Évi három szemészeti missziót terveztünk be Lusambo városkába. Lusambóról annyit kell tudni, hogy a Kelet Kasai megyében fekszik, a Sankuru folyó mentén. A trópusi őserdő lágyan öleli körül, több mellékág összetalálkozásában található, a gyarmati rendszerben fontos kisvároska volt.
Az első misszionáriusok a Kasai vidékére a Congó-Sankuru folyókon érkeztek, és így az egyik első missziós település Lusambo volt.

Varázsát fekvésének köszönheti, a folyó, a trópusi őserdő csodálatos hangulatot adnak.
Utunk igen nehéz volt, sűrű felhők alatt indultunk el Mbuji Mayi-ból, reggel 7 órakor, és készen voltunk mindenre…

Fontos ilyenkor egy belenyugvásos attitűd-öt felvenni, különben az ember szörnyethal az idegességtől. Ráadásul sofőrünkről újfent kiderült, hogy nem eléggé járatos a nagyon rossz utakon.
Kb 30km után el is eredt az eső… és mint később kiderült, mindenütt esett, nemcsak ott, ahol álltunk… Igen, álltunk, mert egy felborult kamion lezárta a számunkra járható átjárót, és a főnyomon szépen elakadtunk… nemhiába, Congóban az EGYES számú főút helyenként járhatatlan.

Nem akarom túl részletezni a kalandos utat, tény az, hogy mikor beesteledett, még jó 60km igen nehéz terep várt ránk. Úgy döntöttünk, megállunk éjszakára egy kis faluban. Izgalmas dolog falun aludni, kis sárkunyhóban. Ilyenkor kedvesen kiürítenek egy házat, szereznek valahonnan egy matracot, és bemutatják a helyet… „Itt lehet majd aludni, jó lesz?”
Közben elkapnak egy arra járó tyúkot, és elkészítik biasival. Szótlanul, lassan eszünk. Nem kell kés és villa. A biasiból (olyasmi, mint a kemény puliszka) kis darabkákat tépve azt labdaccsá gyúrod, majd belemártod a csirkeszószba. mindenkinek jut egy darabka hús, ezek a falusi kakasok vagy tyúkok olyan rágósak, de igen jó ízűek.
Az éjszaka szépen eltelik, jól alszunk. Másnap nekivágunk az őserdőnek. Ez a 60 km már helyenként jól zárt őserdőben megy, ráadásul hegyes völgyes vidéken. Egy helyen hatalmas gödörbe esünk, alig bírunk kimászni a kocsiból, kis híján beömlik a víz az ablakon… Milyen jó ilyenkor a csörlő, és ezúttal még fatörzset is találunk… ha nincs csörlőnk, akkor ezen a helyen több órát elvesztegethettünk volna… Így viszont kb 10 percbe tellett, hogy kihúzzuk magunkat onnan.

Végre megérkezünk a folyóhoz, Lusambo a másik oldalon van, vasárnap reggel van, de a komp csak miránk vár! Milyen jó…
Másnap kezdődött a két hetes rendelés-műtés széria, az általunk már jól ismert kórházban. Szokás szerint kb 3-4 beteget találtunk…
Egy vadonat új szemészeti réslámpával érkeztünk, amely műszert a kórházra bíztuk. Egy jobb műszerrel most végre én is jól látok, elképesztő a betegek állapota.

Csomó szemben gyönyörűen láthatóak az élő paraziták. Ez a vidék a folyami vakság által súlyosan érintett terület. Szinte minden, a falvakban lakó ember fertőzött. Egy bizonyos légy csípése kapcsán terjesztett parazitózisról van szó, amely parazita főleg a bőrben élősködik, a szembe bejutva ott krónikus gyulladást és évek alatt vakságot okoz. Az elülső csarnokban a parazita egyik formáját, a mikrofiláriát jól meg lehet figyelni. Ezúttal sikerült lefotózni, sőt filmezni is! Van betegünk jócskán, de mivel kis projektünk vett egy motorizált pirogát, elhatározzuk, hogy a Sankuru folyón felviszünk egy kis stábot, akik a Panya Mutombo faluban felkeresnek szürkehályogos betegeket és lehozzák, hogy megműthessük őket.
Így is történt, 4 napos kis mini-misszió eredményeként lehoztak 15 beteget, mind szürke hályog miatti vak, szinte mindenki fertőzött a folyami vakság parazitával. Sokan nem akartak lejönni (120km) mondván: egy fityingünk sincs, és ott hogy fogunk élni? Inkább jöjjön ide a doki. Van azért egy jó adag félelem is van ebben a magatartásban. Az egyszerű népek, főleg vidéken azt hiszik, hogy a szemet kiszedve a helyéből egy kistányérra kitesszük, megkapargatjuk, meghámozzuk, majd visszanyomjuk … Elképesztő, nem?

A hozott betegekkel megtöltünk egy kisebb pavilont, örülnek a betegek, mindenkinek veszek gyékényt, megszervezzük a kiskonyhát nekik. Örül a gazdasági igazgató, lesz több pénz… Örül az ápolási igazgató, végre lesz legalább 20%-os ágykihasználtság, hiszen általában 3-5% között van. És végül örül a szemész, hogy ennyivel több betegnek megnyílik a világ.
Egyébként a lehozott betegek igen rossz állapotban vannak. Igen nehéz műtétek elé nézek, szűk, fibrótikus, tágulni nem akaró pupillák, monokuluszos betegek, akiknek csak egyik szemén lehet valami látást remélni…
Minden igen jól sikerül, és így biztosak vagyunk benne, hogy ha legközelebb felhajózik a stáb, rengeteg beteg lesz. Ezt kell majd jól kitervelni: vigyük fel az összes felszerelést, és ott rendezkedjünk be, vagy minél több beteget hozzunk le Lusambóba… Nagy kedvem van felhajózni, mert gyönyörű a táj, és mindenféle állatot lehet végre látni: vízilovat, krokodilt, rengeteg madarat, papagájt…
12 munkanap alatt 521 beteget vizsgáltunk, és 94-et operáltunk. A szürkehályogok 85%-át phacoemulsificatiós módszerrel operáltuk. Sok, igen szegény betegnek a műtétje alapítványi támogatással történt. A kórház a szürkehályogműtét díját 5000Ft körül szabta meg…. A Pania Mutombo-ból hozott betegek gyakran csak egy tyúkot hoztak…

Egyetlen problémás beteg sem volt, mindenki szépen gyógyult.
Nagy örömmel készültünk a visszaútra, és imádkoztunk, hogy száraz legyen az út.
Így is lett, baj nélkül, már fél ötre Mbuji Mayi-ba érkeztünk.
Viszontlátásra Lusambo, 2013 februárjában!