Egy különleges misszió után vagyunk. Mbuji Mayi-tól déli irányban 160 km-re Luputa, majd onnan még 100 km-re délre Wikong városokba szerveztünk missziót. A száraz évszak „kegyeit” kihasználva lehetett igen gyorsan és hatékonyan utazni, dolgozni. 

indulasbetegetk

Ráadásul ezúttal a rendelést és a műtéti tevékenységeket teljesen különválasztva szerveztük a munkát. Amikor Luputában már rendelt dr Pierre, én még Mbuji Mayi-ban tudtam operálni. A műtős stáb csak 10 nappal később indult, és azonnal az előjegyzett, mintegy 100 beteget vette „kezelésbe” 5 nap alatt. Eközben egy másik orvos, Simon doki Wikong-ba autózott és elkezdte a rendelést. Amíg mi operáltunk Luputa-ban, Wikong-ban is összeállt egy jó kis 100-as műtétes program. Ami elképesztő volt, az a szürkehályogos betegek igen magas százalékos aránya. Így esett, hogy Luputában 5 nap alatt 95 és Wikong-ban 4 nap alatt 90 szürkehályogos beteget operáltunk. 

Luputaketoldal
ferjevellatok
Ez a hölgy férjével 500 km-t gyalogolt, hogy a mi szollgáltatásunkat igénybe vehesse! Évek óta vakon élte életét és most lát!
Van sok kétoldali eset és nagy az öröm, amikor valaki újra lát. Ilyen intenzív programban rég volt részem, egyik nap 35 műtét volt. Ami egyre jobb, hogy a fiatalok is kezdenek operálni. Az elején csak kisebb, kötőhártya műtéteket, majd lassanként a szürkehályogot is, persze asszisztenciával, felügyelettel. Ezt nagyban megkönnyíti, hogy nemrég kaptunk egy új, hordozható mikroszkópot, így végig két műtőasztalon tudtunk dolgozni.

Luputa a Lubumbashi-Kanaga vasútvonal mentén fekszik. A szobámról a sínekre látni, egy hét alatt kétszer (!)volt szerencsém elhúzó szerelvényt látni, egyszer egy mozdony két kocsival, egyszer pedig egy tehervonat személyében.
vonatNapfel

Ahhoz, hogy rendes, utasokkal megrakott vonatot lásson az ember, itt heteket kell várni… Luputa ritmusát meghatározza a vasút, de semmi különlegességet nem lehet kiemelni. Itt sincs áram, este 6 után minden sötétbe borul. Nővéreknél van szállásunk. Zseblámpa, vagy telefon fénye mellett vacsorázunk esténként a fárasztó nap után. Elképesztő az igénytelen szegénység: persze, hogy sokba kerülne javítani, de minden lepusztult és lerohadt. A falakból néhol kikandikáló csupasz vezetékek illetve víz-csövek árulkodnak: valamikor volt itt egy más világ…
Egyik este szárított, füstölt harcsát tálalnak. Ezek ilyen 5 cm hosszú feketés bőrű állatkák, a hossz 1/3-át az állat lapos feje teszi ki. A szárítás folyamán megmaradnak a csontok, szálkák, a bőr és valami hús is. Az egész az ember fél fogára sem elég. Farkas éhesen kiveszek 3 darabot és módszeresen, türelemmel nekilátok. Igen ám, de igazi falat alig, így gondolom, kiegészítem azzal a jó ropogós feji résszel is, ne vesszen semmi kárba ebből a jó kis vázból… Az első sikeres falatok után érzem, hirtelen valami szúró fájdalom pont az ádámcsutkám alatt.
-Jaj, valami csont-szálka megakadt!
Nyelek egyet, kettőt, hármat. Mindig ugyanaz az érzés, éles fájdalom, mintha ott valami megakadt volna. A többiek látják, hogy nyelek, de nyugodtak, hiszen nem vörösödök és a légzésem is jó, szép és nyugodt. Mondom magamban: ha megakadt valami, le kellene nyomatni valamivel… Eszek rá fufu labdácskát… semmi eredmény. Mondja nekem Deo doki: egyél banánt, az jól le tudja vinni a dolgokat. No ezt is megpróbálom, de csak ugyanott vagyunk, nyelésnél élesen fáj, egyébként szúr, pont az ádámcsutka alatt-mögött, a nyelőcső. Kissé lelombozódva megyek lefeküdni. Van bőven időm átgondolni a dolgot: mi van, ha valami éles szálka vagy csontdarab oda beszorulva elkezd majd szépen rohadni, okoz tályogot, ami leterjedve mediasztinális tályogot okoz. Az pedig már komoly lehet. Kabindában többször láttunk hal-szálka miatt súlyos kimenetelű fertőzéseket, én egyszer szúvas fog miatt kialakult tályogtól láttam meghalni beteget.
No, az éjszaka ezek a gondolatok foglalkoztattak, végigveszem, mennyi idő innen olyan fejlett ellátást elérni, ahol valaki képes lenne arra, hogy belenézzen a nyelőcsövembe a nélkül, hogy közben megfulladjak… Közben figyelem a légzésem, megállapítom, hogy amint láz jelentkezik, nagy a baj… Az éjszaka közepén felkelek, hogy igyak, a hideg víz kicsit csillapítja a fájdalmat, a víz lemegy rendesen, de a szúró érzés megmarad, végül reggelig sikerül aludni, másnap 25 műtét vár ránk.
Reggel csak pépeset nyelek, nem merek cukrot tenni a kávéba, nehogy súlyosbítsam a helyzetet, amennyiben valami fertőzés van. Beindul a nap és a munka teljesen leköt, de még így is érzem, hogy dél tájban teljesen eltűnik a fájdalom, próbálok banánt enni, ami szépen lecsúszik , csak vigyázni kell, hogy jól elmajszoljam. Ekkor már biztos, nincs baj, csak valószínű, hogy az a csont, vagy fejrész, amit mohón lenyeltem, megsértette a nyelőcsövet, és végig a seb helyét éreztem.
A Luputa misszió szépen közeledik a végéhez, a műtétesek problémamentesek, mindenki örül, a betegek, a kórház főorvosa, a gazdaságis nővérek és mi is. Utolsó napon a betervezett 10 műtét helyett 25 operáció volt, mindenki, látva a jó eredményeket, műtétet akart. Így az eredeti tervet meg kellett változtatnunk, eredetileg a 10 műtét után indulás lett volna tovább, hogy másnap Wikong-ban kezdjünk.

wikongpierre
Az indulás egy nappal későbbre lett téve, reggel 6-kor már gurul a kocsi, Cilomba-Kalenda az irány, és 4 órás út után Wikong-ba érünk, ahol Simon fogad nagy örömmel. A kipakolás és berendezkedés hamar megy, már tiszta profik vagyunk, és dél tájban beindul a műtő.

WikmutoWikbet
A következő napokban napi 30 műtét, még Simon doktor is operál egy szürkehályogot, e miatt nagy az öröm. Mindenki csodálkozik, hova ez a nagy sietség, miért nem élvezzük a sikert, ugyanis az eredmények itt is igen jók.
Egyik nap van egy kis láz, -az elnök Úr a parlament és a szenátus előtt nagy beszédet tart, mindenki erről beszél. A 10 év alatt ez a tizenegyedik beszéde, mindenki azt várja, hogy bejelentse: nem indul a decemberi választáson, e helyett szépen a gazdasági és politikai helyzetről regél. A hatvanas évek magyarországi politikai hangulata jut eszembe, ahol minden szép és jó volt és előre, egyenesen és tovább a lenini úton. Nagy a csalódottság és egyre nyilvánvalóbb, hogy tíz körömmel kapaszkodik a hatalomba… lesz itt még zűrzavar jócskán.
Minket hajt a naptár, programok Mbuji Mayi-ban, az építkezés és különféle ünnepek. Juli 22-én vasárnap egy húzásra Wikong-Muene Ditu-Mbuji Mayi, hála a száraz évszaknak és a megjavított utaknak, hidaknak, problémamentesen érünk haza.

Wiktemphid
A COR stáb Juliusban közel 300 műtétet végzett, azt hiszem, hogy ez rekord. Persze, nagyon jó, mert hamarosan jön a szabi, akkor egy hónap kiesik, de így már ledolgoztuk ezt a hiányt.

FaLang translation system by Faboba