Csodálatos és rendkívül izgalmas út után érkeztünk Pania Mutombo faluba. Igazából a Pania Mutombo név 4-5 falu összefogó neve. A nyolcvanas években épített plébánián vertünk tanyát. Hónapokkal érkezésünk előtt, több felderítő brigád listákat készített az itteni betegekről. A lista szerint több száz szürkehályogos szem-beteg van. Ezeknek egy részét már kezeltük tavaly novemberben.
Szerencsénkre a plébános kiszálláson volt, így az egész plébániát birtokba vettük. Amint minden megérkezett, (a kikötési helyünk 3 km-re volt) és elhelyezkedtünk, azonnal elkezdtem a rendelést.
2010-ben voltunk Kole városkában. Emlékszem, igen sokan voltak, és megállapítottuk, hogy ide vissza kell jönni!
Nos, 3 évet kellett várni rá, de végül sikerült. A gond Kole-val kapcsolatban, az aránylagos megközelíthetetlenség. A trópusi őserdőben található, Mbuji Mayi-tól kb 600 km-re ami itt hatalmas táv.
-Menjünk bérelt kisrepülővel- mondogatta Patient főápolóm. Megérdeklődtem, egy oda-vissza út, összesen 3 óra repülés (bérelt géppel) 7000 Dollárba kerülne, erre pedig nincs pénzünk. Maradt a kocsikázás. Ezzel pedig a baj, hogy senki nem tudta megmondani bizonyossággal, járható e az út, és merre érdemes menni. Így hosszas tanakodás után elhatároztam:
1. Elkocsizunk Lusambóba, a már jól bejáratott, ismert, borzalmas úton
2. Onnan a Sankuru folyón a csoda-pirogánkkal lemotorozunk Bena Dibele városkába
3. Ide a Kole-i kórház szervez egy kocsit, amely eljön értünk, és elvisz Kole-ba.
Így is történt.