Home Részletek Richárd leveleiből Hatodik rész: Nehézségeink, küzködés
Hatodik rész: Nehézségeink, küzködés PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2009. szeptember 24. csütörtök, 11:32


Hatodik rész: Nehézségeink, küzködés

...Egyik fő problémánk, hogy nincs kápolnánk. Sokan jönnének a liturgiáinkra és egy közepes méretű kápolna kéne. A régi kápolna, ahol kivertek egy -két közfalat, hogy nagyobb legyen, összedőlt. Isten megóvta a munkásokat. Építettünk ideiglenesen egy kis oratóriumot, amibe éppen beférünk, szép szalmatetős. Belekezdtünk egy kápolna építésébe, de kisebbnek indult mint az előző, és mikor ezt az újonnan érkezett pásztorunk meglátta, leállította az építkezést. Most törjük a fejünket mi legyen...

Azután megint leégett a szivattyúnk. Egy hónapja nincs vizünk, kezdjük megszokni. Közben volt a kis száraz évszak /3-4 hetes periódus januárban/ Kocsival hordtuk a vizet, két testvér csak ezt csinálta. Két hete újra esik az eső. Ilyenkor fél egy óra alatt megtelnek a 4000 l-es tartályaink. Az esővizet mosásra, WC leöntésre, klórozott formáját pedig mosogatásra használjuk. Az ivóvizet máshonnan hozzuk. Szóval, ez volt a negyedik leégett szivattyúnk. Most fabrikálnak egy újat, talán tovább fog tartani.
Kabindában víz utoljára két hónappal ezelőtt volt, mikor Mbuji-Mayi-ból egy nagyfőnök tiszt volt itt látogatóban. Akkor mindenhol a városban a törött csöveken orrán száján folyt a víz a lakosság nagy örömére. Nem kellett a forráshoz menni vízért, hanem elég volt az utca közepére kimenni, és a csövek alá tenni a vödröt.

Az új pásztorunk rám három feladatot osztott ki: Én lettem a közösség énekvezetője. Ez egy fontos feladat és nem igen érzem magam képesnek rá. Másik feladatom a gyümölcsszedés. Kertünkben csomó gyümölcsfa van. Van egy csomó mangófa ezek közül 3 egy nagyon finom Dél -Afrikai mangófajta, amiből csak nekünk van Kabindában. Ezt pedig tudják a gyerekek is, így állandóan egy csomó gyerek szédeleg a fa alatt, és dobálja a gyümölcsöket kővel. Ez egy itteni módszer a gyümölcsszedésre, addig dobálni míg leesik. Csináltam egy gyümölcsszedő eszközt, és ez nagy csodálkozást váltott ki. A gyerekek tátott szájjal nézték a Murmogót hogy mit csinál? Fel kell mászni a fára és szépen le lehet vele piszkálni a gyümölcsöt, ami a dobozba esik, nem esik le, nem törik össze. Csak egy gond van a vöröshangyák. Az ember szépen elhelyezkedik, kezdi szedni a mangót és akkor csápjukat meresztve tömött sorban nekitámadnak a hangyák és csípnek. Ilyenkor gyorsan le kell iszkolni, vagy ágat cserélni. Szóval nyugodtan mangót szedni nem igen lehet. Mindjárt ott terem 10 gyerek és elkezd kunyerálni. Mind a tíznek nem lehet adni, mangót felezni nem szokás. Általában jól elbeszélgetek velük, ledobok néhány mangót nekik, aztán eliszkolok. Harmadik feladatom a jégszekrények karbantartása. Ezeket petróleummal kell feltölteni, kanócot cserélni.

Péntek éjjel nagy eső és vihar volt. Másnap reggel kiderült, hogy az éjjel a kórház műtőjéről ellopták a napelemet. Ez a napelem egy akkumulátort töltött, ha éjszaka operálnunk kell, ne petróleumlámpa fényében tapogatózzunk, hanem lámpa fényében műtsünk. Mondtam, hogy szerintem az összes dolgozó fizetéséből le kellene vonni egy jó nagy összeget, akkor pillanatok alatt kiderülne ki volt, hisz itt mindenki tud mindent. A kórházra 7 db éjjeliőr vigyáz, a műtőre külön egy őr ügyel. A 7-ből 4-et kirúgtunk, mondván, ha megkerítik a napelemet visszavesszük őket. Nos, ezek a katonaság segítségével nyomoztak. Kabindától 30 km-re rátaláltak a megrendelőre aki 7 milliárdért vette volna meg a napelemet. /kb 2000FF/
A tettesnek csak a feleségét találták, akit fizetség fejében elengedtek, lefoglalták viszont a pasas 10 db disznóját. A 10-ből a katonaság 9-et megtartott, egyet meg a kórháznak adott nagyvonalúan. Ezt a disznót bezártuk egy ólba, egy óra múlva orrával megemelte az ajtót és meglépett...
Rózsafűzér alatt indirekt jelekből következtettünk a disznóhelyzetről. Szerencsés fiatalok megtalálták, befogták és visszahozták a szerencsétlen állatot... jutalmul kaptak pár milliót...
Nagy kövekkel rönkökkel az ajtót eltorlaszolták és mondták, hogy most jól meglesz így. Másnap reggel a disznó sétálni akart és alagútat ásott magának az ajtó alatt. Délben jöttek hozzám, amilkor hazaértem, meg kell fogni a disznót, kéne a távcső! Akkor már 3-4 órája hajkurászták az állatot az embermagasságú bozótban ... Érthető a helyzeti előnye. Akkor jött Antoinne a nagy ötlettel, ki kéne tenni neki kaját altatóval. Meg is tettük kb. 5x túladagoltuk a dózist az emberhez viszonyítva. Másnap sikerült megfogni. Kicsi 60 kg-os állat volt. Lesz sonka pástétom meg miegymás...
Igen, de közben megkerült a napelem! Azért a disznót megettük.

A napokban két faluban voltam, hogy szemészeti vizsgálatokat csináljak. Falunként 30-30 beteget sikerült megnéznem. A betegek nagy része olvasószemüveg problémával jött, ez a legjobb eset mert rögtön tudok nekik adni egy pár szemüveget. Ilyenkor nagy az öröm, rendszerint a BIBLIÁT olvastatom velük.  Elnézem a falu lakosait, elképesztő, hogy milyen egyszerűen élnek. A ruha amiben járnak cafatokban lóg róluk. Láttam olyan inget, ami felülről egész hosszában 2-3 helyen végig  volt szakadva, és úgy lógott a pasason, de 2-3 gomb azért még be volt gombolva... Olyan gatyát ami szinte csipkéhez hasonlított. A gyerekek is igen rongyosak. Most a száraz évszakban nagyon piszkosak, mindenki mezítláb térdig porban járkál. Mindenütt kosz nyomor. A viskók nagyon lepusztultak, dűledeznek. Ezekben a falukban sok a menekült. Mobutu kijelentéseinek hatására a SHABA vidékeiről az ottlakó őslakosság az oda később telepedett, már több nemzedék óta ott élő lakosságot elűzte. Ezek a KASAI-ból voltak honosak, de az anyanyelvüket elvesztették és az ottani Swaesi nyelvet beszélték. Úgy űzték el őket, hogy mindenüket ott kellett hagyniuk, és indulhattak amerre láttak. Tízezrek kerekedtek útnak és kezdtek hazamenni. Az úton rengetegen meghaltak, családok szakadtak szét. Akkortájt százával érkeztek Kabindába a SHABA-i menekültek. A kórház napok alatt megtelt éhező halottfáradt emberekkel. A Médcine Sans Frontiére nevű szervezet a Közösség segítségére sietett. Sajnos ők nem nyújtanak hosszútávú segítséget, így miután a nagy hullám lement ők elmentek.

Kabinda, 1996.07.19

Módosítás dátuma: 2009. november 27. péntek, 18:07
 

Online Felhasználók

Oldalainkat 45 vendég böngészi
French (Fr)Hungarian (formal)English (United Kingdom)

Hirdetés



Támogass adód 1 %-val!

Keress minket a Facebookon!

Az alapítvány bankszámlaszáma:
CIB bank
10700206 - 48609205 - 51100005
Adószám:
18724680-1-13

Támogatóink

Afrikáért Alapítvány
Alcon Hungária
Béres János és a magyarországi EPK gyülekezet
DyeFor Jarn GmbH
E-Csoport Kft
Lumiére Pour le Monde Belgique
Magyar Vöröskereszt
Médecins Sans Vacances Belgique
Medicontur Kft
Nemzeti Együttműködési Alap
Novartis
OPC
Ophtalmology World Wide
Pannonfa Kereskedelmi Kft
Premed Pharma Kft
Sasszemklinika.hu

Taizéi Közösség
Tatabányai Szent Borbála Kórház
Wawona Internet Kft

*****************
Anna Major
Balázs Mária
Beszédesné Czirkovics Marianna
Dr Bodó Imre
Dr Bodóné Németh Csilla Rita
Boo Knits
Bordás-Varga Nóra
Boross Gábor
Boross Gáborné
Ifj.Boross Gábor
Deák István
Geiger József
Hardi Ferenc
Hardi Janka
Hardi Róbert
Hardi Titusz
Homonnay Ágnes
Homonnay Olga
Horák Balázs
Horákné Mag Zsuzsa
Joji Locatelli
Klausz Katalin Eugénia
Kristen Kapur
Kristina Vilimaite
Kubányi Endréné
Lendvay Balázs
Mag Klára
Mag László
Mészáros János
Muhi András
Nature's Luxury
Németh Anna
Németh Balázsné
Rétsághy Zsolt
Rosemary (Romi) Hill
Strasszenreiter Péter
Szabó Orsolya
Dr Szentiványi Ildikó
Szilágyi Imre
Szilágyi Imréné
tincanknits
Vas Tibor
Vásárhelyi Tamás
Veera Valimaki
Villié Ágnes