Minap mondtam valakinek: furcsa, hogy kb egy éve nem voltam Maláriás. Nincs itt valami kölcsönhatás a koronavírus és a malária között? Ez az érdekesnek indult elmélet most szépen megdőlt. Újra maláriás vagyok. Persze, itt sok a szúnyog, és a szalmatetős kunyhóm teli van lyukakkal, résekkel, hézagokkal… Esténként vacsora után, amikor az ember dolgozna egy kicsit, a szúnyogokon a sor, ők lakmároznak!
Kabindába jöttünk, misszióba. Az előkészületek a szokásosnál hosszabbra sikerültek, mert elhatároztam, kimozdítom a Pinzgauer mentőkocsinkat. Ehhez viszont több napos munkát kellett elvégezni.

Kezdődik az autó felújítása . Jobb oldali kép: Déka a szerelő munka közben.

Ez a masina egy kis csoda. Persze, erről is megoszlanak a vélemények. A múltkor rákerestem a Google keresővel, és ez a magyar nyelven felbukkanó mondat ütötte meg szemem: „Én ilyen szart még nem vezettem”… Persze, hogy elolvastam, és kiderült, hogy aki véleményt írt róla, főleg aszfalton és városban próbálgatta… Mivel itt az aszfalt kivételes anomália, és én szinte csak terepen vezetem elmondhatom, a világ egyik legerősebb, legdinamikusabb járgánya, amennyiben arra használjuk, amire tervezték és gyártották. Ez a gép a falon is felmászik! Jut eszembe, a miénk pont 40 éves!! Amint nehezebb terepre kerülsz, lehet bekapcsolni a felezőt, amikor a motornak kétszeres nyomatékot biztosítasz, majd a saras, kátyús helyeken mehet a 6x6-os összkerék meghajtás. No mármost, az igazán nehéz helyeken, ahol kipörögne a kerék, csak nyugodtan tessék bekapcsolni a differenciál zárat, innen a kerekek egyszerre forognak, és megy a szekér előre, meg felfelé, hiszen gyakran a kaptatók a legnehezebb részek a vörös agyagban.
Nos, ennek a csoda-masinának persze vannak hibái is, vagyis kellemetlen oldalai. Egyik ilyen, a 6 kerék dobfék rendszere, ami sok időt, karbantartást igényel. Ezen változtatni nagyon nehéz, viszont a másik hibája a mechanikus kormány. A kis csodát terepen vezetni kész fizikai kihívás, és estére tuti izomlázzal fekszel le. Ez a mechanikus kormány időnként „megtréfálja” az embert, főleg, amikor a kocsi egyik oldala homokba vagy laza talajra kerül és sebességben vagy. A minap egy ilyen helyzetben váratlanul a volán kitépődött a kezeim közül, éktelen pörgésbe kezdett, és az éppen „rossz” helyen levő hüvelykujjamra akkorát ütött, hogy az szépen eltörött… Szerencsére nem volt senki az úton, mert beleálltunk a mély homokpadba…Kabindába érve a röntgen szépen mutatta a hüvelykujj disztális percének törését. Komoly gond volt operálni, de megoldottam, a proximális ujjperc használattal, mert egyébként az ujjvéggel még gyufát sem tudtam felemelni. Érthető ezek után, hogy azt mondtam, többet hosszabb útra nem vállalkozom ilyen körülmények között. Beindult a keresés Internet fórumokon, kiderül, hogy szinte mindenki szervósítja ezeket a régi járgányokat. (a későbbi új modellekben szervo kormány és tárcsa fék van… no, meg dízelmotor)

Az új szervó kormány.  Jobb oldali kép: a régi kormánymű.

Nos, hála Alapítványunknak, sikerült megvenni egy ilyen átalakító szettet, amit a kabindai missziós út előtt akartunk beszerelni. Elektromos rásegítés, teljesen új kormánymű, egyszerű beszerelés, világos és pontos szerelési útmutatás. No, persze Afrikában kell a kontroll, és mivel elektromos szerelést is igényelt a dolog, azt nem bíztam senki másra. Autószerelő haverom jó ember, de nagyon oda kell figyelni, mit csinál. Főleg akkor vagyok ideges, amikor kéri a kalapácsot, majd a „masszát”, aminek tömege 5 kalapácséval ér fel.
-Muszáj ütni, teljes erővel? Nem lehet másként?
-Nem, ezt kérem így kell csinálni. Vagy önnek van esetleg „pénetrante olaja??

A kongói mesterek mindent megoldanak amolyan csináld magad mentalitással.

-Persze hogy van, csak kérni kell… A pénetrante ellenére jó nagyokat sózott, majd egy csapágylehúzót is bevetettünk, mire sikerült leválasztani a kónikus furatú volán-főkart. (ezt most kreáltam, nem tudom, hogy hívják) Ekkor megakadtunk, hiányzott egy szerszám, -sebaj, legyártjuk, mondta Déka, a szerelő. Miközben ők a piacot megjárták, én az elektromos részeket sikerrel beszereltem.
Summa summarum, a munka egy napig tartott, eljött a nagy pillanat, a vadonatúj kormányrendszert ki lehet próbálni. Próbakör, minek az eredménye lesújtó: szinte semmi nem változott, ugyanolyan nehéz és fárasztó a manőverezés.
-Aludjunk rá, mondtam, amit helyeslően fogadott Deka barátom, inni is szeretett volna, de nem volt mit… a pálinkát eldugtam.

A beszerelt új kormánymű. Jobb oldali kép:  a pinzgauer útra kész állapotban.

Másnap kipihenten és nyugodtan, egyedül átnéztem a rendszert, és kiderült, hogy a leírás olyan helyre köttette az elektromos rendszert vezérlő relét, ahol nem volt feszültség. Ezt átkötve a probléma megoldódott, és immár működik a szervo rásegítés. Nos, így mertem elindulni Kabindába a Pinz-el! Két autóval jöttünk, így kényelmesen elfért minden, ami a misszióhoz kellett, plusz a Közösségünk Mbuji Mayi-ban szállításra váró holmija.
A másik autó, a közösségi kocsi volt. Nézem a hátsó kereket, hát bizony, mélyen repedezett és rajzolata alig. Mondom is sofőrünknek, vigyázat, ez a gumi nem bírja már sokáig… És mit tesz Isten? A 150 km-es úton nekem volt két durr-defektem, nem nekik. Igazán csak ez hátráltatott minket az úton. És mint a melléket képen is látható, mindkét pótkerék felhasználásra került. Persze, pumpálni is kellett. Hát, ilyen ez a Kongó, az Ő gumija a rossz, és én kapom a defekteket. Sebaj, a kerékcsere mostanra gyerekjáték lett, úgy megy mint a Forma 1-en…

A Kabindába vezető egyes számú "főútvonal". Jobb oldali kép: Richárd kunyhója Kabindában /a kép 2007-ben készült azóta az idő vasfoga sokat rontott a kunyhó állapotán, a szerk.megjegyzése/

Kabindában már várt a régi kis viskóm. Bizony, eljár az idő felette, és ez főleg a tető állapotán látszik. A fedésre használt szalma főleg a széli részeken kissé rohadt állapotban van. Gyanútlanul berendezkedek, mintha tegnap is itt lettem volna. 2 nap múlva nagy eső, szerencsére éppen ott ért, hát ömlik a víz befelé, folyik le a falon, csöpög középen. Mire észbe kapok, az ágy matrac fele elázik, gyorsan sikerül kimenekíteni a másik felét, behúzva az ágyat középre. Szerencsére a nagy asztalra csak itt-ott csöpög víz, laptop és fényképezőgép épen maradnak. No, ezt megúsztuk, kifigyelem, hol vannak a gyenge pontok, és átrendezem a terepet. Az az igazság, hogy ez egy 30 éves viskó, vályogtéglákból, és felső koszorú nélkül épült. Az egész, mint egy virág, kezd szétnyílni. Le akarták bontani, de én kértem, még ne… hamarosan muszáj lesz… snifff….

Betegek műtétre várva. Jobb oldali kép: dr Piérre műt.

A misszió rendben zajlik, rutinszerűen. Nekem a nehézség, ami itt Kabindában szokott lenni, hogy a Közösség megkér mindenféle spéci munkára. Az egyik, hogy a vadonatúj jégszekrényt javítsam meg. A másik, hogy a villám-rongálta invertert cseréljem ki, no, és a harmadik, hogy az újonnan épülő 8x35 méteres épültben a villanyszerelést végezzem el. Szép kis program, mondhatom, és váltig állítom, itt Afrikában nem lehet unatkozni. Az első két feladat kb 3 napot vett igénybe. Sajnos a modern jégszekrénynek a vezérlő kártyáját valami kóboráram vagy villám megtámadta, az inverter csere közben kiderül, hogy az 5 évvel ezelőtt általam beállított villámvédelmi rendszernek valaki elvágta a földelő kábelét, (!) Magyarán a lényeget, így semmit nem ér, egyszerűen nem működik… még szép, hogy fokozott módon sérülékeny minden elektromos berendezés, hisz Kabinda villám szempontból a legrosszabb fekvésű.
Szombaton nekilátok az épület villanyszerelésének. Ehhez persze a tetőtérbe kell felmászni, a fém hullámlemezek alá. Nos, itt úgy 10 óra után beindul a fűtés! Térden, hason csúszva és kúszva kerülgetve a plafon gyenge pontjait keservesen halad a munka. Van egy jóakaratú segítségem. A maga 22 évével és 60 kilójával mint a zerge közlekedik, irigylem is e miatt. Időnként elkap egy hőhullám, -biztos kisütött a nap odafönt, oszt mikor kikeveredek végül a tetőtérből, a szomjhalál kerülget, de a hő csak nem akar csökkenni, kezdem ám érezni minden csontomat és ízületeim. Mindenem fáj. Most ez mi, izomláz a megterhelés miatt? Ennyire trotty lennék?
-Majd ahogy múlnak a percek, egyre bizonyosabb, hogy pont ilyen a Malária, úgy látszik megjött az idei krízis. Gyorsan indítom a kúrát, de mindezek mellett 2 napos teljes pihenés elkerülhetetlen. Mindened fáj, gyenge vagy mint a harmat, amikor kimész, aprókat lépsz és azt is lassan, mint a kaméleon. Mivel azonnal kezdtem a kúrát, a láz nem ugrik nagyon fel, és az egész betegség kb 3 napig tart.
Rengeteg a betegünk. Csapatunk erős, 3 orvos, 3 szakápoló. A legnagyobb probléma, hogy apró, mikroszkopikus helyen kell rendelni. Milyen az a rendelő, ahol a rendelők közötti folyosó 1 méter 20 cm széles? És oda még padokat is raknak, amin ülnek a betegek… Azért ciki, hogy ez az épület 5 éve épült EU projekt pénzből, mindenféle felügyelet mellett. Az épületet fedő hullámos fém lemezek már rozsdásodnak… Zárak és kilincsek töröttek… Az ember szívesebben kiülne a mangófa alá és ott vizsgálná a betegeket. Sajnos, a szemészetben ezt nem lehet, nekünk szükséges a sötétszoba ahhoz, hogy célzottan jól lássuk a szem részeit. Kb napi 100 beteget látunk el, amikor rendelési nap van, a műtétes program pedig átlag 20 műtét naponta.

Két oldali szürkehályogos gyermek. Jobb oldali kép: a gyerek műtét közben.

Most próbálom először az új phaco masinát. Jelesre vizsgázik! Rendkívül precíz, finom, és igen gyors, élvezet vele operálni. Rengeteg jó tulajdonsága mellett egyetlen hátrány, hogy jó drága. Számunkra legnagyobb előnye, hogy hordozható, egyszerű táskába elfér, ez kell a missziók sikeréhez! Alacsony energia-igényű, robusztus, ugyanakkor svájci precizitással bír! Ami csúcs, és ide nagyon kell, hogy lehet újra sterilizálható csőrendszert is venni hozzá, ez kell ide, Afrikába! Persze, az előírt 20 sterilizálási ciklust bőven átlépjük, és Ő prímán muzsikál.

Míg én betegeskedtem a pinzgauer autót a sofőrünk rendbe tette. Jobb oldali kép: Az új phaco masina.

Miközben mi gyógyítunk, operálunk, papa sofőr a Pingauert gyógyítja. Átnézi és beállítja a fék-rendszert, megjavítja a gumikat, és így felkészít minket a vissza útra. Mbuji May-ban időközben újabb betegek hada vár, műtét, Laser, konzultáció, OCT, ahogy fejlődünk technikailag, egyre több a munka is. Nem baj, csak bírjuk.

Házi gyártmányú ingaóra, Kongóban az ember mindent felhasznál, itt az inga súlya egy unicumos üveg! Jobb oldali kép: afrikai tütty-mütty madár.

Minden nap beszélgetünk és imádkozunk a békéért, meglep, hogy az afrikaiak mennyire követik az ottani eseményeket, és milyen szinten informáltak a tényekről. Közben közeledik a Húsvét ünnepe, a Feltámadás és az Élet reménye tölti el szívünket és így fordulunk az eljövendő események felé.
Fr Richard
Kabinda, 2022 március