Missziós napló: 
Van egy fél órám, amíg megjön az áram. Ilyenkor reggel az indulás mindig egy kicsit nehézkes. Ki kell tenni a generátort, elhelyezni a kábeleket, hosszabbítót, stb.

Tegnap volt az első műtétes nap. A Phaco-masina jól működött. Az előírt 5 műtét helyett tízet csináltam phacoval, a másik 5 SIC-nek volt előírva. Igenám, de a Creschent késeket Mbuji Mayi-ban hagytuk, így e nélkül tunnel sebet csinálni nem igen lehet. Így konvertáltam őket phaco-vá. Volt 3 trabé. Ez a misszió a trabék készítésével fog eltelni. Rengeteg a glaucomás beteg, és elhatároztuk, hogy lehetőleg alig írunk fel gyógyszereket, inkább minél többet operálunk! A tavalyi misszió során 13 trabé volt, és Medard szerint ezek a betegek igen jól alakultak, volt amelyiknek még a látása is jobb lett… Ez jó, és engem erősít a műtétes stratégia mellett.

Szemészeti szakasszisztensem Medard nagyon jó, a betegeket egyenként is ismeri, mindenkinek fáradhatatlanul magyaráz, ha kell 2-3-szor is.
Ma, szept. 06-a, szombat, a műtétesek 50%-a nem jött meg. Mondják nekem, hogy azért, mert a Bank Central jött fizetni, és ilyenkor mindenki rohan a pénzért… Az előjegyzett betegek egy része fizetést kapott… megpróbálom elhinni….

A ház, ahol lakunk, eléggé gyengus.A háború alatt építtette egy itteni fejes. Ahogy szokás, és amit itt modernnek és fantasztikusnak gondolnak, téglából van, és hullámpala a fedele… Igen, csakhogy alacsony a belmagasság, a padló hullámzik mint a tenger, a legjobb szobában soha sincs elég fény ahhoz, hogy olvashass… nincs WC és zuhany… vagyis amolyan lokális megoldás van, amit ha lát az ember, legszívesebben sírna.
Itt kaptam szobát, 3x4 méter, és egy tök jó ágy van benne. Matrac is egész tűrhető, az első éjszaka után viszont kb 25 bolhacsípés volt a testemen , vakarództam rendesen 3 napig. Na, jól befújtam rovarölővel a matracot és a lepedőket, és ez hasznosnak bizonyult. 4-5- nap után jövök rá, hogy minden nap nagy figyelmességgel felmosnak a szobámban és elrendezik az ágyamat, ezek olyan figyelmességek, amiket lehet tényleg értékelni. Napközben itt marad Papa Philippe, az ő feladata, hogy rendezze a házi dolgokat, maman Emerence-al, aki főz ránk, eddig kitűnően! Ma pl. gomba is volt, igen jó hal, valamint sült kecske hús, ami nagyon finom tud lenni.
Délután a vakok jönnek, nekik adtam randevút szombat délutánra. Itt Lusambo-ban a folyami vakság miatt igen sok vak él. Ez a parazitás megbetegedés az általános tüneteken kívül- amiket elesettség és gyengeség jellemez, ehhez jönnek bőrtünetek- a szemet érinti igen komolyan. A paraziták a szembe bejutva évek alatt vakságot okoznak. A falusiak a földeken, az erdőben fertőződnek egy légy csípése folytán. 
20 vak bácsika, nénike gyűlt össze a megbeszélt időre. Idén elhatároztam, hogy segélynek nem pénzt, hanem lábbelit és egy pólót adok… igen jól sikerült, szerintem, mert mindenki örült, láthatóan. Lehet, hogy volt, aki eladta az ajándékot, de legtöbbjüknek nagyon jól jött.
Este beszélgetés és gitározgatás. Papa Jeremie-vel megbeszélem, hogy elmegyünk holnap 10 km-re kis rágcsálókat venni Dennis kérésére… Majd meglátjuk…

Papa Jeremyvel indulunk egy kb 10 km-re levő faluba, hogy rágcsálókat vagy kis emlőst vegyünk, mert a kutatási munkánkhoz mintákat akarok venni, és ezt most lehet, vagy soha… Remélem, hogy találunk egy pár példányt. Két dolgot keresek, egyrészt Pentastomát a hasüregben, ezt így makroszkóposan, a másik, hogy máj, lép és vese mintákat veszek, hogy Hamburgban ezekből vírusokat keresgessenek… ez azért igencsak izgalmas, hogy keresgélhetünk új vírusokat, parazitákat.
A kiruccanás jól sikerült. Papa Jeremy szerzett egy motort, és azzal elmentünk 22 km távolságba Lusambótól. Az út igen szép, mert hegyes vidéken megy, le lehet látni Lusambóra helyenként, és másutt rálátni az őserdőre. Persze egy eléggé sérült erdő, mindenfelé kivágva, felégetve. Ez a mezőgazdaság miatt van. Az emberek hektárakat vágnak ki, felégetik a fákat, és bevetik a talajt, ahol ilyenkor igen jól termő talaj van, itt kukoricát és rizst vetnek, esetleg babot. A szüret után pedig ott marad a föld, felüti a fejét a mindenféle gaz és kisebb másodrendű fák. Ezután 2 évig pihentetni kell a földet, majd újra lehet vetni. Maniókát akár már a következő évben is vethetnek. Az igazi őserdő csak igen lassan nő vissza, ha egyáltalán visszanő…
Lusambótól 9 km-re van egy nagyobb falu, oda megyünk. Megállva Papa Jemy kérdezgeti, van e valahol még pucolatlan vad, kis rágcsáló, stb. Mindenütt, ahol érdeklődünk, tagadnak, „nincs most ilyenünk”. Az az igazság, hogy az Ebola miatt a városi vezetőség megtiltotta a vad hús behozatalát Lusambóba, így kicsit tartanak tőlünk, főleg, hogy egy fehér ember is ott ül a motoron… Mindenütt mondják, menjünk tovább, talán a következő faluban lesz. Így megyünk egészen 22 km-ig, ami egy nagyobb falu.

Ott volt egy egészségügyi centrum, ahol pár képet csináltam…Katasztrofális állapot, a „szülőszoba” korom fekete, benne szülőágyak, amit nemrég kaptak, a terem fele a csupasz ég alatt, mert elrohadt a bádoglemez, az ácsszerkezet leszakadóban... A másodápoló elképesztő alacsony színvonalú… Egyszerűen félelmetes viszonyok. A főápoló nincs itt, bement a városba valamiért. Közben hoznak egy újszülött ikerpárt, az anyja kb 15 éves lány… Itt sincs kisvad, elszaladnak többen is az erdőbe, hogy megnézzék, van e állat a csapdákban. Várunk fél órát, de nincs eredmény.

Visszaindulunk, és az egyik faluban integetnek, van egy patkány! Ez olyan mezei patkány, farokkal együtt kb 40cm hosszú. Megvesszük 3500FC-ért (800Forint) Úgy döntünk, hogy hazahozzuk, és itt fogom felboncolni. Visszafelé az út eseménytelen, csak egy kis esés egy túl nagy kaptatón, pont a tető előtt leáll a motor, és elkezdünk visszafelé gurulni, a fék nem fog… kellemetlen, nem lehet elkerülni az esést, csak lehuppanunk az oldalunkra… nem történik baj.

Itthon kibelezem az állatot, Pentastomát nem találok benne, és a mintákat leveszem a máj, lép, tüdő és a vesékből.
A rendelésről csak annyit, hogy rengeteg a glaukómás beteg. Persze a folyami vakságos parazitás betegség mellé téve, lehet, hogy e miatt van ennyi glaukómás. Sok a teljesen vak, de akinek lehetett, annak beajánlok egy szemnyomást csökkentő műtétet. (Trabeculectomia) Ilyenből általában 50-60-at csinálok évente, de most itt, legalább 30-t jegyeztem elő. Láttam egy pár korább operált beteget, igen jól néznek ki, van pár secunder kataraktás, ilyenkor lenne jó egy Yag LASER, ilyen csak Mbuji Mayi-ban van.

Megint van több olyan beteg, aki igen sokat várakozott ránk. Egy bilaterális kataraktás beteg egy évig lakott Medard-nál, ránk várva… (Igaz, hogy másfél éve volt a legutóbbi missziónk, 2013 nárciusban) utána ígérgettük többször is, és csak nem jöttünk.
Ime, ahogy elmeséli a történetét:
„Lubefu- ban születtem,1973-ban, rendes életem volt egészen addig, amíg utol nem ért ez a betegség. Egyre rosszabbul láttam, míg egyszer csak már csak a fényt kezdtem érzékelni. Mikor az asszony ráeszmélt, hogy megvakultam, egyszerűen otthagyott. Két gyermekünk volt ekkor, és ez 3 éve volt. A faluban mindenféle tradicionális gyógykezelést ajánlottak, de én nem mertem ezeket igénybe venni, félve, hogy csak ront az állapotomon. Végre hallottam, hogy Richard dr és csapata Lusamboba jön misszióra, így elhatároztam, hogy falumat otthagyva eljövök, hátha lesz megoldás. Az út Lusamboig 175 km. Mivel szüleim már nem élnek, a gyerekeket a helyi hittestvérekre bíztam, (katolikus vagyok) és gyalogosan útnak indultam. 2013 juliusban érkeztem Lusamboba. A beígért misszió novemberre szólt! Az a kevéske tartalék, amivel elindultam hamarosan elfogyott. Ekkor az itteni szemészeti szakápoló befogadott a családjába, hogy nála várjam meg a doktor érkezését…
Istennek hála, végre megérkezett a csapat, és dr Richard megoperálta a bal szememet. Ez volt tegnapelőtt, és most ragyogóan látok, egész nagy távolságra korrektül látok, és azt könyörögve kérem, hogy a jobb szemet is operálja meg. Azt pedig már most ígérem, hogy én leszek az első olyan beteg, aki a mi régiónkban a lakosságnak elmesélem a történteket, és tanúságot teszek, hogy így minél többen jöhessenek a következő misszióra kezelésre. Az viszont nagyon jó lenne, ha a Doktor eljönne hozzánk is, hogy az idősebb betegek is hozzájussanak eme szemészeti ellátáshoz, hiszen nekik nincs erejük ilyen nagy távokat megtenni. Az a hír járja, hogy dr Richard és csapata a szegények és elesettek ügyét karolta föl és támogatja őket. Mi pedig kérjük az Örök Úr Áldását rá és társaira!”

Eddig a tanúságtétel, amit írásba vetettem, hogy meglegyen. Persze betegünket ingyen operáljuk, hiszen semmije nem maradt. (ilyenkor én fizetek a kórháznak kb 15 Dollárt szemenként) Medárd ápolónak pedig hagyok majd pénzt, hogy valamennyire megtérítsük a költségeit. Ő egy fantasztikus emberke, és teljesen önzetlenül csinálta, amit csinált. Egyébként nem csak egy beteget szállásolt és tartott el a mi érkezésünket várva. Szinte minden beteget ismer, a régiót úgy, mint a tenyerét, és gyakran a betegek státuszát kívülről fújja…
A tavalyi novemberre ígért misszió eltolódott 2014 elejére, majd májusra. Ekkor egészségi problémák miatt el kellett halasztanom, így esett, hogy csak most, szeptemberben tudtunk jönni. Kérdeztem Medard-ot, „te, miért nem küldted el Mbuji Mayi-ba a beteget?” -Hát ez eszembe sem jutott, Mbuji Mayi olyan messze van, és pénz nélkül nem lehet elindulni- mondta, és így igaz, innen Mbuji Mayi nagyon távolinak tűnik, és igen rossz híre van a két milliós városnak.
Nagyon jó, hogy a kis phaco gép itt van és működik, ezzel gyorsabban operálok, mint a SIC technikával, és ez a magas műtéti számnál igencsak számít. E héten kedd-csütörtök-szombat lesz műtét, és az utolsó alkalom a 15-e hétfő lesz, 17-én szerdán megyünk vissza Mbuji-Mayi-ba, hiszen 19-én Lubumbashiba utazok gyerekmissziózni, oda jönnek újságírók és Lien.
A rendelésen igen sokan vannak, jön egy csomó szürkehályogos beteg, és igen sokan érkeznek távolabbi vidékekről, 180-200 km távolságról. Eddig 3 műtétes napunk volt, és 45 operáció, de legalább 30%-a az előjegyzetteknek nem jött el. Ez általában itt Lusambóban így szokott lenni, ezek a lemaradt betegek érkeznek késve, más időpontokban, amikor nekik jól esik. Olyan is van, aki előbb érkezik, remélve, hogy hamarabb operáljuk. Sokan a pénz problémára hivatkoznak, ami részben igaz. Nehéz itt, Lusambóban programot betartani. Maradt 3 műtétes napunk, most minden napra már 25 előjegyzett beteg van, ha ezek eljönnek és még hozzácsapódik egy-két lemaradt… .akkor tragikus torlódás állhat fenn… majd meglátjuk, de rossz előérzetem van, az előttünk álló 6 nap igen nehéz lesz. Egyáltalán, már csak két rendelési és 3 műtétes napunk van. Meghosszabbítani nem lehet az ittlétünket, mert pénteken 19-én megy a gépem Lubumbashiba, innen pedig el akarok indulni szerdán, hogy legyen egy nap biztonsági tartalék.
A holnapi műtétes napra már jól felkészültünk, mindent lesterilizáltak, és reggel lehet azonnal kezdeni a napot, lehet, hogy 30 műtét lesz…

2014.szeptember 14. vasárnap, 
Tegnap 25 műtét volt. Annyira belelendültünk, hogy már du 3-ra végeztünk. A kora reggeli kezdés titka, hogy előző este le kell futtatni a sterilizálást, így érkezés után kb 30 perccel ténylegesen lehet kezdeni. A 25 –ből 6 trabéculectomia, 2 pterygeon, a többi szürkehályog. Úgy du. 1 körül a masina megint elkezdett kikapcsolni-bekapcsolni. Úgy gondolom, hogy melege van ilyenkor, ráadásul a laptopot a tetejére téve az még pluszban fűti… úgyhogy gyorsan levettem róla, és így csak a műtétek végén tudom bejegyezni az elvégzett eseteket. Holnap, 16-án lesz az utolsó műtétes nap, van 25 előjegyzett beteg, de hogy hányan lesznek, az titok, hiszen a holnapiakból tegnap már operáltunk, viszont vannak elmaradott betegek, akik csak késve szedik össze a pénzt és érkeznek, ahogy tudnak. Itt Lusambóban ez teljesen össze vissza, kontrollálhatatlanul megy. Idén a betegek segélyezését rábíztam Matthieu nevű ápolónkra. Így ez a teher lekerült a vállamról, sokkal jobb, és sokkal reálisabb, a feketék egymás között őszintébbek, a betegek kevésbé tudnak „csalni”, színészkedni. Eddig több mint 30 trabekulektómiát csináltam, ilyet itt még nem csináltam, általában évente 50-et operálunk, most itt 2 hét alatt 30-at, ez „rekord”. Elképesztően sok a glaukómás beteg. Egyébként az itteni beteganyag katasztrofális, sokan több kórban szenvednek, sok esetben a vakságot okozó két vagy három tényezőt is találok. Pl egy Onchocerciasisos betegnél van egy szürkehályog, ez jó, könnyen operálható. Folytatod a vizsgálatot, látod, hogy a nyomás 30 fölött van, ez már nem túl jó, megtükrözöd a retinát, és ha be lehet látni a szürkehályog miatt, elszörnyűlküdve látod, hogy a hátsó pólus teljesen feketés, kiszáradt, töredezett föld képet mutat, a látóidegfő teljesen dekolorált, színtelen, vagyis viasz-színű… Ilyenkor nem is érdemes a szürkehályogot megoperálni, nemigen lesz érezhető különbség, Csodálkozok, hogy az ilyen betegek hogy tudnak élni, mozogni, dolgozni. Alig látva, botorkálva művelgetik földjeiket és családot tartanak el. Igen, de milyen szinten? Az itteni falvakban igen nagy a nyomor. Kis viskókban élnek, gyékényen alszanak, a földön, egy házhoz jó, ha van egy-két szék, kisasztal. Minden nap ugyanazt a manióka-kukorica masszát eszik, valami vacak zöldséggel, időnként kis hússal, az egész úszik a sárga pálmaolajban… Mindig megdöbbenek, hogy alig esznek gyümölcsöt. Amikor misszióban vagyunk, de Mbuji Mayi-ban is állandóan verni kell az asztalt, hogy keressenek gyümölcsöt. A 2 hét alatt pl minden nap kértem papay-t, és csak egyszer hoztak. Padig lehetne dögivel. Nem kell nekik, lenézik. Egyáltalán, nyersen szinte semmit nem esznek. Egy narancsnak, pl csak a levét szívják ki, a rostos részét eldobják. Rengeteg szuper gyümölcs teremhetne itt, ráadásul a talaj igen nagyon jó. Gondolkodunk, vajon a glaukómás betegek igen magas száma összefügghet egy rossz, egészségtelen táplálkozással is? Mindenesetre az kimutatott tény, hogy a manióka lehet toxikus, cianoidokat tartalmazhat, ha rosszul készítik elő, van gyakran halálos baleset is belőle. Kétféle manióka van, tudtommal, a keserű, és az édes. A keserűt úgymond „rouillire”-kell, magyarán áztatni, rohasztani álló vízben. Ilyenkor iszonyú büdös, de ekkor lebomlik a benne levő cián, ezután fogyasztható…

A nevekről:
Elképesztő nevekkel találkozik az ember a rendelés alatt. Itt van pl egy pasas, úgy hívják, hogy „Banque Central” (OTP) Hogy kapta ezt a nevet? Nem tudom.
Egy másik beteg büszkén mondja, hogy ő „Mukonkole Orator” (Szavalós Béla) Bizonyára jól beszél… Volt egy nagyon találó név: Mpanu Kimpebe, lefordítva „itt nem nálad vagy” vagyis inkább „csak vándor vagy e földön”… Gyakran vannak igazi jelentésű nevek, pl „bienvenu” Isten hozott, vagy maloba (holnap) ez a születés sokáig húzódott, vagy „Merveille de Dieu” Isten gyönyörűsége. Az ikreknek pl. a Szongie népnél a neve Ngoyi és Mukonkole szokott lenni.
Mondanak a betegek gyakran meglepő dolgokat. Egyik operált betegem, mikor megkérdezem tőle:
-Hogy hívják, kérem?
Erre Ő:
-Nahát, doktor, úgy látom, hogy az ön memóriája nem túl kitartó! 
Mit lehet erre mondani? Időnként a saját stábunk ír humoros dolgokat. Olvasom az egyik kórlapon: „Nehezen ismeri föl az emberiség vonásait bizonyos távolságból.”

Fr Richard