Muene Ditu, Mbuji Mayitól 120 Km-re levő nagy város. Mintegy 500 000 lakosával kiemelt fontosságú, és a Lubumbashit Kanagaval összekötő vasút vonalán fekvő állomása a Kasai megye egyik stratégiai helye. A 2 milliós Mbuji Mayi egyik tüdeje ez a vasútállomás, ami kihat a gazdaságra, ennek megfelelően az árak is a vasút jó egészségétől, a teherszállítás rendszerességétől függnek.

Rendszeresen végzünk kisebb missziós akciókat, az egyik, igen régi kórházban, mely intézményt a Krisztus Király kanadai női rend tart fenn. Ami itt igen jó, hogy már van a szemészet részére külön kis osztály rendelővel, kórtermekkel sőt, még saját műtővel is! Sajnos, a szemészetre kiképzett orvos jobb életre vágyva Zambiába emigrált. Így, amíg helyére valakit nem találnak, mi jövünk évente két-három alkalommal.
Az idei ilyen első misszió sebészeti részét csak 2 naposra terveztük. A márciusi program rendkívül sűrűnek tűnt, és e miatt, nem akartam, csak a legszükségesebb időt tölteni ott. A rendelésre kiküldött kollega kb 50 műtendő beteget szűrt ki, így adódott, hogy a műtétes stáb 4 napot volt távol Mbuji Mayi-tól.

Minden simán ment, hála a jól összeszokott csapatnak . A felszerelés csomagolása, utazás, műtő bellítása tényleg rutinszerűen történt, betegeink nagyon vártak, hiszen jól ismernek minket és a misszióinkat nagy nyitottsággal kérik és várják.
Az első műtétes nap reggelén feltűnik nekem egy fiatalember, kétoldali érett szürkehályoggal. Megszólítom, hogy kicsit jobban kikérdezzem, mire kiderül, hogy inzulinnal kezelt cukorbeteg. Hoppá, gyorsan elküldöm egy vércukormérésre, tudniillik az ilyen betegeknek gyakran igen magas a cukruk, ami komoly galibát okozhat a poszt operatív időszakban. A mért érték háromszorosa volt a normális szint felső értékének.
-Sajnos, nem operálhatunk meg most, előbb be kell állítani a cukrot, csak utána. Mondtam neki. Természetesen nagyon lelombozódott, a nővérekre bíztuk és a lelkére kötöttük: tessék mihamarabb Mbuji Mayi- ba jönni, hogy ott operálhassunk meg.

20 műtét után muszáj hátat pihentetni.

Műtétes programunk aránylag simán ment, azt leszámítva, hogy elég sok baj volt az árammal, hogy hatalmas vihar miatt le kellett állni 2 órát, nehogy a huzat miatt elveszítsük a sterilitást. A műtétek alatt az ablak alatt alapkőletételi ünnepség folyt, a polgármester, miniszterek, NGO képviselők részvételével, az egészet rezesbanda kísérte, egy építendő új kórházpavilon alapköveit rakták le! Az egész szöveget mi jól lefüggönyözött páholyból hallgattuk.
A kötéslevétel-szertartásról csináltam pár képet, és második nap után indultunk vissza Mbuji Mayi-ba, ahova két Magyar önkéntes érkezését vártam. Az Ő áldásos munkájukról ITT olvashattok.

Egy hét múlva nagy örömömre megláttam a Muene Ditu-i cukorbeteg fiatalembert. Sikerült utánunk jönnie, és mostmár sokkal jobb laborértékek mellett vághattunk neki a műtétjének. Öröme hatalmas volt, amikor újra láthatott, megnyílt a szeme!
Hallgassuk Őt, hogyan írja le a történteket.

"Minden édesanyánk halálával kezdődött 2016-ban. Ő volt mindenünk a családban ahol egyedülállóként nevelt fel minket, miután apánk faképnél hagyott. Nagy anyagi nyomás nehezedett rám, mert a mama halála után mindenki tőlem várt segítséget. Ekkor derült ki cukorbetegségem, ami hamarosan egyre gyorsabb látásromlást okozott. Ekkor a család egyre jobban kivetett és elhanyagolt. 2019 óta látásom teljesen elborult, először a bal, majd a jobb szemen. Mondták az ismerősök: „két fehér folt alakult ki a szemeidben, a pupilla helyén.”

Mekkora öröm volt ebben a helyzetben, amikor hallottam, hogy Mbuji Mayi-ból, a híres szemklinika orvosai jönnek hozzánk! Azonnal szereztem egy kis pénzt, amit a templomi közösség dobott össze, és elvittek a rendelésre. Sajnos, kiderült, hogy a magas cukrom miatt nem lehet operálni, csak később. Nem adom fel, gondoltam, és megfelelő ellátás után elindultam Mbuji Mayi-ba a klinikára. Ott örömmel fogadtak, és miután kiderültek szűkös körülményeim, felkarolt a Klinika szociális programja: szállást, élelmet, sőt, még zsebpénzt is kaptam. A műtétem ragyogóan sikerült, és most áldom az Urat és köszönök mindent!"

Eddig a levél, sajnos csak egyik szemét sikerült megoperálni, mert a Koronavírus-helyzet romlása miatt sürgősen haza kellett jönnöm, ráadásul útlevelem április elején lejárt, úgyhogy: Folyt köv!!!

Richárd testvér