Januárban határozott szándékkal jöttem vissza: ritkítani kell a missziók frekvenciáját és idejét, mert a hosszú távollétek lassítják klinikánk fejlődését, visszafogják a kollegák képzését. Ahhoz képest, egészen másként alakult.
Februárban csatlakoztam az OWW belga missziós csapathoz, akikkel Basankusuban és Nioki városban voltunk 2-2 hetet.

Érkezés Basankusuba. Jobb oldali kép: a repcsi.

Ezek a nagy missziók, kb 15 emberrel, rengeteg beteget vonzanak. Mindkét helyen nekem a sebészi szerep jutott, annyira, hogy a rendelésre szinte át sem mentem. Csak olyankor esett ez meg, amikor spéci eseteket akartak nekem mutatni és dönteni együtt a teendőkről. A két turnus teljes sikernek mondható, minden működött(!) és állandó technikai szerviz is volt velünk egy csodálatos technikus-mérnök személyében.

A mikroszkóp élesre állító gombja kilazult, műtét alatt fogni kellett.  Jobb oldali kép: a réslámpa izzója kiégett, zseblámpával megoldottuk a világítást.

Első 2 hét: kb 4000 ellátott beteg, akik közül 390-et operáltunk. Rengeteg bilaterális cataractás beteg nyerte vissza látását.
Volt nagy öröm, tánc és éneklés. A Belga kollega ilyenhez nem szokott: betege a nyakába ugrik és percekig ölelgeti!

Kongóban az emberek nem rejtik véka alá érzelmeiket, ha örülnek a nyakadba ugranak, énekelnek, táncolnak. Az öröm pillanatai: a szürkehályog műtét után visszanyert látás boldogsága.

Újra látok!

Bogárinvázió! Jobb oldali kép: műtét utáni piktogramos instrukció a betegeknek.

Vasárnap pihentünk, csónaktúra a folyón. Jobb oldali kép: kajmán csemete.

A műtéti részleg professzionális munkájáról íme egy kisebb anekdota.
Komoly probléma egy műtőben a szemét és a kidobandó anyagok kezelése. A tűk, kések, fecskendők kezelésére az OWW szervezői külön gyűjtő tégelyeket biztosítottak. Szép sárga konténer, szűk felső nyílással, RÁADÁSUL a nyílást valami csúnya szelepszerűen záró műanyag fedél takarja. Nos, mi MINDENT szeparáltan kezelünk kérem, és ezt halálosan betartjuk, amennyiben véletlenül én beledobok egy oda nem való dolgot, a csodás belgiumi műtősnő gyönyörű szemei villámként cikáznak felém, és én azonnal tudom, nem barátkozó, hanem rosszalló pillantások ezek- nos, itt nincs apelláta, be kell tartani a jó öreg Európai szabályokat,: a veszélyes hulladék spéci konténerbe való, és erről nem is érdemes vitát nyitni. Na, jó, fő a BÉKE (!!!!) mindent az instrukciók szerint végzek, szeparálok, és ha véletlen vétek, szemeim lesütve folytatom a munkát… semmi sem történt, minden OK.

Majd egyik este, amikor tényleg KO vagyunk, minden mindegy és olyan kiszáradt és fáradt vagy, hogy a halált is szívesen fogadnád, magamat kifelé vánszorogva látom, a műtő bejárat előtt: egy szerecsen, „rabszolga munkát végző” dolgozó rendkívüli erőfeszítéssel, rázva, nyomva és szitkozódva próbálja üríteni a mi, szuper ISO „20000XXXX”-es konténerünket. „Még ilyet, hogy nem lehet üríteni, a ROSSEB!” Ki ez az állat, aki ezt így tervezte, szelepszerűt is rakott rá, ez aztán a delírium! Hát, kérem, Afrika még 28 év után is meglep!!!

A veszélyes hulladék "megmentése" ...jó lesz az még valamire, a szikével kígyót belezni, a fecskendő nyílhegynek... Jobb oldali kép: az önkéntes csapat. Mindenki saját szabadsága terhére vett részt a misszióban.

Ajándékba kapott ananász. Jobb oldali kép: repülőre várakozva az elfáradt önkéntesek.

A második 2 hét Niokiban, kicsit kevesebb, a stáb is kisebb, és főleg idősebb volt. Érthető, lassabban dolgoztunk, később kezdtünk…

Eme második turnusban találtam újfent egy kígyó-parazitát emberi szemben. Egy 10 éves leány, akit egyszerűnek tűnő szürkehályog miatt operáltunk altatásban. Nagy meglepetésemre a lencse leszívás után egy erős fehér, dunyha szerű membránba ágyazva gyűrűs-hengeres idegentest tűnt át. Szépen sikerült egyben kihámozni, és így makroszkopikusan egyértelműen kígyó parazita az állatka.

10 éves kislány a műtét előtt. Jobb oldali kép: pentastóma a szemben, szépen sikerült kioperálni.

Zuhogó esőben várakoznak a betegek a rendelő előtt. Jobb oldali kép: a mikroszkóp koszos lencséje, alapos takarításra szorult.

(Jelenleg van PCR vizsgálaton) Nagyon ritka, hogy a szembe eljussanak ezek a paraziták, de én itt Kongóban már 6 esetet láttam, amiből arra következtetünk, hogy kell beszélni a problémáról, a nagy kígyókkal való kontaktusok veszélyéről. (Honlapunkon a „Medicina” fejezetben több cikk is olvasható erről.)

Jégmadár. Jobb oldali kép: a piroga nélkülözhetetlen közlekedési eszköz a folyóparton élő lakosok körében.

A dupla misszióból visszafelé, március elején Kinshasában találkoztam Radó Gábor főorvossal, aki jött ki hozzánk, vele 2 fiatal önkéntes, szintén segíteni jöttek. A következő fejezet erről az időszakról szól majd, csak legyen erőm, és kis idő megírni.
Richárd testvér, 2023, február-március

Képek: dr Hardi Richárd