-Banális? Dehogy, hiszen ma operálom Püspök Atyát! Ehhez érteni kell, Afrikában az egyházi méltóságok igen magas rangon vannak. Valahol a miniszterekkel mozognak egy magasságban.
Ráadásul, mi, missziósok csakis a Püspök Atya szárnyai alatt létezünk. Érthető, mit éreztem, mikor a minap telefonon keres:

-Szépjónapot doktor Rich, Olaszországban voltam szemészeti kontrollon, és azt mondták, a szürkehályog már jól megérett, meg kéne operálni! Rögtön mondtam az orvosnak: jó, de azt majd nálunk, a dr Richárd operálja!
No, mondanom sem kell, azonnal beállt az arythmiám egy percre. Persze, ha belegondolok, micsoda megtisztelő gesztus, mekkora bizalom, ránk, rám bízza a műtét sikerét, a látását!
-Jó, Monseigneur, akkor találkozzunk, hogy felmérjük a dolgokat.
A Mbuji Mayi-i Püspök egy igazi Atya, a hívei felé. Renkívül művelt, szeretettől sugárzik és csak árad belőle a jóindulat. Minket, amikor a szemészeti centrumot akartuk megnyitni nagy, nagy örömmel fogadott.
-Én rövidlátó vagyok és e miatt szemész akartam lenni, később másként alakult, milyen jó, hogy titeket az Úr küld hozzánk. Valahogy így fogadott.
Szóval a műtét. Ilyen VIP személyeket nem egyszerű műteni, az ember már hetekkel előtte gondol rá minden nap, az előző estén rosszul alszik, és szorít, hogy „csak minden jól sikerüljön”. Eljön a nagy nap és koncentrálunk ezerrel, csak minden jól sikerüljön. És szabály, hogy valami baki mindig van. Nem volt komoly, de miközben küzdök, hallom, hogy a másik, mellettünk levő asztalon Simon doktor egy idős bácsit operál kétoldali totális szürkehályog miatt.
Simon, a kezdeményezést magához ragadva egy idő óta operálja a hályogokat. A régi technikát használva (ezzel kell kezdeni) igen jó eredményeket ér el és láthatóan élvezi. A mai betege egy 99 éves bácsika, aki évek óta nem lát a bilaterális hályog miatt. Szépen nyugodtan, kimért mozdulatokkal, mint egy művész vezeti a szikét, kissé még remegő kezeivel. Majd vége, és mindenki hazamegy, a holnapi kontrollig.
Ez a várakozás is nehéz nekünk, ilyenkor többször végigpergetem a műtétet és nyugtatom magamat: minden oké volt, így minden oké lesz! Igen, de vannak láthatatlan tényezők, mi van, ha nem voltak a körülmények teljesen sterilek, mi van, ha a beteg odapiszkál… stb.
Csütörtök reggel, a kötések leszedése után nyílik meg a világ, főleg a bácsikának, aki hirtelen újra lát! Ekkor ismeri fel Püspök Atyát, akinek nyakába ugorva Őt puszilgatva, fejét keblére hajtva rója tiszteletét és végtelen háláját, hogy újra láthatja. Az öröm kétoldali, az Atya is jól lát, és örömmel teli. Mire beszaladok a fotómasináért, már csak gyengébb, de még beszédes képeket sikerül produkálni: A Pásztor és a Bárány öröme, a nagy találkozás, milyen csodás pillanat!
Ez tényleg szép, gondoltam, megosztom Veletek, a régiek tiszta öröme! Az én nagy örömöm pedig Simon doki fejlődése, akiben a jövő egy pillérjét sejtem.
Mbuji Mayi-ból:
Richard