Megdöbbenve olvasom: elhunyt Bitó László. Első fohász, ami felröppen bennem: áldja meg az Úr! Valamikor 2010 táján, amikor Alapítványunk első lépéseit tette, Ő tetemes összeggel segített minket, az itteni munkánkat.

Ha jól emlékszem, édesapánk gyerekkori jóbarátjának, Deák Istvánnak volt kollégája évtizedekig a Columbia Egyetemen, New Yorkban. A minket összekötő szálak valahol itt indultak, és Pista bácsi beszélt neki a kongói missziónkról. Bitó László élete egy részét a kutatásnak szentelte, és a glaukóma (zöldhályog) elleni küzdelemben hatalmas követ rakott le, egy új gyógyszer alapanyag felkutatásában és elindításában. (Latanoproszt) Eme gyógyszercsalád megszületése új korszakot nyitott a zöldhályog kezelésében.
Akkoriban centrumunk bérelt házakban üzemelt. Igazából lakóháznak tervezett struktúrák, amikben nagy átalakításokat nem végezhettünk. Így lett a konyhából rendelő, a szalonból váróterem-betegfelvevő és a fürdőszobából műtő előkészítő. Nagy szükségünk volt továbblépni. László nemes adományának hála, sikerült egy nagyobb telket vásárolni, amin hamarosan elindulhatott az építkezés, végre átgondolt és kidolgozott tervek alapján. Így Őt, a szó legszorosabb értelmében klinikánk egyik alapítójaként tisztelhetjük.
Mára öt tömbben, kényelmesen, célszerűen, megfelelő normákat betartva dolgozhatunk.
Áldjon az Úr, László, és hatalmas szeretete öleljen át, immár! Nyugodjál békében.
Richárd testvér, 2021.11.17

Kép forrás: Wikipédia