Ezúttal a misszió előkészületei erősen elhúzódtak. A legnehezebb kérdés az volt: hogyan menjünk oda? Lodja városba már évek óta hívogattak. Rengeteg a beteg, és szemész igen ritkán jön, hallottam. Lodjatól kb 150 km-re, Katako Kombe városban egy belga ONG felszerelte a kórházat szemészeti műszerekkel. Ők is sürgettek, hogy menjünk, és fordítsuk a lakosság hasznára ezt az előnyt. A térképet nézegettem indulás előtt. Mbuji Mayi-tól kb 600 km-re vannak ezek a városok. Menjünk repülővel? Kinshasából Lodja-ba hetente kétszer van járat. Ez rendben is lenne, de mi lesz a felszereléssel? Általában kb 300kg felszerelést és gyógyszert, szemüveget viszünk magunkkal, amikor missziózunk. Megérdeklődtem, van e esély felszerelést egyszerű kísért csomagként vinni, és igen bizonytalan választ kaptam. Megértettem hogy ezzel komoly gond lehet, a műszerek és nagyobb csomagok nagy eséllyel csak hónapokkal később érhetnek oda.

Akkor béreljünk kisgépet, jött az ötlet. Az árajánlat után pedig kedvünk elszállt, nagyon drága lett volna. (oda-vissza kb 10.000 Dollár!)
Ekkor jött egy jó hír: az utakat arrafelé nagy erőkkel javítják! A 600 km-t két nap alatt kényelmesen meg lehet tenni. Így született a döntés, hogy kocsival menjünk, és praktikussági okokból eldöntöttem, hogy én fogok vezetni, nem kell sofőr.
fotfoto2

A hír igaz volt, valóban, a Kananga-Lodja útszakaszt teljes hosszában kézi erővel javítják, felújítják. A munkálatok vezetését egy, a Congóban élő amerikai származású Evangélikus misszionáriusra bízták. Nekünk nehezen hihető, de igaz, a teljes felújítás kézi erővel történik. Útközben elgondolkodtam, az ilyen projekt nagyon jó, mert csak előny forrása: az út teljes megépítése elkészül, a helyi lakosság kap munkát és örömmel dolgozik, és ráfordított pénz teljes egészben a régióban marad és lendíti a gazdaságot! Ez igen! Míg, ha az Állami Útépítő Vállalat kapja a munkát, azt nagy gépekkel csinálják, a pénz fele elfolyik mindenféle kezelési költségekre, egy részét elsikkasztják, a maradékot a gépekbe és üzemanyagba tömik.

Dolgoznak egypáran, a gép elromlok, mert kilukad egy cső, otthagyják, leáll a munka és elveszett rengeteg pénz. Az ország tele van ilyen otthagyott drága gépekkel. Persze földutakról van szó, de amennyiben azt rendszeresen karban tartják, akkor tökéletes utakat lehet biztosítani. A congói állam, látva a jó munkát, ennek az Amerikainak adott kb 1000km felújítandó utat a Kasai megyében. Az első szakasz átadása után a megbízott miniszter feltette neki a kérdést: Monja Paul, hogy tudott ilyen jó munkát ilyen kevés pénzből elvégeztetni? Mire ő: Miniszeter Úr, a válasz egyszerű, az összes pénz, az utolsó fillérig az útba ment!... és ez így is van. Az úton menve mindenki integetett, látva a fehér sofőrt (engem) az Ő nevét kiabálva, nagyon népszerű.
Fotó 3
A misszióra egy szakápolót és egy orvost vittem magammal. Így akartam a rendelési munkaterhet csökkenteni, ugyanakkor reméltem, hogy a kongói kolléga operálhat is valamennyit. Az utazás szép volt, szavannás, gyéren fás tájakat váltotta szakaszosan a trópusi őserdő nyúlványos széle. Voltak az erdőben menő szakaszai, ahol a hatalmas fákat csodálhattuk- Az igazi primer őserdő azért kicsit északabbra van.
Mbuji Mayi-Lodja közötti kb 550km-t két nap alatt tettük meg. Megyszálltunk egy kis faluban, egy katolikus misszióban, aminek „Mission Yenga” volt a neve. Naplemente után kigyúltak a csillagok, és hamarosan felkelt a Délkereszt csillagkép, szépen mutatva nekünk a déli irányt, ahonann jöttünk. Majd másnap reggel elértük a Sankuru folyót, ahol komppal kellett átkelni. Na, itt kicsit izgultunk, hogy a komp kibírja csak még ezt az egy átkelést!
foto4foto5

A motor állandóan le akart fulladni, krákogott, köhögött, (piszkos a szűrő, mondogatták) a kormányos idegesen kiabált, a legénység furcsa műveleteket végzett: a hidraulikus folyadékot az egyik oldalról, ahol folyt, mert eltörött a cső… lavórban felfogva és szaladva hátravitték, és ott újra betöltötték valami tartályba… mindezt 100 Dollárért! (Kb 22.000Ft ért) ez volt az átkelés ára. Na, ebből jót kajáltak este, gondoltuk magunkban. Végül a túlpart megérkezett, és én letolattam a kompról… Ez is fura érzés volt, két keskeny pallón letolatni…
Lodjában megszálltunk, és másnap irány Katako Kombe.
Csodálatos szavannás-fás tájakon utaztunk, érezhetően más jellegű, mint a Kasai megye déli része.
Foto3Foto8

„Ez a vidék Lumumba hazája” mondta kocsikísérőnk. Hát persze, kaptam észbe, hiszen Lumumba Tetela nemzetségű volt. Ez a fiatal értelmiségi fontos szerepet vállalt az egykori Belga Kongó felszabadulási mozgalmában. Hasznosságáról még ma is sokan és sokat vitáznak. Sajnos lépéseinek hatása brutálisan felgyorsította a gyarmatosítók kivonulását az országból, azt egyéb nagyhatalmak szabad prédájának hagyva. Lumumbának szembesülnie kellett geopolitikai érdekek miatt tornyosuló problémákkal, belső elszakadási kísérletekkel és próbált helytállni, mint első-miniszter, majd katonai puccs áldozata lett, deportálták a Katanga megyébe és ott kivégezték…
Ezekről beszélgettünk a gyönyörű tájat szemlélve, ahol az igen szűk, de tükörsíma úton 90-el lehetett szálguldani.

Katako Kombe-ban meleg fogadtatásban volt részünk. A kórház igazgató otthonában adtak szállást. A már jelen levő felszerelés igen megkönnyítette munkánkat. Ráadásul az előttünk 6 hónappal történt Belga misszió már előirányzott kb 50 műtétet.
foto16Foto13

12 nap alatt több mint 300 beteget vizsgáltunk és 99 operációt végeztünk. Két mikroszkópot tudtunk beállítani, és így Dr Pierre is tudott operálni, kisebb eseteket.
Egy igen ritka és érdekes esetre bukkantam, Pentasztomida elnevezésű parazita lárvája a szemben! Ilyen eset alig van leírva a világirodalomban. Ráadásul a parazita lokalizációja egészen rendkívüli, a retina alatt látható az oda „szorult” lárva. Ilyenről közlés csak egy van, de az is egy 1960-as eset, fénykép nélkül. Egy egész délelőttöt rászánok, hogy készítsek fotókat az esetről. Nem kis kihívás a szemfenékbe befotózni, van erre külön műszer, de nekünk ilyen nincs… rengeteg próbálkozás után végülis sikerült egészen elfogadható képeket csinálni.

foto15Foto12

A szemfenékről operációs mikroszkópon keresztüli kép. A retina alatt sarló alakú lárva látható
Eme lárvának a felnőtt férge kígyókban élősködik, és a kígyókat fogyasztó és manipuláló emberek fertőződhetnek véletlenszerűen. A Sankuru megyében úgy tűnik igen elterjedt parazita, és az ebben a régióban nagy számban található Piton és Vipera kígyókban él. A népesség pedig nagyon szereti a kígyóhúst. Ne tessék megdöbbenni, a kígyóhús nagyon finom, zaftos, omlós csemege! Szeretnék egy egyszerű hasi röntgtenképet csináltatni a betegemről, keresve, vajon másutt is van e ilyen parazita benne. Telefonálgatunk össze vissza és kiderül, az egész Sankuru disztriktben ami kb Magyarország nagyságú csak Kole-ban van működő röntgen. Tépem a hajamat mérgemben, nagyon kellett volna az a Rtgen felvétel, mert ezt az esetet leközöljük, és minél több adat van, annál jobb… De Kole-ba (350Km) elküldeni (motorral) a betegünket őrültségnek tűnik. Egyébként az eset tipikusan tragikus. 5 évvel ezelőtt a régió nagyobb városaiba állami támogatással adományoztak Rtg gépeket. Bena Dibele, Lodja, Katako Kombe, Tshumbe, Lomela… mind kapott egyszerű, mobil röntgengépet. Az hogy kapott, az annyit jelent, hogy egy ládában letették. Bena Dibelében a 2013-as missziónk során én raktam nekik össze a gépet, (nem volt nagy kunszt, csak, mint egy LEGO, össze kellett rakni), ezután meg be kellene dugni és elkezdeni kiismerni és használni. Igen, de itt jön a bökkenő, az egész megyében nincs kiképzett radiológus, és a fotókhoz film és reagensek is kellenek, az pedig pénzbe kerül… Akkor inkább hagyjuk a csudába.
A Katako Kombe utáni állomásunk Lodja volt.
foto19Foto14

A kis városka után Lodja már ijesztően nagy és sűrűn lakott, kb 3-400000 lakosú, a Sankuru disztriktnek gazdasági centruma. A trópusi őserdő peremén fekszik, így mindenféle vidék jó közel van. Egyébként a Pelenge-Lokoko kis településektől már csak 150 Km-re vagyunk! Ott már háromszor voltunk missziózni, valahányszor igen nagy keresettséggel. Sajnos az útviszonyok és az ottani zavargások miatt már két évet ki kellett hagynunk.
Nos, Lodjában már kb 500 feliratkozott beteg vár ránk. Szerencsére ügyünket fölkarolta egy igen magas posztú miniszter. Házat bérelt nekünk és 400 liter gázolajat biztosított a generátor működtetésére! Ilyen komoly segítségünk még nem volt másutt.
A ház egy hatalmas villa gyönyörű fák között teljes személyzettel. Igazán jó körülmények között vághattunk neki a nagy, reánk váró munkának.
Foto 17, 18 A házunk…
A Lodjai közkórház borzalmas állapotban van. Külsejét nemrég újrafestették, de belül! Repedezett falak, sötétszürke ablakok, beszakadt ajtók… minden egy rossz vezetésről, egy vegetáló intézményről beszél. Minket tárt karokkal fogadtak, hiszen a rengeteg beteg, akit ott fogunk kezelni pénzt hoz a házhoz.
3 hét alatt 1004 beteget vizsgáltunk meg és 180 operációt végeztünk.

Foto21Foto20

Etienne szakápoló a betegek nyomása alatt…
A nyomás és a rendetlenség elég nagy volt, mindenki elsőnek akar bejutni, van olyan beteg, aki egy név hallatán a másik nevében bejön és vizsgálat után szépen hazamegy, mi pedig csak este, a műszak után látjuk, hogy jé, van még valaki, akit nem vizsgáltunk és a sorára vár.
A műtőben különórákat tartok a sterilizálás alapszabályairól,a helyi dolgozók úgy tesznek, mint akik már mindent nagyon jól tudnak. Mikor aztán ellenőrzöm a felszerelésüket derül ki, hogy a kukta, amiben sterilizálnak nyomásmérő nélküli , hogy fogalmuk sincs, mennyi ideig kell bizonyos nyomáson tartani a masinát ahhoz, hogy sterilnek mondhassuk. Ennek azután, sajnos komoly következménye lesz.
Az első két hét jól telik, a műtétesek szépen gyógyulnak, problémás esetünk nincs.

Foto28foto24

Operált beteg biciklivel megy haza… Újralát a néni
A phaco gépünk elromlik, (melege van?) így a klasszikus manuális SIC technikát csinálom igen bíztató eredménnyel.

foto22foto23

Frissen operált szem az operációs mikroszkópon keresztül felvéve. Újra látok, nagy az öröm!
Az esetek 95%-át szürke hályog miatt operáljuk. Közben hoznak egy süket-néma és szürkehályog miatt totál vak fiatalt. Kicsit nehezen, de sikerült megoperálni, gyógyulását igen hálásan köszönte.
Közeledünk a missziónk végéhez, a kitűzött indulás előtt 3 nappal kisebb zavargások törnek ki a városban fiatalok és a rendőrség között. Ebből másnapra nagyobb felkelés kerekedik, valakit lelőnek… mi épp a műtőben vagyunk, gyorsan befejezzük a programot, hogy otthon biztonságban legyünk.
A másnap reggeli kontrollon több fertőzéses komplikációt találunk, amikből kiderül, hogy a műtő-stáb rosszul (elégtelenül vagy egyáltalán nem) sterilizálta a műtős lepedőket. Teljesen magam alatt vagyok a katasztrofális eredményt látva és megfogadom, hogy ide, ebbe az intézménybe többet soha be nem teszem lábamat.
A kitűzött indulás nehéz szívvel történik, betegeinket a szakápolókra bízzuk, tudván, hogy én sem tudok többet tenni értük. Ez a pár problémás eset beárnyékolja a misszió sikerét, ilyenkor a többi, sikeres esetet az ember elfelejti…
Visszafelé a kompról szinte le kell ugrani a vízbe…

fot25

Visszafelé a kompról szinte le kell ugrani a vízbe…Falusi iskola.
Éjszakára újra megállunk a Yenga-misszióban, ahol felfedezem, hogy a fürdőszoba tulajdonképpen csempézett!
Másnap szépen meg-megállva estére hazaérünk Mbuji Mayi-ba.

Nagy az öröm, és mi tudjuk, hogy Lodja és Katako olyan helyek, ahova vissza kell menni, mert rengeteg a magára hagyott beteg. A megszerzett hely-ismeret tudatában tudjuk, hogyan szervezzük, és hol végezzük a következő szemészeti missziót. Most már csak időt és energiát kell rá találni és természetesen külső segítséget. A gyógyszerek, szemüvegek, fogyóeszközök nélkül nem lehet sikeresen gyógyítani, köszönjük a támogatást, az együttérzést, a segítséget, ezek nélkül ezen missziók nem valósulhatnának meg!

Fr Richard

 

FaLang translation system by Faboba