RICHÁRD TESTVÉR KONGÓI BETEGEKÉRT ALAPÍTVÁNY

Kabindától észak-keletre található Tshofa, a Basongie nép teülete. Kongóba érkezésemkor Jerome gyakran emlegette: hamarosan felvállaljuk a Tshofai EÜ zónát is! Na, az jó, mondtam magamban, így világot láthatok. Nos, 24 év múlva végre eljutottam Tshofa-ba.

 DSC8318 DSC2366

Tshofai származású egy legendás ember, aki Mobutu uralma alatt a Lumumbashi-i Gecamines rézbánya vezérigazgatója volt. Ott mesés vagyonra tett szert, és róla hallottam a következő történetet. Egy alkalommal, amikor Mobutu mindenféle miniszterrel a bányát látogatta és ünnepelgettek, a pasas a minisztereknek egy -egy autót ajándékozott. Ezt látva, Mobutu megszólalt: és nekem mit adsz?

-Neked?, hát elfogadnád a magán Jet-emet?
Eddig a történet, igaz- e vagy sem? Nem tudom. Mindenesetre évek óta hallom, hogy így Tshofa, úgy Tshofa, hogy rengeteg a beteg és nagyon várnak.
Egy rövid kabindai misszió után indultunk, pont az esős évszak vége felé. Az út meglepően jó volt, és jóval beesteledés előtt értünk Tshofába.
-Jó, de hol itt a város? Kérdeztem Patient, aki valamikor ott dolgozott.
-A centrum tőlünk jobbra van, de Tshofa eléggé falu jellegű.

 DSC1788 DSC2014
Később kiderült, hogy a centrum egy 200 méteres szakasz a falu közepén, van ott piac és egyebek, de minden olyan miniatűr. Végre megérkezünk egy nagyobb ház elé, olyan romosnak tűnik, az ablakok bedeszkázva, festék megkopva, rozsdás tető, igen lepukkant állapot… „Megérkeztünk, íme a tshofai kórház” kiált fel lelkesen Patient.
Az első megdöbbenés után elfoglaljuk helyeinket, házunk a falu szélén van, nagy csend és béke, ugyanakkor irtózatos a meleg, az épület rosszul orientált, ilyenkor a nap direktben melegíti a ház falait és a nyugati oldal élhetetlenné válik. Nincs mit tenni el kell fogadni azt, ami van…
Elugrunk a „centrumba”,hogy vizet vegyünk. Találunk egy boltot, ahol árulnak palackos vizet. Sör van? -kérdezem. Á, itt olyasmi nincs.! Ahogy ácsorgunk, több száz gyerek vesz szorosan körül és bámul ránk, érzem, hogy időnként hátulról megérintik a kezemet, a nyakamat, a hajamat.

 DSC2559 DSC2598
 DSC5927 DSC7910

Indulás az iskolába. A  Thofai kórház személyzete eligazítást tart.

 DSC8440 DSC8102
A thofai kórház műtője. Napszemüveg próba.

Mi van itt, ezek fehér embert még soha nem láttak? Bizony, valószínűleg ez a helyzet.
Másnap belevágunk a munkába és szépen összegyűjtünk betegeket a műtétes programra. Nagyon rosszul készítették elő az érkezésünket, és így aránylag kevés beteget láttunk, kb 300-at és operáltunk 40-et. Az operált betegek műtétjétjének díját 30 USD/fő összeggel a Hungary Helps adományból támogattuk.
 DSC6556 DSC6694

Egy család 4 szürkehályogos gyerekét hozta el, sajnos 6 év fölött a látás már nem igen tér vissza. 
 DSC1850 DSC8559

A 4 szürkehályogos gyerekből az egyik. Altatás utáni ébresztő, sajnos neki már csak a földön jutott hely.
 DSC2294 DSC6847

A thofai kórház kórterme.

Találtunk egy szürkehályogos családot, ahol 4 gyermek volt a szürkehályog áldozata. Sajnos a két nagyobb már hat évnél idősebb, náluk a látás kialakulásának kevés esélye van, azért mindenkit megoperálok, és itt a költségek 100%-át a Hungary Helps adományból fedeztük, a család nagyon hálás, én szidom őket, miért nem jöttek hamarabb? –A pénz, a pénz a probléma… mondogatja a papa.
 DSC7786 DSC8203

A hordozható réslámpát a Hugary Helps adományból vásároltuk meg, nagy segítségünkre van a missziók során. Medicontur műlencsék.

Vidéken ezek a családok tényleg nagyon szegények, van földjük, amit művelnek, vannak pálmafáik, amik olajat termelnek, van aki kereskedik, de az igazság, hogy Tshofa nagyon kiesik a forgalmas út vonzásából, a 2-es számú főút kb 90 Km-re van. Így a terményt eladni, bevinni Kabindába és onnan Mbuji Mayi-ba nagyon fárasztó és körülményes. Ilyen körülmények között érthető, ha ezerszer meggondolják, hogy egy 300 kilométeres távra és ismeretlen városba útra keljenek.
A misszió alatt teljes egészben Medicontur műlencsékkel dolgoztunk, amiket frissen kaptunk adományba: Őszinte köszönet ezekért a príma és csodálatos minőségű lencsékért.
Az esték csodásak, a Tejút fantasztikus, bámuljuk a Dél keresztet és a Skorpiót, és próbálunk fotókat készíteni…

Gyermeket vizsgálok. Vak nagypapát az unokája vezeti boton a rendelésre.
 DSC6795 DSC7276
 DSC8266 DSC8416
A thofai kórház előtt a beteg elbóbiskolt a padon. A 4 szürkehályoggal műtött testvér közűl az egyik.

Majd egyik esti beszélgetés során kiderül: itt folyik a legendás LOMAMI folyó! Na, mondom magamban, ezt nem szabad kihagyni. Gyorsan, szerezzünk pirogát és tegyünk egy kört!

 DSC6898 DSC6921
Lomami folyó. A helyiek a pirogával ügyesen közlekednek, mi görcsösen kapaszkodtunk, csak bele ne boruljunk!

Próbálnak lebeszélni, főleg orvos kollegák, hogy nem szabad, veszélyes, nincs jó csónak, stb… stb.Véleményt kérek egy helyi, idősebb bácsitól, aki megnyugtat. Így a szombati napot kirándulással töltöttük, a vízen lecsurogva megcéloztunk egy falucskát. A túra igen jól sikerült, felejthetetlen élmény volt, a folyó hatalmas ereje, az erdő ránk boruló csöndje és persze a mi görcsös erőfeszítésünk: csak bele ne boruljunk…

 DSC7083 DSC7185

A faluba érkezve összecsapódik mindenki, mi pedig megvizsgáljuk a jelentkezők apraja nagyját. Jól működik a mobil egység a mobil felszereléssel.

 DSC2681 DSC7960

Esti hűsülés, magasan egy kicsit hűvösebb van és jobban jár a levegő. Boldog anyuka gyermekeivel.

A kijelölt 10 nap hamar eltelik és azzal a meggyőződéssel indulunk vissza, hogy ide érdemes visszajönni, de jobban elő kell készíteni a jövőben a hasonló missziókat. Sietünk vissza, mert Mbuji Mayi-ban sok beteg vár reánk.

Richárd testvér, a képeket készítette Hajdú D András