Május hónapban „elöntöttek bennünket” a retinaleválásos betegek. Azért teszem idézőjelbe, mert ez annyit jelent, hogy hetente kb 3-at fedeztünk fel a rendelőben. Itt Kongóban a retinaleválás szerencsére igen ritka. Szoktam mondani betegeimnek: szerencsétekre jó szemeitek vannak. Valahogy az afrikaiak szövetei erősebbek, így szakadásra is ellenállóbbak.

Ennek ellenére, azért van bőven „ablációs” beteg, csak az a nagy baj velük, hogy általában nagyon elkésve, hónapok, évek után mennek orvoshoz. Persze, nehéz úgy specialistához menni, hogy az egész 8 milló lakosú megyében összesen kettő van, és a megye két vége közötti táv 1000km… Kb ilyen a Kelet Kasai megye.

Már évekkel ezelőtt elkezdtünk a retinával foglalkozni. A legutóbb kapott csodálatos műszerekkel pedig egyenesen a retina intraocularis sebészetére van lehetőségünk. Vitrektómia, endolézer, szilikonolajpumpa, vitreoretinális eszközök… Persze, a műszer az csak egy dolog, ahhoz még kell ember is, aki elvégezze a beavatkozásokat, lehetőleg kártétel nélkül. Hetekig, hónapokig, éjjel nappal bújtam a könyveket és az Internetet, és gyakorlatoztam.
Nos, egy ideje így belekezdtünk a retinasebészet gyakorlásába. Jobb későn, mint soha, egy olyan országban, ahol 60 milliós lakosságra nincs ilyen specialista. Aki tehetősebb, és ilyen problémája van, annak Dél Afrikába kell mennie, és sok ezer dolláros számlákat állnia. Van, aki inkább Indiába megy…
Érdekes módon, az utóbbi betegeink között több bilaterális retinaleválást találtunk. Ezen betegeknek egyetlen esélyük a műtét. Ráadásul, általában igen szegény emberekről van szó. Nagy öröm számomra, hogy pár Forintért, a rendelkezésemre álló lehetőségeket bedobva új életet adhassak. Szokták itt mondani betegeink: „A látás az élet” és ebben van is valami. Tudom, hogy a retinasebészetben jó specialistának lenni, hosszú utat kell bejárni. A műtétek hosszúak, fárasztóak. De megéri, mert olyan betegeken segítünk, akik egyébként megvakulnának.
Nos, ezek a legújabb híreink,
Richard, Kongóból