Nioki-ból Kinshasában találkozunk Radó Gábor doktorral és 2 önkéntessel. Együtt érkeztek kis hazánkból, és együtt folytatjuk utunkat Mbuji- Mayi felé.
Mielőtt belevágnék ebbe, a következő fejezetbe, tegyünk egy kanyart: a Nioki misszió végére. Nioki-ból kisgéppel Kinshasába érve Kinshasa egyik referencia helyén találjuk magunkat. Ez pedig a „Cercle Élais”. Amolyan klub féle, ahol klassz környezetben megtalálsz éttermet, tenisz, röp és kosárlabda pályát és úszómedencét. Minket az étterem érdekel, hisz 12 kiéhezett missziós megérdemli a csodálatos menüt, desszertet és italokat. Kell ez a 2-3 óra, amikor dumálunk, viccelődünk és együtt vagyunk. Dumcsi közben lövök 2-3 képet az éppen arra járó madarakról.

Szövőmadár. Jobb oldali kép: Mbuji-Mayi-ba érkezés, Radó  doktur Úr és Noncsi felmérik a "terepet".

Tessék látni: Kinshasában a „veréb” így néz ki. Legalábbis a Gombe kerületben. A belga barátok innen direkt a reptérre mennek, és másnap már Brüsszelből írnak: megérkeztünk. Én meg megyek tovább, hív a misszió eme frissítő, jólevegő után: ez esetben a hazai barátokat!
Van velük egy napunk, és ez alatt elmegyünk a Bonobó kertbe, LOLA YA BONOBO ami egy igen nívós látványosság az Európából jövőknek. Gáborral sokat dumálunk, (Radó Gábor, Főorvos, Szt Imre kórházból) a kinshasai Cliniques Universitaires szemész professzor fia kísér bennünket, és este együtt vacsorázunk egy szellős teraszon. Kinshasában ez a szellős, nagyon fontos, hiszen Kinshasa egy közismerten „meleg” város, párás és nehéz meleg van. Ez csak a száraz évszakban enyhül, aki Kinshasába szeretne jönni, kérem, a július a legjobb, legfrissebb hónap.
Nem részletezem utunkat, végre megérkeztünk Mbuji Mayi-ba. Családias és közvetlen fogadtatás, látom, Gábornak és kísérőinek ez már tetszik! Rövid adaptáció után azonnali klinika vizit, ahol (reményeim szerint) Gábor realizálja: kérem nem tréfálunk, lesznek betegek, lesz rendelő és lesz műtő, ahol tudunk dolgozni!..
Gábor idejét, (3 hét) rendesen beosztjuk, 8 nap kiszállás Luputa városban, a többi Mbuji -Mayi-ban.

Készül a rántotta. Jobb oldali kép: Szenegál kakukk

Nagyon intenzív hetek következtek. Sok beteg jött célzottan retina problémával, ezen nehéz eseteket végre volt kivel átbeszélni, vizsgálni és főleg, operálni! Radó főorvos csodálatosan operál, biztos kézzel és nagy merészséggel támad a legnehezebb esetekben is. Minden nap este 5-6- ig a műtő levegőjét szívtuk, esténként pedig a szemészet csodálatos világáról beszélgettünk. Gábor nagy szeretettel mesélte a hazai szemészet történetét, történelmét, aminek egy része számomra ismeretlen volt, hiszen az immár 30 éves itt-tartózkodásom sajnos eléggé kikapcsolt az otthoni szakmai körökből.
Nem lehet részletezni, mennyire gazdag perceket, órákat éltem át. Végre egy igazi mester, Magyarország egyik legjobb szemészeti referenciája vizsgál nálunk, mondja véleményét, korrigál, tanácsol, tanít, oktat.
Megvallom, alig bírom követni, - én kérem nem ehhez a tempóhoz szoktam… Sok a beteg, hiszen hónapok óta minden komplikált esetet erre az időpontra hívtam vissza. Főleg a makula lyuk eseteket. Ezekkel nekem meggyűlt a bajom, több esetben egyszerűen abbahagytam a műtétet azon konklúzióval, hogy én ezt nem tudom csinálni. Itt azt kell tudni, hogy a makula lyuk műtétje során egy rendkívül finom, 2-10 mikron ! vastagságú hártyát kell úgy „elkapni”, hogy az alatta szorosan található retina struktúrákat lehetőleg meg sem érinteni. Na, de milyen kéz, milyen ujjak kellenek ehhez…??? És hogy van az, hogy nekem soha nem sikerült megnyugtatóan megragadni és lehúzni ezt az izét??? Rengeteg videót láttam, mások csak megfogják és húzzák… Nekem nem nagyon sikerült…. Hát kérem, Gábor Főorvos megszólalt, amikor odaért, hogy el kell kapni a membránt: „volna egy diamond membrane scarper?” Mire azonnal beugrott, hát persze, azt kerülgetem egy ideje, soha nem használtam! Ez egy olyan kicsit flexibilis apró nyelvecske, amire gyémánt port ragasztottak. Nos, ezt végighúzva a retinán, mint egy seprő, pont azt a lehámozandó réteget szedi föl, amit ezután már csak megragadni kell és megfelelő irányban lehúzni. Mindezt nagy nagyítás mellett, jó látási viszonyokkal és nem remegő, biztos kézzel. Gábor keze fantasztikus, a csipesz (ja, és kell hozzá jó csipesz…) pont ott fog, ahol kell, úgy hámoz, ahogy kívánatos. Közben magyarázza a legújabb technikát és annak előnyeit, eredményét. Időnként felkiált: „Na ne, nem arra” vagy „a rosseb, nehogy már” itt nálunk ezt senki nem érti, csak mi, beavatottak..

Radó doktor Úr beteget vizsgál.

Az első 10 napban több makula lyukat és komplikált retina leválást operáltunk. Nekem álom, végre valaki, aki biztos kézzel és nagy tapasztalattal operál. Összes műtétes betegünk szépen gyógyult, az eredmények nagyon jók voltak. Egyik makula lyukas beteg 2 nap múlva örömmel mondja: képzeld, látom a telefon írásait! Ez igen, ez már eredmény.
Hamarosan eljön az ideje, indulunk misszióba. Mindenképp szerettem volna Gábort elvinni egy távoli misszióba, hadd lássa, milyen körülmények között rendelünk, operálunk. Az idő rövidsége miatt választásunk Luputa városra esett. Aránylag könnyű, jó út, 180 Km, de sok beteg várható ott- ezek miatt esett választásunk pont ide.

Vizus vizsgálat. Jobb oldali kép: Noncsi réslámpával beteget vizsgál.

Az út probléma mentes, eső fenyeget, de sikerül megúszni szárazon. Gábor feltétlen vezetni szeretne, így sikerrel kipróbálja a mi szuper Toyotánkat. A retina műtétek alatt Ő vigyáz aggódó szemmel, veszi át, ahol kell, itt pedig én veszem át ott, ahol rossz szakasz van. Márpedig van, hiszen az esős évszakban ilyenek mindenfelé nyílnak…
Luputa városban nővéreknél szállunk. Komolyan ledöbbennek, amikor kijelentem: én hoztam sátrat, nem kell külön szoba… Felavatjuk a vadonatúj sátrat, csodálatos szerkezet. A fiatalok segítenek a felállításban, jó, hogy itt vannak velem. A sátor 2 szoba hallos(!) a Net-en néztem ki, és pontosan a missziókra vettük Alapítványos támogatással.

Felavattuk a sátrat, jól vizsgázott a trópusi esőt is bírta! Jobb oldali kép: Noncsi munka közben.

Lefekvés utáni percekben elered az eső. Először csak szépen, lassan, majd egyre erősebben, egyre hevesebben. Én csak hallgatom, folyik a víz és… majd megszólal a másik szobában Ben: Te Richárd, zárva az ablak a te oldaladon? Mi? Miféle ablak? Azonnal ugrik és leereszti az ablakzárót, így már a hall-ba sem ömlik a víz, és tényleg, egész éjszaka esett, egy csepp víz sem ért minket a „szobákban.”
Másnap elkezdődött a munka, rengeteg a beteg, előttünk egy héttel már rendeltek és szelektálták a műtétre választható betegeket.

 Radó doktor Úr beteget vizsgál.

Luputai műtő.

Szegény Gábor megtapasztalhatta az itteni körülményeket, rossz székek, fa asztalok, ami alatt alig fér el a láb, nagy meleg, ismeretlen eszközök és személyzet… stb.
A 7 napos program hamar betelik, napi 25-30 beteg két asztalon, két mikroszkóppal, jó lesz. Kinevezzük Bencét a sterilizálás főnökének (Ő egyébként mentőstiszt) és párját, Noémit (rezidens) az altatásos műtétek felügyelőjévé, de Ő olyan mindenes lett a műtőben. Kellett is, mert percenként süvített: lemosást! Vagy: cseppet kérünk! Vagy: kötést kérek! Mindent végzett megfelelő gyorsasággal és precizitással. Hát, kellett a segítség, mert Etienne szuperápolóm kissé el volt havazva.

Két beteg egy ágyon. Jobb oldali kép: az egész napos munka után jól esik kiegyenesíteni a hátat a műtőasztalon.

Volt egy kis helyhiány is, így látom ám, hogy az egyetlen ágyba berakott két beteget egymás mellé…
Mi pedig, Gáborral a nap végén az egyetlen szabad felületen pihentünk és nyújtózkodtunk… a műtőasztalon.

 A feszültségszabályozó jól működött, lecsapott amikor kellett, így nem esett kár a drága műszerekben.. Jobb oldali kép: betegek a kötés levételére várnak.

Energiát jó minőségű dízel generátorból kapjuk. Ez a jó minőség azt kellene jelentse, jó áram. Hát, itt az van, hogy valami szuper kongói szerelő mester már hozzányúlt. Pont oda, ahol a motor frekvenciát szabályozza valami rugó, meg alátétes csavar és miegyéb. Nos, szerinte ezeknek egy része felesleges, vagy egyenesen ZAVAR, szóval nem oda való. Valahogy e miatt van, hogy reggel a motor beindítás kb 30 perces hadművelet. De utána minden megy. Szerencsére jóbarátok ajánlására beszereztem áram stabilizátort, amin keresztül kapjuk az áramot. Kb 5 óra működés után hopp, nincs áram! Nézem, hát, a bejövő feszültség 280V… így levágott a stabilizátor. Hála az Úrnak, rámehetett volna a 30 milliós műszerünk… Igen, itt, Afrikában, főleg a missziós kiruccanások alkalmával a feszültség stabilizátor rendkívül fontos kellék.
Gábor reklamál: egész nap semmit nem mozgunk, menjünk kirándulni. Jó ötlet, legalább megismerjük a város ezen részét is. Indulás vasárnap du.

Noncsi és Bence gyerekek gyűrűjében. Jobb oldali kép: gyerekek hada kísért minket a kirándulásra.

A békés séta csak kb 200 métert tartott. Egyre több gyerek csapódik hozzánk, majd mint a hólabda, csak egyre többen leszünk. Ez aztán a tömegjelenet , ezt imádják a kedvelt politikusok, államfők. Hová megyünk? Senki nem tudja, de akik hozzánk csapódnak annyit biztosan: a fehérek után. Amint a telkek mellett megyünk, egyre több gyerek, fiatal csatlakozik a menethez. Épp fésültek és fonták a hajad, vagy pont a semmit tetted? Sebaj, gyerünk, itt valami extra van!

Noncsi a stár. Jobb oldali kép: a hajtincs felelős éppen akcióban.

Nagy szám a fehér az ittenieknek, hiszen gyalogosan nemigen láttak még ilyet, de NOÉMI mindenkit magasan ver. Sima hosszú hajával, nadrágban, Ő a sztár! Később mesélte, a szoros körben, akik vele meneteltek, mindenféle szerepek alakultak. Voltak akik lefoglaltak kezeket, de csak két kéz van, így egyesek a ruháját fogták, voltak haj felelősök, egyik leányzó felelt a tincsért, hogy az a fránya mindig visszakerüljön a fül mögé, és a többi. Tessék megnézni a képeket! Láttam, Noncsi a föld felett lebegett, amúgy is szeret repülni, de mi jobb szerettünk volna nyugiban sétálgatni.

Radó doktor Úr sem maradt magára. Jobb oldali kép: híd a folyó felett....

Nos, ezt nem lehetett, bármerre mentünk, a tömeg követett minket. Láttam Főorvos Úr nem éppen erre számított, de nem lehetett mit tenni. Eljutottunk valami kisebb folyamhoz, amin az átkelő híd, mit tesz Isten, kettő darab lopott sín volt! Hát persze, hiszen a vasút itt megy el, ezek a sínek legalább a közvagyont szolgálják…

Szövőmadár. Jobb oldali kép: magányosan....

Visszafordulunk, mert hiszen minket vár egyik betegünk, aki hűtött sörrel köszöni meg, hogy új látást kapott tőlünk. Jól esett, és hamarosan lement a napocska, mi meg tértünk nyugovóra egy gazdag nap után.
Mbuji- Mayi-i napok gyorsan mennek. Gábor nagy lelkesen mesélt mindenről: szemészet, irodalom, történelem, előtte ismeretlen téma alig, elképesztő műveltségű ember. Mi hárman, fiatalok, csak hallgattuk és sokszor hümmögtünk.
Közben Noémi doki, miután belenézett a réslámpába (Máltai Szeretetszolgálat adomány, köszönjük!!!) és meglátta mily gyönyörűek az Úr művei, komolyan kezdett gondolkozni a szemészetről, mint szakmáról. Gábor ráfújt a parázsra, a tűz fellobbant… lássuk meg, lesz e hamarosan kitűnő új kollegánk?
Elröpült a 3 hét, Gábortól búcsúzunk, sok beteg és a COR személyzet sokáig fog rá emlékezni!
Köszönjük, Főorvos Úr!!!!
Richárd testvér, 2023. március
Képek: dr Hardi Richárd és Étiénne