RICHÁRD TESTVÉR KONGÓI BETEGEKÉRT ALAPÍTVÁNY

Kongóban építkezni nem könnyű dolog. Helyesebben, az attól függ, hogy az ország melyik részén. Az RD Kongó 2 millió 345 ezer négyzetkilométer alapterületű, e miatt érthető, hogy a távolságok hatalmasak, több problémát okozva, ami főleg az ellátás terén érezhető.

Építkezni például háromszor drágább Mbuji Mayi-ban, mint Kinshasában, a fővárosban, vagy Lubumbashiban, a déli vidéken Tanzániához és Zambiához közeli Katanga megyében. Egy szerencsés egybeesés következtében, pont a száraz évszak közepén volt Lubumbashiban szemészeti misszióm, és éppen ekkorra kaptunk egy nagyobb hozzájárulást az építkezéshez.
-Itt az alkalom, hogy megpróbáljunk valamit, ajánlottam Gaby mesternek.


Gaby a Katanga megyében nőtt fel, ott járt a Szalézi Atyákhoz kőműves szakiskolába. 1994-ben, egy szegregációs megmozdulás alkalmával több tízezer Kasai megyéből származó Katangai lakost száműztek a déli vidékekről, Gaby így került Kabindába, innen az ismeretünk.
-Lubumbashiban bevásárolunk mindent, amit csak lehet, és kamionnal elhozzuk. Benne vagy?
-Naná, hiszen Lubumbashi az én szülőfalu-vidékem -hangzott a válasz- és ettől kezdve Gaby állandóan nyaggatott: mikor indulunk már???
Az indulás napja eljött végre, gépre szállva elrepültünk Lubumbashiba. Milyen egyszerű repülővel 1100 kilométert másfél óra alatt gondtalanul megtenni! Közben jéghideg üdítőt, sört kínálnak kedves stewardeok, olvasgatunk, gondolkodunk, van aki dolgozik… és elsuhanunk az alattunk izzadó, nyögdécselő tájak, utak, hegyek-völgyek, tócsák fölött! Szegény Gaby, még nem tudta, mi vár rá…
Lubumbashiban jól bevásároltunk. A munkát sikerült vásárlási időkkel kiegészítve igen hatékonyra fokozni. Persze, vásárláshoz pénz is kell! Ettől kicsit féltem, de Mbuji Mayiban megnyugtattak: „bemész Lubumbashiban a BCDC központjába, kiállítasz egy csekket és kész”

IMG132IMG134

Hát, ezt a jó tanácsot követve bementem, kiállítottam a csekket 30.000 (!) Dollárról, (kb 6 millió Forint) és 10 perc múlva táskámat görcsösen szorongatva hónom alatt az „utcán jártam furcsa hangulatban”, de nem egymagamban, hanem a hatalmas tömegben. Szerencsénkre egy, a központban található hotelben szálltam meg, így a főhadiszállásunk is itt lett felállítva. Gabyval minden nap reggel találkoztam, a napi beszerzendő információkat, anyagokat átbeszélve. Ő egész nap a vásárlásokkal foglalkozott, és este összegeztük a helyzetet. Nagyon jó volt, hogy közösségi házunk udvarán lehetett mindent tárolni. Két hét alatt szépen felhalmoztuk a következő listát:
200 zsák cement
5 tonna vas (betonvas, I vas, L vas, stb…)
4 tonna járólap és csempe
Elektromos anyagok
Vízszerelés-anyagok
600 méter 5 eres vastag kábel
150 lap farostlemez
Csemperagasztó, gitt, mész
Mindenféle szerszámok,
Ereszcsatorna, műanyag csövek
2500 literes tank
Mindenféle alkatrészek, gumik, belsők, stb…
350 (!)kg szög
Csomó festék…

IMG136IMG147

-Te Gaby, és most hogyan tovább? Kérdésem jogos, persze, már gondolkoztunk a dolgon, és szerencsére Gabynak ismeretségi köre igen széles.
-A mi templomunkban van egy igen komoly szállító cég, az egészet rájuk lehet bízni.
-Ez komoly? Láttad már a teherautóikat?
-Holnap megnézem- mondta Gaby.
Kiderült, hogy a szállítás azért eléggé problémás, de megoldható. A kamion valami kínai ismeretlen gyártmány, de vadi új gumikkal, végül is Gaby ismerőseit választottam, mert itt Afrikában ez a legfontosabb, akire valamit rábízol, jó ha ismered és biztos információid vannak róla…

-Jó, és mégis, mibe fog kerülni, egy 20 tonnás kamion kibérlése Lubumbashitól Mbuji Mayi-ig?
-A főnöknek két ajánlata van, 20 tonnás kamion 8500 Dollár, 25 tonnás 9500 Dollár.
Kicsit rám jött a csuklás és elkezdtem számolgatni… ha már pulyka, legyen kövér, az ár nem alku tárgya, a tulaj hajthatatlan, akkor legyen a 9500 dolláros verzió. Azt pedig jól megrakjuk, kihasználjuk a maximumig.
-Jó, Gaby, de rájuk lehet bízni a 30.000 USD értékű árut? Vagy kellene olyan ismerőst szerezni, aki elvállalná a kísérő szerepét?
-Hát, biz’a jó volna, mondta Gaby mester.
-Na jó,de ki lehetne az, Te kire gondolsz?
-Hát, én szívesen elvállalom, hangzott a hősies válasz.
-Jó, de egyedül? Igen, de jó lenne egy kísérő mellém.
-Ok, keresünk egy fiatalt.
Másnap újabb krízishelyzet lépett fel. Kabindába telefonálva valaki informál, hogy Lubumbashi és Mbuji Mayi között fél úton az egyes számú főútvonalon „szakadás”van, egy híd leszakadt.
-Jó, és a szállító itt mit gondolt,??? Mi lesz?
-Igen, mondja Gaby, tegnap óta tudok erről a problémáról, és rákérdeztem: semmi gond, OTT MINDENT LEPAKOLUNK, átviszünk bicajokon és a másik oldalon egy másik teherautóra téve a dolgokat szállítjuk tovább. NEM KELL IZGULNI, mindent megszervezünk, mi magunk! Hát, mit lehet erre mondani? Egy egész éjszakai vajúdás után belemegyek, de egy második kocsikísérőt is felveszünk, egy kabindai fiatalt, Patient-ot, aki munkanélküli és örül, hogy valami tennivalót talál.

IMG152Közben én visszarepülök Mbuji Mayi-ba és csak távolról kísérem a kamiont.
-Már Likasiban vagyunk, de a hátsó differenciálból furcsa zajokat hallunk, így elkezdték szétszedni. A nagymérlegen a talált súly 32 tonna volt(!), egy százassal meg kellett toldanom az átmenetet.
(A Lubumbashi-Likasi szakaszon a kamionok mérlegre állnak és a súly szerint útdíjat fizetnek. A száz Dolláros valószínűleg a kezelők zsebében landolt)
3 nap múlva jött a következő üzenet: -sikerült a differenciált végre szétszedni! Várjuk az alkatrészt Lubumbashiból.! Majd másnap: A küldött szatellita fogaskerék nem jó, ma újat várunk… Majd az ötödik napon: -Újra úton vagyunk Kamina felé! Az jó, gondoltam, de vajon hány hét kell majd Kamináig? Hiszen az a szakasz nagyon nehéz, nagy kaptatókkal. Meglepetésemre két nap múlva Gaby telefonál: Kaminában vagyunk, a sérült hídnál, és holnap pakoljuk a Mbuji Mayiból küldött kamionra át az építkezési anyagokat. Itt most adjuk át a szót Gaby mesternek:
-Egy kb 80 méteres híd szakadt le az egyik túlterhelt kamion miatt, kb 3 hónapja. Azóta a hídon nincs átjárás, de megszerveződött a következő szisztéma: az érkező kamiont lepakolják, biciklikkel a VASÚTI HÍDON áttolják az árut és a másik oldalon egy másik kamionra téve szállítják tovább a terhet. No, ez aztán igazi kongói megoldás, és ne feledjük el, hogy az ország N1-es útján vagyunk. A dologban félelmetes, hogy a síneken tologatják a terhelt bicikliket, és a vonat bármelyik pillanatban jöhet. Szerencsére csak lassan, de akkor is irtó veszélyes. Komoly gondom volt a 100-as I vasak miatt. A biciklisták nem akarták elvállalni, külön meg kellett kenni őket. Ami pedig a legnehezebb volt, az a 600 méteres kábel. A kábelt, hogy kevesebb helyet foglaljon el, letekertük a hengeréről és úgy egy gomolyban volt a kamionban. Súlya igen komoly volt, és ahhoz, hogy megmozdítsuk, legalább 10 ember kellett. Ekkor kitaláltuk, hogy egy részét letekerve a földön húzva vonszolva próbáljuk meg átvinni. Nagyon keservesen ment, és állandóan beakadt a síneket rögzítő csavarokba. Egyszer csak a pálya közepén otthagytak egyedül a kábellel. Ha most jön a vonat, végünk van és oda a kábel, gondoltam, gyorsan utánuk szaladtam és mindenkinek külön díjat ígérve sikerült rávenni őket, hogy folytassák a munkát. Végül sikerült a hatalmas gombolyagot áthúzni! Egy vonat 30 perccel később húzott el a pályán, én pedig hálát adtam az Úrnak…
A Mbuji Mayi-ból jött kamion nagyon jó állapotban volt, egy igen komoly kocsikísérővel, és váltott vezetővel 3 nap alatt egészen könnyen megérkeztünk Mbuji Mayi-ba. Kimondhatatlan volt az öröm és a fellélegzés! Minden megérkezett épségben, a kábelen néhány sérülési nyom tanúsítja a kiállt traumákat, kb 10 járólap törött össze… és ennyi a veszteségünk.
Gabyt hősként ünnepeljük, persze busás jutalmat kap…
Másnap kisebb számolásba kezdek: vajon megérte ez a nem veszélytelen akció? Mi van akkor, ha itt vásároljuk meg ugyanazt, mennyibe kerül? A számítás végén kiderül, kb 10.000 Dollárt spóroltunk az akcióval. Arról nem is beszélve, hogy sok mindent itt nem lehet kapni, illetve csak igen rossz minőségben.
Hát így állunk, mától az épületben 4 csapat kezdett el dolgozni, elektromos szerelő, vízszerelő, plafont felrakók és a kőművesek… Merci Gaby, merci Patient és hálás a szívünk, hogy remélhetjük, hamarosan kész lesz az első épület!
2016 augusztus 26