RICHÁRD TESTVÉR KONGÓI BETEGEKÉRT ALAPÍTVÁNY

Idén minden ünnep a hétvégére esett. Ez annyiból jó volt, hogy sok beteget sikerült kezelnünk és vizsgálnunk és nem utolsó sorban megoperálni.

Szép számmal jöttek szürkehályogos betegek a környező falvakból, és több bilaterális eset volt közöttük. Ilyenkor mindig elszorul a szívem. Képzeld el a Te Nagyidat, esetleg Édesanyádat, amint vakon ül a ház előtt. Vár, valamit vár. Na, de mit? Hiszen több száz kilométerre a legközelebbi kicsit fejlettebb kórháztól, semmiféle megoldás nincs a szürkehályogra. Már megpróbálták a helyi, lokális szereket. Már átesett a ráolvasásos gyógymódon, már a próféta is próbálkozott, de a sötétség megmaradt és a totál tehetetlenség uralkodik.

JucusBilater

Reggelre kelve kiültetik a nénit egy székbe a ház elé. Ottmarad addig, amíg bele nem fárad: nyom ez az átkozott szék, mert itt még a fotel is szúrós és bök.

Azután sürgős elintézendő, természetes igény merül fel. Ilyenkor szóljunk az unokának, hiszen ő mindig készen áll, hogy segítsen. Elvezet oda, ahova a király is gyalog jár, a kis házhoz. No, de itt sem egyszerű az élet, hiszen hol a gödör, és hol a lyuk?

-„Istenem, meddig kell még ilyen megaláztató helyzeteket kiállnom?

IMG69bilater2

Délután öt órakor ebédhez hívnak. Estebéd, igen, hiszen az átsiklott, elfelejtett reggeli kávé óta már reklamál a gyomor és ideje lesz valamit enni. Az asztal végtelen mélységében fogalmam sincs, mi hol lehet, mit hol kell remélni. Itt csak a türelem segít, hiszen van aki segít, van aki elém teszi a tányért, van aki kezemet vezetve értelmet ad a tálnak, a tányérnak, a biashinak és a hozzá készített kalejinak… estebéd a ház mögött, együtt a család. Majd hamarosan beesteledik és a sötétség még sűrűbb, még sötétebb lesz. Valami fénylik, talán a hold vagy a csillagok? - Egy éj, egy nap és újra indul minden…

Vannak fiaim és leányaim szép számmal. Mindenki segítene szívesen, de hogyan, mi itt a segítség?”

IMG64bilate3

Valahogy ilyen életet élő betegekkel van szinte minden nap dolgunk. Hát persze, hogy megváltás, amikor arra járva megoperáljuk és LÁT a néni, vagy bácsi. Hát persze, hogy újjászületés, amikor megszabadul az ilyen magalázó szituktól, mint elvezetés kézen fogva, botot húzva, cérnát rángatva, és állandóan valakitől való függéstől.

afeles

Néha furcsa hangulatban, a széken ülve, egymagamban….. elgondolkozom a világ folyásán. Hát normális ez, hogy szürkehályog miatt évek óta vak emberekkel találkozom?  Ez a néni egész életét becsületesen megküzdötte. Megszülte 8 gyermekét, van 15 unoka és még dédunoka is, van házikó, föld, és a Papa már elment, jobblétre szenderült. És akkor jön a sors csapása, egyszer csak szépen lassan megvakul. Mondják a faluban, biztos fetisált, vagy valaki átkot szórt reá.  Mondják, hogy ott, abban a házban bajok vannak, valami nincs rendjén. Ilyen az élet, a sors csapása kegyetlen, nemigen lehet csinálni ellene semmit…

-Jó, az egyik szem elszállt, de Uram, add, hogy a másik legalább minél tovább lásson. És nem, az is követi az elsőt és lassan a homály lesz úrrá, szétterül és irányít, legyőzhetetlen, visszafordíthatatlan.

-Jobb sehova nem menni, még valami gödör mélyén kötök ki…. És a telek, aminek minden bugyrát, minden kavicsát ismertem, aknamezővé válik, a legkisebb mélyedés, egy kiálló gyökér, mind mind csak csapda és veszély forrása!

Hát nem 2017-et írunk? Hiszen holnap az Emberiség a Marsra teszi lábát. És közben százezrek vakon várják a megváltást a Földön, ahol a megoldás egy 10 perces műtét?!!!

Hogy jöjjön ez a megváltó, az tőlünk, tőletek is függ! Mert vannak küldöttek, de ugyanakkor vannak helybéli realitások, anyagi körülmények, lehetőségek, és vannak segítők, akik nélkül minden leáll, megakad. És van egy akarat, egy elhatározás, ami mindenen átgázolva utat mutat, irányt ad és segít, hogy helyes döntéseket hozzunk, hozzatok.

Hát ilyeneken töprengek itt Kabindában 2016 utolsó és 2017 első napjaiban, betegeinket látva. Legyen egészség, béke, és akkor tesszük, amit tehetünk! Reszkessetek szürkehályogos szemek!!!

Fr Richard