Végre, nagy nehezen megérkezett a száraz évszak. Errefelé ez nagyon fontos, hiszen ilyenkor építkeznek az emberek, téglát vetnek, a földön szárítják őket ki, ilyenkor borul virágba sok fa, főleg a mangófák, hullatják lombjukat mások, égetik a helybéliek a magasra nőtt elefántfüvet… és mi ilyenkor indulunk távoli vidékekre szemészeti missziót végezni. Ezekben a hónapokban könnyebb közlekedni, hiszen szárazak az utak, és éjszaka jó hűvös van.

Lusambói harmadik missziónkat teljesítettük. Szállásunk egy bérelt ház volt, és négyen laktunk benne, 2 orvos és 2 szemészeti szakápoló.
2 hét alatt 695 beteget vizsgáltunk meg és 68 operációt végeztünk.

Ami igen jó volt, hogy végre sikerült egynapos kiruccanást csinálni. Lusambótól lefelé, a Sankuru folyón kb 25 km-t mentünk egy kitűnő motoros pirogával, és ott 3 faluban gyors konzultációt végeztünk, betegeket szűrtünk szürkehályogra és glaucomára főleg.

Missziónk egyik fénypontja, hogy mintegy 40 szürkehályogot operáltunk phacoemulsifikációs módszerrel. (ultrahangos lencsemagleszívás) Ez azért nagy szó, mert ilyen modern technikát mobil egység nemigen csinál, viszont az eredmények nagyon jók, a műtét elvégzése igen gyors, így mindenki igen elégedett: a beteg, mert jól lát, a stáb, mert gyorsan végeztünk, a missziót szervező orvos, mert jók a statisztikai számok… Ahhoz, hogy ezt csinálhassuk, kellett vinni hozzávaló gépet, a gép működtetéséhez elektromos generátort, a kézidarabok strilizálásához pedig kis asztali autoklávot. Bizony, kocsink elképesztően meg volt pakolva…

Egyesekben felmerül: hát nincs ott a kórházban áram?? Hát kérem, NINCS, és a tavaly még működő generátor ma már halott. Na, nincs is abban a kórházban, csak 2-3 beteg a 200 ágyon, és azok is általában már a végstádiumban mennek oda. El lehet képzelni, meddig tart egy orvosi vizit egy pavilonban, ahol egy beteg van. A mi ottlétünk kis életet lehelt a műtő oldalára, hiszen az 5 műtétes napon naponként átlagban 16 beteget operáltunk.
A három szerencsétlen benn fekvőből ottlétünk alatt meghalt tetanuszban az egyik… maradt kettő az egy orvosra.

Stábunk megjelenése megzavarta a nagy nyugalmat és csendet, 11 óra helyett reggel 7 kor kellett indítani a műtőt, „szokatlan ez errefelé” mondogatták a műtősök. Mindenféle apró technikai problémát kellett megoldani, „doktor, kellene egy kis vizet venni, ha fel akarja mosatni a követ”
-azt pedig fel kell mosni!- szólt a parancs.

Elképesztő szegénységről és nyomorról tanúskodnak a falvak lakói, amikor meghallják, hogy egy műtét ára 4000 Ft, gyorsan lealkudják 200-ra, hagyom magunkat, hizsen az a fő, hogy elérhető legyen a szolgáltatásunk. Van aki kakast, tyúkot hoz, vagy egy két pohárka kávét, „nekem csak ez van”…
Sok gyógyszert, szemüveget osztottunk ki, így a betegek nagy része elégedetten távozik. Sajnos, sok beteg van, akiken alig tudunk segíteni, főleg a folyami vakságban szenvedők ilyenek, ez a parazitózis egy idő után vakságot okozhat, ilyenkor jól jön kis egyszerű kenőcs, fájdalomcsillapítók, s egyebek.

A faluban tett kiruccanásunkra visszatérve, elég sok igen idős és nagyon rossz állapotú öreg, operálható beteg volt. Milyen jó lenne ezeket itt, helyben megoperálni! Rögtön a Pinzgauer mentőkocsinkra gondoltam, amit átalakítva műtőnek is lehetne használni! Ezt a tervet azóta is forgatom minden nap, az energiát adó napelem szisztémát már meg is terveztem! Óriási lesz! Nappal műtő, éjjel lakókocsi… Hiszen egy bilaterális szürkehályogos betegnek azt mondani: „jöjjön be Lusambóba” könnyű, de bemenni 25 km-re gyalog, vakon, amikor eléggé egyedül vagy…

No, áldott két hét volt. Reméljük, hogy idén még egyszer el tudunk menni Lusambóba, és esetleg a környező falvakba.
Ezen misszió szinte minden költségét a Richárd Testvér Kongói Betegekért Alapítvány segítségével sikerült fedezni, a Summa Artium alapítvány adományai révén. A szürkehàlyoggal operàlt betegek szemeibe a Magyar MEDICONTUR cégtől kapott kiváló minőségű adomàny-mülencséket ültettük be! Nagy, nagy köszönet ezért, sokak munkája gyümölcsét élveztük mi, de még inkább a betegeink!

fr Richard, 2011 julius