Home Részletek Richárd leveleiből Hetedik rész: Első missziós utam
Hetedik rész: Első missziós utam PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2009. szeptember 29. kedd, 12:18


                                          Hetedik rész: Első missziós utam

Ezt a napot izgazottan vártam. Megyünk vidékre, Kabindától 72 km-re délre. Uticélunk Kande nevezetű kis falucska volt. Itt volt korábban egy egészségügyi centrum, de a vezetőjét el kellett távolítani. Most jött velünk az új főnök, gyógyszerek és felszerelés. Az első 20 km-t gond nélkül megtettük. A vidék gyönyörű volt, az idő szép, ragyogó kék éggel. Tangula után egyszerűen letértünk az útról és ráhajtottunk a gyalogösvényre. A kocsi egyik kereke az ösvényen, a másik az embermagasságú fűrengeteget vágta maga elött. Esős évszak végén jártunk, ilyenkor a fű 2-3 m magas, ebben a fűrengetegben gyalogösvények kötik össze a kis falvakat. Bizony csak igen lassan haladtunk, ablakokat pedig tanácsos volt felhúzni, mert bogarak fűmagok ezrével özönlöttek befelé. Ha kis faluhoz érkeztünk a házakból kiszaladtak az emberek, a gyerekek visítva szaladtak az autó után. Ráakaszkodtak a kocsi végére és fürtökben lógtak rajta. Ráadásul fehér embert is láttak, ez kétszer akkora élménynek számít: murongóóó kiabálták és integettek.
A faluk szinvonala különböző. Vannak nagyon lerobbant dűledező házas falvak, a dzsungel szinte benőtte őket, az élet jelét az iszonyúan szakadt gyerekek adják. A jobb falvak másként néznek ki. A házak nagyobbak az elöttük lévő terület szépen fel van sepregetve. A ház körül gyümölcsfák: papaja, mangó, pálma stb. A ház körül néhány háziállat. A ház előtt főzőcskéznek. A férfiak naphosszat ücsörögnek a fotelban a szalmatető alatt, az asszonyok dolgoznak: fát hordanak, kapálnak, főznek, gyerekeket nevelnek, vizet hordanak... A féfiak dolga a gyereknemzés...
Nos, így haladtunk csiga tempóban, majd egyszercsak balra lekanyarodtunk a teljesen töretlen bozótba, itt már a gyalogösvény se volt látható. Mondták a többiek, hogy az ösvény két gázlón is átmegy, így az kocsival nem jó, mi megyünk a régi "úton"... Az viszont nem volt éppen látható állapotban, a 3 m-es magas fű szépen összecsapott  felettünk és mögöttünk. Kicsit érdeklődtem: ismerik legalább az utat? Á, nem, az egyik utasunk járt erre pár éve! Egy idő után beértünk egy mocsaras területre, itt négykerék meghajtással átevickéltünk. Nemsokára újra az ösvényen voltunk és megérkeztünk az uticélunkhoz Kande-ba. Besorolásom alapján ez egy jobb falunak nézett ki. Óriási ovációval fogadtak, kiraktak az eresz alá 6 db fotelt, abba bele kellett ülni. Ott ültünk órákig körbeállt 300 gyerek és nagy örömmel és nevetgélve mustrálgattak minket. Persze a nagy szám az a fehér ember volt a murongó, és ha egy- egy gyerekre rámosolyogtam az nagyon örült. Eleredt az eső és egy órát esett. Nagyon untam már a dolgot és elindultam egy kicsit fotózni, persze ez nem egyszerű mikor 50-100 gyerek állandóan követ. Beszédbe elegyedtem egy eü. dolgozóval ő egy SHABA-i menekült 3 gyerekkel, a férje állást keres a városban. Ő mondta, hogy ez a falu nagyon elszigetelt. A falu után 10-km-re van egy folyó amin régen működött egy komp, ami  már évek óta nem üzemel. A falun évente egyszer megy át egy autó.
Közben beeseteledett és hozták a vacsorát biasit /maniókalisz és kukoricadara felfőzve/ csirkét és szószt. Körbeültük a tálat és mindenki kézzel nekiállt enni. Leszakítasz egy darabot a biasiból belemártod a szószba és bekapod, hozzá veszel egy darab csirkét.
Vacsora után egy házban mutattak egy gyékénnyel leterített bambuszágyat, hogy ott lehet aludni. Elalvás előtt lámpám fényénél jól körülnéztem, a lyukakkal teli vályogfal biztos hogy rengeteg bogár lakhelye. Elhatároztam, hogy nem foglalkozom vele, mert akkor nem fogok aludni.
Másnap elmentünk az egészségügyi centrum épületéhez, ez is vályogkunyhó csak a teteje bádog, éppen ezért jó meleg. Van benne vagy 5 helység váróval, kezelővel, laboratóriummal, a padlója olyan hepehupás föld, kissé fura érzés volt. Ez itt 50 km-es körzetben az egyetlen orvosi ellátás helye.
A falu népessége összegyűlt, és a ház előtt le kellett ülni megint egy sorban, és elkezdtek szövegelni: itt van az új egészségügyi centrum vezetője és vele együtt felújítjuk a készleteket. Mindent amit hoztunk kiraktak az asztalra és fenhangon kihirdették a leltárt, magasra tartva a cikket. Pl. 100 db steril tű, 20 db fecskendő stb. A nép mindig hümmögött egyet, a nagy főnök, aki külön fotelben ült bólintott. Mire vége lett kihirdették, hogy a szemész orvos megvizsgálja azt aki óhajtja.
Közben berendezkedtem az egyik szobába és elkezdődött a rendelés. A betegek háromnegyed része szemüvegproblémával jött. Hát igen, itt láttam csak igazán milyen nagy szükségük van a falvakban az embereknek szemüvegre. Általában azt mondogatják: nem tudom a BIBLIÁT olvasni! Hej, ti akik szemüvegeket gyüjtögettetek otthon, tudjátok meg, nagy hasznát veszem most ezeknek! Egy része már megérkezett /4 karton/ sajnos nem volt nálam  de felírtam, és elküldjük az első arra járó biciklistával. Volt egy kétoldali totál katarakta miatt vak bácsi. A család majd behozza Kabindába.
Odakint szépen eleredt az eső. Mikor elállt, elindultunk hazafelé. Igenám de felázott a talaj jócskán. El is akadtunk a mocsaras lankás dzsungelben. Nehezen vergődtünk ki, és este 7-re érkeztünk a következő faluba Mbanda Nguy-ba. Ott aludtunk egy viskóban.

Egy másik út során Kifuenkesbe utaztunk, szép erdős hegyes vidéken vitt az utunk. A főnök házában laktunk. Másnap reggel elfoglaltam helyemet a rendelőben. A helység ahol vizsgáltam, apró és koszos kis lyuk volt. Kint a váró zsúfolásig tele volt emberekkel. A betegnaplómba a következőket jegyeztem fel:
"iszonyatos hangzavar a váróban, vagy 100-an vannak, alig hallani a beteg hangját akivel épp foglalkozom. Ráadásul elképesztően penetráns maniókagyökér szag terjeng a kibírhatóság határán. A maniókát a patikának nevezett helyiségben tárolják. A betegek nagy része folyami vakságban szenved, elképesztő méretű errefelé a betegség kiterjedése. Másodlagos glaukóma és szürkehályog is kifejlődik hozzá.
-XY asszony fél órája magyarázza hogy a szemüveggel amit adtam 30 cm-re jól lát de 40 cm-re nem, ezért gyógyszert kér, hogy jobban lásson közelre. Férje is bejön és mondja: nekem mindegy, csak jól lásson varrni és kullancsot kiszedni.
A rendelés közben kihívott az egyik egészségügyi dolgozó, hogy menjek vele.  Három pigmeus asszony akart üdvözölni, és nem mertek bejönni. Nagy hajlongás volt, és igen kedvesen üdvözöltek. Ezek a pigmeusok az erdőben élnek, és kereskedni jönnek a faluba. Hangyát cserélnek maniókára és kukoricára, ugyanis ők nem művelnek földet. Mondtam nekik, hogy szivesen megyek hozzájuk legközelebb betegeket vizsgálni. Csak gyalog lehet menni, kb 10 km-re van a falujuk.
Folytatom a rendelést:
-Doktor, venne egy élő majmor?
-Doktor, 0 m-re jól látok, de távolabb már nem.
-Doktor, 2 dekaméternél tovább nem tudok jól ellátni.
-Doktor, közelre jól látok, de 50 km távolságra már nem igen!
-Hány éves?- kérdezem.
-1958 óta, éppen hogy kb 30 éves-válaszolja.
XY beteg: jobb szem teljesen vak, bal szem fehér fényt érzékel, cornea teljesen fehér. Diagnózis folyami vakság.
XY beteg jobb szem fényt nem érzékel, bal szem kézmozgást sejti, szemnyomás igen magas. DG: glaukóma.
Ezekkel és az ehhez hasonlókkal nem tudok mit csinálni. Rezzenéstelen arccal veszik tudomásul, hogy nem lehet a látást visszaadni. Csodálom a békességüket és nyugalmukat. Nos, mikor meg sikerül műtéttel visszaadni a látást, akkor nagy az öröm és ha a család is ott van nagy hujúzással ünnepelnek. Ezek az emberek ilyenkor újjászületnek.
Aznap 50 beteget láttam el, a végére már kicsit kipurcantam.
Este hozták a vacsorát, kérdeztem a főnököt mit eszünk, mert kicsit gyanús volt a felszolgált hús. Mondta hogy ez majomhús, itt sok a vad és egyem a bőrét az a legjobb. Választottam hát egy bőrös darabot és elrágcsáltam, olyan cipőtalp íze volt. Azért legyűrtem és kényelmesen elnyújtózam a székemben. Jött az anyóka, aki főzte az ételt, hogy lehordja az asztalt. Kérdeztem tőle: mit ettünk mama? Patkányt- mondta ő. A karosszékből hirtelen kicsit felugrottam, de nem vészes mértékben. Később elmagyarázták, hogy mezei patkányról van szó, nem a csatorna patkányról. Előző nap láttam ilyet, ott árulták szárított állapotban. A pofája azért csak patkány formájú.

Kabinda, 1996.03.20

Módosítás dátuma: 2009. október 23. péntek, 08:41
 

Online Felhasználók

Oldalainkat 13 vendég böngészi
French (Fr)Hungarian (formal)English (United Kingdom)

Hirdetés



Támogass adód 1 %-val!

Keress minket a Facebookon!

Az alapítvány bankszámlaszáma:
CIB bank
10700206 - 48609205 - 51100005
Adószám:
18724680-1-13

Támogatóink

Afrikáért Alapítvány
Alcon Hungária
Béres János és a magyarországi EPK gyülekezet
DyeFor Jarn GmbH
E-Csoport Kft
Lumiére Pour le Monde Belgique
Magyar Vöröskereszt
Médecins Sans Vacances Belgique
Medicontur Kft
Nemzeti Együttműködési Alap
Novartis
OPC
Ophtalmology World Wide
Pannonfa Kereskedelmi Kft
Premed Pharma Kft
Sasszemklinika.hu

Taizéi Közösség
Tatabányai Szent Borbála Kórház
Wawona Internet Kft

*****************
Anna Major
Balázs Mária
Beszédesné Czirkovics Marianna
Dr Bodó Imre
Dr Bodóné Németh Csilla Rita
Boo Knits
Bordás-Varga Nóra
Boross Gábor
Boross Gáborné
Ifj.Boross Gábor
Deák István
Geiger József
Hardi Ferenc
Hardi Janka
Hardi Róbert
Hardi Titusz
Homonnay Ágnes
Homonnay Olga
Horák Balázs
Horákné Mag Zsuzsa
Joji Locatelli
Klausz Katalin Eugénia
Kristen Kapur
Kristina Vilimaite
Kubányi Endréné
Lendvay Balázs
Mag Klára
Mag László
Mészáros János
Muhi András
Nature's Luxury
Németh Anna
Németh Balázsné
Rétsághy Zsolt
Rosemary (Romi) Hill
Strasszenreiter Péter
Szabó Orsolya
Dr Szentiványi Ildikó
Szilágyi Imre
Szilágyi Imréné
tincanknits
Vas Tibor
Vásárhelyi Tamás
Veera Valimaki
Villié Ágnes