Hatalmas munkatempó, csodálatos csapatokkal! -így jellemezném tömören a 2024-es Nioki és Basankusu missziókat. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy idén is, mindkét misszión részt vehettem.

Érkezés Nioki-ba. Jobb oldali kép: betegek a "váróteremben"

Szívet melengető érzés, amikor a reptéren, végre megkönnyebbülten a kis gépből kiszállva Tarsy barátunk, aki egy már rég nyugdíjas belgiumi ápoló, így fogad:
-Benned van minden reményünk. A phaco masina nem működik!
-Ajaj, mondom én, az baj.

Betegek a rendelésre várnak. Jobb oldali kép: műtő.

És elkezdődik a misszió, mint már oly sokszor, számomra szereléssel. Miközben a rendelésen ontják a műtétre várakozó betegeket, a műtétek akadoznak. Phaco masina nélkül a kivitelezhető program csak kb 1/3-át tudjuk hozni, és azt is gyengébb minőségben. Ezúttal első betegem egy príma, de komplex mikrosebészeti masina, amelyikkel, gyakorlott kézben a szürkehályog műtét kb 10 perc. E nélkül a régebbi technikákkal 20-30 perc, és mivel gyakorlatunk ezekben kisebb, az eredmények is gyengébbek.

Műtét közben, Tarsy maszkja lecsúszott. Jobb oldali kép: kötés levételére várakozó betegek.

Sajnos gyorsan kiderül, az én tudásom kevés, a masina komoly szoftver problémával küzd, és nem hajlandó beindulni. Állandóan kiírja: „A multimédia centrummal nem lehet kapcsolatot teremteni, kérem, értesítse a szerviz stábot” Hát igen, Afrika közepén, az erdőben ilyenkor csak sajnálkozni lehet. Ennél többet nem. És különben is, kinek kell itt „multimédia center”? De a masina konok, nem tágít és csak nem indul. Újfent megállapítom: a trópusokon az elektromos gépek halála az állás, a nem használat.
Ilyenkor az ember agya zakatol, és kipattan egy lehetséges megoldás: hiszen Mbuji Mayi-ban nekem 6 db phaco masinám van, ezek közül kettő könnyen hordozható. Mi lenne, ha valaki Kinshasába elhozná az egyiket, és a Nikoki-i járatra bízva, a gép akár holnapután már itt is lehetne. Ezeket átbeszélve a missziót vezető főnökkel azonnal telefonálok James komának.
James, klinikánk mindenes embere. Őt a szemüveg gyártásra, üveg csiszolásra képeztük ki. Ő már a centrumunk nyitásánál jelen volt, kisfiúként, ott lakott a szomszédban. Azóta családapa és komoly felnőtt lett. Viszont imád utazni, mindenkivel jóban lenni, mindenkit ismerni, szóval olyan igazán mindenes ember, idejét és pénzét nem kímélve telefonál, szervez, visz, hoz, ráadásul fúr és farag… Szóval tényleg, sok esetben a jobb kezem.
Mondom neki telefonba: Te James, el kellene Kinshasába hozni egy bőröndnyi, kb 15 kg-os csomagot, minél hamarabb, amint lehet. 5 perc múlva jön a telefon: holnap indulok, és még aznap este leadom a bőröndöt a KinAvia-nak, így holnapután ott lehet. Persze, James ismeri a légitársaságok dolgozóit, neki este 9-kor jegyet szerezni a holnapi járatra smafu… szerintem a pilótákat is képes felhívni időnként…
Minden úgy is történt, és harmadnap 12 órára kezünkben volt a kis Oertli gép. Semmi érdekem túl dicsérni, de csak jókat mondhatok el róla. Precíz, hatékony, egyszerű, jól kezelhető masina. Egyetlen esetleges hátránya, hogy talán kicsit lassúbb mint a nagy gépek.

Műtős köpenyben sepreget...Jobb oldali kép: újra látok!

Igenám, de ez az aprócska linux alatt fut. Bármikor elszáll az áram, 5 másodperc alatt újraindul. Amiben óriási előnnyel masírozik a többiek előtt, hogy többször használatos kazettái és csövei vannak, így sokkal olcsóbb és környezetbarát a használata.
Nos, belehúzott a műtő, és hamarosan felmorzsoltuk a lemaradást.
Idén is, mint tavaly a csapat nagyon jó. Fényt és jókedvet két marokkói származású optikus ad. Az egyik, Hamza, a konyhában is kap felelős adminisztrátori állást. Mondogatja gyakran nekünk:
-Tudom, hogy fogyni akartok, hát ez menni fog! Csak bízd ide.

Este fáradtan a megérdemelt vacsorát fogyasztja a stáb. Jobb szélen Hamza Marokkóból. Jobb oldali kép: csónakkal elindulunk egy távoli kis faluba.

-Ma mindenkinek másfél keménytojás jár! Nem kettő!
Esténként hulla fáradtak vagyunk, de csak egy számít, legyen sör és másoknak borocska. Ezek szerencsére kitartanak végig, a többi mellékes. Jó nagyokat beszélgetünk, soha politikáról, hanem arról a rengeteg élményről és benyomásról, amik érnek minket. Sokat beszélgetünk Marokkóról, Kongóról, Belgiumról. Nos, és a kisebb történetekről a munkából.
A legkeményebb hely általában a rendelés. Itt Niokiban 4 db réslámpa mögött folyik a rendelés. Sok energia és idő megy el a nyelv miatt, fontos, hogy legyen jó tolmács, aki egy idő után már maga is tudja, miket kell mondani a szürkehályogos betegnek, és mit a glaukómásnak. Arra is vigyázunk, hogy a tolmács ne színezze túl, ne adjon hozzá, mert képesek meséket mondani, csomó dolgot, amit Te nem is mondtál. Ilyenkor kell egy alap-nyelvtudás, hogy leállítsd és korrigáld.

Csónakkal útra kelünk egy faluba, ajándékba hullámlemezt viszünk magunkkal az iskola tetejére.

Vasárnap motorcsónakos kirándulásra megyünk. Minden évben ugyanazt a falut keressük fel. Az iskolának idén hullámlemezeket viszünk ajándékba. Van nagy műsor és rengeteg tánc, a diákok alig bírják abbahagyni, a tanárok meg leállítani őket.

Tánccal, énekkel fogadnak a gyerekek, alig bírják abbahagyni az örvendezést! Jobb oldali kép: barátnők egy papucsban járnak!!!

Hamarosan menni kell, mert beesteledik. Ráadásul kiderül, a motorcsónak kettes számú motorja bedöglött. Így szép lassan megyünk. Egyszer csak elkezd köhögni a motor. Mi van? Á a gyertya… á, a karburátor… á…. nincs elég benzin. Megy a találgatás, mit is kellene csinálni. Korom sötét lett, de már látjuk Nioki fényeit. Valaki elkezd evezni, amíg kiszívják a rossz motorból a benzint. Már szinte fázunk, olyan hűs lett. Végre, elérjük a partot, nem éppen a kikötőben, de kiszállunk. Rohan egy kiskatona papucsban: itt nem lehet kiszállni…
Késő bánat, minket hív a vacsora, majd elintézik egymás között…

Mi csónakba szállunk, a gyerekek lelkesen búcsúztatnak.

Esteledik mire visszaérünk. Jobb oldali kép: a kiáradt Kongó folyó Kinshaszában egy luxusnegyedet öntött el. /repülőről készített kép/

Nos, a 12 nap szépen gyorsan elszáll. Hála a szervezésnek, a betegeket sikerül rendesen kezelésbe venni és csak igen kevés műtét lett átirányítva 2025-re. Egy pénteki napon szállunk gépre, és indulunk vissza Kinshasába. Ők aznap este elkapják a Brüsszeli gépet, én meg végre egy jó ágyban alszom. Készülök a második csoport érkezésére, akik másnap este jönnek, és irány velük Basankusu-ba, egy újabb nagy kaland felé.

Richárd testvér
2024. március

Képek: Richárd testvér