Hat órás zötykölődés után végre a tshofai kórház előtt állunk. 2019-ben jártunk itt legutóbb. Akkor valami ólnak írtam le az épületet, (erről itt olvashattok) most pedig teljesen felújított tömbök, rendezett és tiszta látványa fogad. Hallottam, hogy felújítási munkálatok folytak, az eredmény pedig meglepő és látványos.

Kabindából jöttünk, az út 185 Km, amit 6 óra alatt tettünk meg, ez egy igen jó eredmény! Mivel az esős évszak elején vagyunk, ilyenkor a legjobb utazni, az első esők maradéktalanul beszívódnak a talajba, a homokpadok megszűnnek, megkeményednek, így lehet sok helyen 60-al száguldani… Ráadásul ezen az úton nem járnak kamionok, és ez nagy szó, nincsenek azok a hatalmas kátyúk, amiket a sok tonnával túlterhelt kerekek vájnak és amelyek mélysége ismeretlen, soha nem lehet tudni, hol akadsz fel bennük. Az elért 30 Km/órás átlagsebesség egy igen jó eredmény. Kocsink, a double-cabine Toyota Land Cruiser Pick-up hibái ellenére jól beválik. Nagy hibája, hogy Pick-Up, ami azt jelenti, hogy az értékes felszerelés, gyógyszerek, fogyóeszközök hátul, a nyitott platón utaznak. Persze védjük őket sátorponyvával, de azért, ha igazán nagy esőbe kerülünk, félő, hogy nem ússzuk meg szárazon… a szó legszorosabb értelmében. Töprengtem már sokat, hogy lehetne kabint fabrikálni, de eme terv egyenlőre csak projekt… Az a hátsó plató ráadásul nagyon kicsi, a mi rengeteg felszerelésünkhöz képest, így kénytelenek vagyunk alternatív megoldásokat találni.

-Mi az a fazék a kocsi elején?! -kérdezheti, aki meglátja száguldó autónkat. Hát kérem, az egy kukta, és abban sterilizáljuk a műtéthez szükséges textíliákat. No, persze, ezt mi tudjuk, de a falusiak komoly gyanakvással nézik a robogó masinát. Nem elég, hogy autó, ez eleve ritka errefelé, de benne elől egy fehér ül, na, itt olyan ez mint a fehér holló, és ráadásul az a fazék… „Ezá suspect!” (ez gyanús), mit főzhetnek benne, és miért ilyen nagy? Bizonyára a szülők azóta riogatják a gyerekeket ha rosszalkodnak: vigyázz, mert elvisz a fazakas fehér… Azért nagy, mert bele kell férjen több tambúr, és azért kötözzük a kocsi elejére, mert hátul nem férne el.
Kabindából utunk első 20 km-e a 2-es számú főútvonalon halad. Itt épp munkálatok vannak, fektetik a fénykábelt (!) az Internethez. Micsoda ellentét, a sárkunyhók előtt árkok, amibe kerül a spéci kábel, Mbuji Mayi-ból Kabinda, Lubao, és megy a keleti vidék felé. Fog ez működni? Majd meglátjuk!

Majd éles bal kanyarral északnak fordulunk, és meg sem állunk Penge városkáig. Persze, ezt könnyű mondani, közben van pár le és fel, amely helyek esőben megkeserítik az utazó életét. Penge-ben meg keletnek fordulva visz az út Tshofa felé. Az úton csinálok pár képet, jó megörökíteni amerre járunk, ezeket visszanézve az ember emlékezik.
A tshofai közkórház felújított épületei igen jó benyomást keltenek. Minden újra vakolva, festve, és vadonat új tetőzet, az épületeknek friss, új jelleget ad, pedig „csak” felújítás történt. Több napenergia rendszert is telepítettek, amik „ha süt a nap, probléma nélkül üzemelnek”. Igen, de ha nem?? Akkor levág? -kérdezem én, mert akkor azzal nem tudunk operálni. Ilyenek az alul kalibrált napenergia rendszerek. Ezek a rendszer beállítása pillanatában már kicsiknek, gyengéknek bizonyulnak.
-Van áram, lehet mindent rákötni! Telefonok, laptopok, power bankok, zseblámpák és mindenféle kütyü. Nagyon hamar kiderül, hogy az egyik szűk keresztmetszet az elosztók véges száma, a másik pedig a leszívható energia. Ember legyen a talpán, aki rendet próbál teremteni ilyenkor és vaskézzel igazgatja mit szabad és mit nem bedugni, illetve melyik szerkentyű kié, mert hiszen a szomszéd telóját is szívesen töltjük… szoktam mondani, amennyiben egészséges akarsz maradi, akkor jobb nem mindent észrevenni…
-Nem baj, lesz generátor áram, ami nálunk jó, minőségi és folyamatos.

Hát, így is volt. Ottlétünk alatt 88 műtétet végeztünk. Érdekes volt látni, a ránk váró betegek tényleg igazi betegek voltak. Első rendelési nap a vizsgált személyek 60%-a műtétre került bejegyzésre. Ez az arány a missziós kiruccanásaink során általában 20% szokott lenni, a maradék 80% szemüveg, és egyéb kisebb panasszal kezelt kliens. Megdöbbentő távolságról érkeztek kezelésre, Bukavu, sőt Bujumbura, Burundi fővárosából is jött beteg. Szinte mindenkinek szürkehályog volt a problémája, ez pedig a szemészetben a sláger betegség, igen látványosan tudunk segíteni a jól kifejlett műtétes technikáinkkal. Volt nagy éljenzés és öröm, amikor a kötéseket levéve megnyílt a világ az addig vak betegek előtt. Tánc, bohóckodás, alázatos köszönés, mindennek tanúi lehettünk, férfiak és nők perdültek táncra.

Találkozhattam a családdal, ahol 4 szürkehályogos gyerek van. Belőlük hármat operáltunk 2019-ben erről készült a „Szemtestvér” című kisfilm. Azóta született egy kistestvér, aki szintén szürkehályogos, és akit most kiírok műtétre (másfél éves). A szülők nagyon hálásak, a három testvér lát, önellátó, és nekik ez a lényeg. A legjobban az a fiú lát, aki három éves korában lett operálva, szép párhuzamos szemállása van, és vizusa elfogadható. A nagyobb testvérei erősen tompalátók, és köszönik, jól vannak…

A 2021-ben született legkisebbnek van a legjobb esélye, hogy jó látása legyen. Sikerül megoperálni, és már ottlétünk alatt érezhető, hogy kezd látni. Hála a jó altatásnak, a két szem műtétje jól sikerült.
A rendelés flottul zajlik. Nagy segítség a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól kapott hordozható réslámpa, aminek hála 3 helyen tudunk rendelni egyszerre. A megvizsgált beteg azonnal vagy gyógyszert, vagy szemüveget kap, vagy felkerül a műtétes listára, és ilyenkor adminisztratív teendői után kerül a műtétes programon megerősítésre.

Rendelés közben veszem észre a megstoppolt telefont és a gumikerék sarut. Igen az itteniek rendkívül szegények és nagy egyszerűségben élnek....

Hála egy nagyon kedves hölgy nagylelkű adományának, a szürkehályog műtét árát 50 USD-ben állapíthattuk meg,nagyban segítve ezzel a helyieket! A Jó-Isten bőséges áldását kérjük Rá és szeretteire.
A műtőben minden szinten érezhető, hogy csapatunk jól szervezett és fegyelmezett. 25-28 beteg volt a műtétes napokon, és aránylag zökkenőmentesen időveszteség nélkül tudtunk dolgozni.
Délutánonként fotózok, a sok madár, akik velünk vannak a szálláshelyen jó téma. Este sikerül gyöngybagoly-t kapni lencsevégre. Majd jön egy hatalmas vihar, jó nagy szél, ami szerencsére nem tesz bennünk kárt, rengeteg villám és nagy hangzavar. Ahogy elvonul a vihar csodálatos tűzijáték marad még vagy egy óráig, elképesztő jelenségek az égen, alig győzöm bámulni és próbálom megörökíteni, amennyire tudom. Ez az előadás ingyenes volt… Megérte végignézni.

Kisétálunk a Lomami partjára, és csodáljuk a víz hatalmas erejét. Ennek a folyónak igen érdekes a lefutása, a nagy Kongó folyammal szinte ezer kilométeren párhuzamosan fut, végig észak felé, a kettő között 2-300 km, majd Kisangani alatt egyesül a kettő, ömlik bele a Kongóba a Lomami. Csináltam pár videót, megpróbálom feltölteni, ha sikerül… Milyen klassz lenne egy kenuba szállva csak lecsurogni egészen Kinshasáig. A helyiek ilyenre gondolni sem mernek. 2019-ben pirogával mentünk egy kis kört, amitől sokan féltettek és lebeszélni próbáltak. Klassz volt, nem bántuk meg, azt hiszem.
A 10 nap misszió gyorsan elszáll, és elindulunk visszafelé. Mindenki elégedett, a kórház vezetősége már emlegeti a következő alkalmat. Hát lássuk meg, lesz e erő, egészség és lehetőség visszajönni ide, az erdő peremére. Én mindenesetre szívesen jövök!

Kabindába érve vissza, az éjjel hatalmas vihar lep meg. Cikázik és mennydörög. Másnap megdöbbenve látom, az egyik dupla házunkról a szél letépte a tetőt.

Persze, kiderül, nem jól fedték a házat, nem biztosították kellőképp a léceket, és íme az eredmény. Most lehet újra fedni és kezdeni elölről a munkát. Akik a vihar alatt a szobákban voltak, rendesen eláztak, 2 Belga önkéntes. Nos, ezt a kabindai missziót életük végéig megemlegetik!

Richárd testvér

Képek: dr Hardi Richárd, 2022.szeptember