Lubao városában találkoztunk. A szemészeti rendelésre jött, „gyalog”.
-Messze lakik?- kérdeztem.
-Hát, úgy két kilométerre.
-Jó, mondom, akkor hazavisszük kocsival. Én pedig szerzek önnek egy triciklit, amivel könnyebben közlekedhet!
-No, ez egy jó ötlet!
-Lefotózhatom, hogy találjunk segítőket?
-Hát persze, csak tessék…

Eddig a tolmácson keresztül történt beszélgetés. Megdöbbentett a hölgy közvetlen modora, mosolya és egyszerűsége. Gyermekkorában bénult meg a poliomyelitisz nevű (járványos gyermekparalízis) betegségben.

A Kongói Demoktratikus Köztársaságban az ilyen betegek száma több ezerre tehető. Mbuji Mayi-ban szeretnék neki csináltatni vagy venni triciklit. Egy ilyen járgány gyökeresen megváltoztatja majd életét és lehetőségeit. Micsoda változás, a földön csúszás helyett három keréken gurulni! Egyébként nem panaszkodik, kérges térdeit, amin csúszik és sebes kezeit mosolyogva mutatja. Cipője két darab fa… A néninek 2 gyermeke van!

A tricikli árát és a szállítási költségeket kb. 350 Dollárra saccolom.
Ha valaki tud, kérem, segítsen. Itt biztosan érdemes!
Richard