hogy mi történik a többiekkel, majd mi megyünk utána”
Na, a jó eredményeknek meglett a hatása, mert a többi műtétes nap roskadásig megterhelt volt. A betegek teljesen összevissza jöttek, a műtétes programra fittyet hányva. Így esett, hogy az utolsó napon is 26 beteget operáltunk…
-Hello Doki, hogy vagy, jól?
-Köszi, jól vagyok, és Te?
-Én nagyon jól vagyok, kitűnően látok az operált szememmel! Mikor csináljuk a másikat?
-Hát, majd legközelebb.
-Na jó, akkor majd felkészülök. Köszönöm, és… gratulálok!
Egy ilyen kis beszélgetés adott jókedvet az első műtétes napunk után

Volt nagy csodálkozás és öröm! Egyesek táncolva, diadalmenetben mentek ki a postop vizsgálatról: én már jól látok!

Amelyik beteg ilyenkor nyomatékosan kéri a másik szem műtétjét, az igazán elégedett!
Szevasztok, én már jól látok, Hurrá!!!
Egyik nénike a műtét után ott helyben térdre vágta magát, és belekezdett egy dicsőítő imádságba, megelőlegezve a jó eredményt!

Mi is összevágtuk a kezeinket, és vele dicsőítettük az ÚR nevét!

Ugyanez a néni másnap a kötés levétele után…

A szürkehályog műtétek 80%át a modern phacoemulsificatio eljárás szerint operáltuk. Az eredmények igen jók voltak.
Fr Richard