Hardi Richard 1958-ban született Budapesten, hat gyermekes család negyedik gyermekeként. 15 éves korában - mivel édesapja Algériában vállalt munkát- szüleivel és három testvérével Algériába utazott. A Constantine városában eltöltött 5 év mély nyomot hagyott benne. Afrika iránti vonzalma ekkor alakult ki véglegesen. Hazatérte után elkezdte tanulmányait az orvosi egyetemen. Gyakorló éveit és szemészeti szakvizsgáit a tatabányai kórházban végezte el, ekkor már a Nyolc Boldogság Közösség tagjaként.

hong448MwemeChabu3

  

Ebben a kunyhóban lakik Richárd testvér Kabindában.                                                          Réslámpás vizsgálat hordozható műszerrel-Pania Mutambói misszió 2013

Az akkori Zairében, a közösség irányítása alatt működő Kabindai kórházba, akkor már régóta kerestek szemész szakorvost. Így került ki Richárd, és kezdte el misszióját 1995-ben. Itt szembesült az iszonyatos körülményekkel, a kórház felszereltségének hiányosságaival és az orvoshiánnyal.

Víz akkor már volt a kórházban, de áram csak napi 2 órát /generátorral/ ekkorra kellett szervezni a sterilizálást, műtéteket, röntgenezést stb. Ha bármi elromlott, vagy kifogyott, csak Mbuji-Majiban, vagy Kinshasában lehetett beszerezni. Előbbit földúton terepjáróval jó esetben 10-12 óra alatt lehetett elérni, utóbbit Mbuji-Majiból repülővel. Több éves kemény munkával Richárd testvérnek sikerült megoldania a kórház áramellátását, a kiépített napelemes szisztéma egész napra biztosítja az áramot. 1996-ban kitört a háború. Laurent Désiré Kabila vezetésével elkezdődött a Mobutu rezsim megbuktatása. /Kabila a Tanganyika tó körüli hegyvidéken megbújó lázadó, kinek Mobában aranybányája volt, melyet saját milíciájával termeltetett ki. Jól felszerelt zsoldos hadsereg állt rendelkezésére, melynek finanszírozását az aranybányájának bevételéből fedezte./ A háború kitörésének hírére a külföldiek nagy része elmenekült Zairéből. A külképviseletek felkérték a közösséget is, hogy sürgősen hagyják el Zairét. Ebben a háborús időben Richárd testvér volt a közösség pásztora, a döntés súlya ránehezedett. Közös elhatározással a maradás mellett döntöttek. A lakosságnak még nagyobb szüksége lesz a kórházra, mint békeidőben. "Az ima lett a fegyverünk - írta Richard testvér levelében - kitettük az Oltáriszentséget, és éjjel nappal egymást váltva imádkoztunk. Volt olyan, hogy a rendelést otthagytam, és elmentem egy órára imádkozni, a betegek türelmesen megvártak, senki nem zúgolódott. Folyamatossá vált a rózsafüzér imádkozása is. A Szentségimádásban a lakosság is kivette részét. A front Kabindánál állt meg, másfél évig volt ott, a várost környékező dombokon álltak a tankok, de Kabinda sértetlen maradt." Ez Kabinda lakosságának meggyőző tanúságtétel volt. A mai napig emlegetik: "Ti végigcsináltátok velünk a háborút, a legnagyobb szükségben is kitartottatok, mindig attól rettegtünk, hogy ti mikor mentek el, mert akkor már vége lett volna mindennek..." "Ezekben az időkben Isten tenyerén éltünk, intenzíven megtapasztaltuk Isten jelenlétét..." - mondta Richárd testvér.

pania mut 582PatientOnbekend7a

Richárd testvér levelei a kezdeti időkről:

Az utazás 1.

Az utazás 2.

Az első hónapok Kabindában

Tatabányai kollégáknak írt levél

Első missziós utam

Szegénység

Nehézségek

Közösségi élet

 

 

FaLang translation system by Faboba