RICHÁRD TESTVÉR KONGÓI BETEGEKÉRT ALAPÍTVÁNY

Lubao városában találkoztunk. A szemészeti rendelésre jött, „gyalog”.
-Messze lakik?- kérdeztem.
-Hát, úgy két kilométerre.
-Jó, mondom, akkor hazavisszük kocsival. Én pedig szerzek önnek egy triciklit, amivel könnyebben közlekedhet!
-No, ez egy jó ötlet!
-Lefotózhatom, hogy találjunk segítőket?
-Hát persze, csak tessék…

Októberben két hétig kaptunk itt, Mbuji Mayi-ban Belgiumból segítséget. Eredetileg két szakorvos jött volna, hogy a 2014-es szürkehályog kampányunkban segítsen minél több beteget ellátni, megoperálni. A belgiumi OWW (Ophtalmology World Wide) szervezet önkéntes tagjai, akikkel, évekkel ezelőtt találkoztam Kinshasában és Niokiban , ahol én csatlakoztam hozzájuk anno. Idén is lett volna OWW-vel missziónk az egyenlítői régióban, de az ottani Ebola járvány miatt 2015 februárra lett halasztva. Ebolával kapcsolatban azt jó tudni, hogy a világon az RD Kongónak van a legnagyobb tapasztalata, itt 1976 óta, az első ismert járvány óta már 7 járvány volt, úgyhogy igen gyorsan és hatékonyan intézkedtek a megfelelő hatóságok a WHO segítségével.

Missziós napló: 
Van egy fél órám, amíg megjön az áram. Ilyenkor reggel az indulás mindig egy kicsit nehézkes. Ki kell tenni a generátort, elhelyezni a kábeleket, hosszabbítót, stb.

mutomutoo2

Tegnap volt az első műtétes nap. A Phaco-masina jól működött. Az előírt 5 műtét helyett tízet csináltam phacoval, a másik 5 SIC-nek volt előírva. Igenám, de a Creschent késeket Mbuji Mayi-ban hagytuk, így e nélkül tunnel sebet csinálni nem igen lehet. Így konvertáltam őket phaco-vá. Volt 3 trabé. Ez a misszió a trabék készítésével fog eltelni. Rengeteg a glaucomás beteg, és elhatároztuk, hogy lehetőleg alig írunk fel gyógyszereket, inkább minél többet operálunk! A tavalyi misszió során 13 trabé volt, és Medard szerint ezek a betegek igen jól alakultak, volt amelyiknek még a látása is jobb lett… Ez jó, és engem erősít a műtétes stratégia mellett.

A váratlanul hosszúra sikerült szabadságom miatt a 2014 májusra tervezett Lusambói missziót le kellett mondani. Sok beteg várt akkor ránk, hiszen az egészségügyi szervezők már április elejétől kampányoltak és toborozták a betegeket. Eddig ez nem volt ránk jellemző, hogy ne tartsunk be ilyen fontos missziós meghirdetett időpontokat, randevúkat. Mikor lemondtuk, a betegek nagy része hazament, de volt olyan, aki ottmaradt Lusamboban és elhatározta, megvár.

A Lusamboi szemészeti „helyzet” meghatározó eleme MEDARD szemészeti szakasszisztens. Teljes odaadással dolgozik a betegek érdekében. Elképesztő módon ismeri a megyét és gyakran a lakókat. Hatalmas beteglistákkal vár, sőt ezeket a listákat elküldi nekem ilyen szövegekkel: „Itt van doki egy lista az operálandó szürke hályogos betegekről, lehet jönni!” (kézzel írt táblázatok több száz névvel) Mikor megérkeztem, mondom neki: „Hoztam a listát, látod milyen rendes vagyok!”
Mire Ő: „Két példányban írtam, nekem is van belőle”…

Az októberi kéthetes Belga missziót követően egy régi ígéretünket akartam valóra váltani: elmenni Lubao városba. Lubao Kabindától 200 km-re fekszik keleti irányban, a Lomami folyótól 15 km-re. Amikor kelet felől közelítjük a Kelet Kasai megyét, ez az első nagyobb város, mintegy a Kasai kapuja. Egyben a Szongie törzs egyik nagy városa. Hamarosan az országot újraszervezik, és a jelenlegi Kasai oriental megyéből 3 megyét csinálnak. Így, a Szongie törzs által lakta területet Lomami megyének nevezik majd. Nem egyszerű dolog ez a vagdosás, mert feszültségeket is okoz. Az új, születendő megyének a székhelyét Kabindába akarják tenni, mert történelmileg mindig Kabinda volt vezető pozícióban. Igen, de az elsőbbséget Gandajika és Muene Ditu is szeretné, főleg ez utóbbi, a vasút miatt sokat fejlődött, kb 400.000 fős lakosú, nehezen fogadja, hogy kabindából irányítsák. A tiltakozás jogos, hiszen Kabinda csak kb 120.000 lakosú,és ami a legfontosabb, nehezen megközelíthető a jelenlegi útviszonyok mellett. Más megyékben is van hasonló helyzet, ami viszont aggasztó az a vidék kiépítetlensége, az infrastruktúrák teljes hiánya. Sárkunyhóba tesszük a megyeszékhelyet és a mindenféle minisztériumok osztályait?

beragaIMG 5705

 

 

Mbuji Mayiból elindulva kelet felé a 2-es számú főúton, a fehér utazó 70km után arra lesz figyelmes, hogy a „mutóká, mutóká” (fehér ember) szavakat, amit a gyerekek a falvakban integetve kiabálnak, a „muzungú” váltja fel. Nos, ebből lehet tudni, hogy Szongie területre érkeztél.

Ezúttal a misszió előkészületei erősen elhúzódtak. A legnehezebb kérdés az volt: hogyan menjünk oda? Lodja városba már évek óta hívogattak. Rengeteg a beteg, és szemész igen ritkán jön, hallottam. Lodjatól kb 150 km-re, Katako Kombe városban egy belga ONG felszerelte a kórházat szemészeti műszerekkel. Ők is sürgettek, hogy menjünk, és fordítsuk a lakosság hasznára ezt az előnyt. A térképet nézegettem indulás előtt. Mbuji Mayi-tól kb 600 km-re vannak ezek a városok. Menjünk repülővel? Kinshasából Lodja-ba hetente kétszer van járat. Ez rendben is lenne, de mi lesz a felszereléssel? Általában kb 300kg felszerelést és gyógyszert, szemüveget viszünk magunkkal, amikor missziózunk. Megérdeklődtem, van e esély felszerelést egyszerű kísért csomagként vinni, és igen bizonytalan választ kaptam. Megértettem hogy ezzel komoly gond lehet, a műszerek és nagyobb csomagok nagy eséllyel csak hónapokkal később érhetnek oda.

Akkor béreljünk kisgépet, jött az ötlet. Az árajánlat után pedig kedvünk elszállt, nagyon drága lett volna. (oda-vissza kb 10.000 Dollár!)
Ekkor jött egy jó hír: az utakat arrafelé nagy erőkkel javítják! A 600 km-t két nap alatt kényelmesen meg lehet tenni. Így született a döntés, hogy kocsival menjünk, és praktikussági okokból eldöntöttem, hogy én fogok vezetni, nem kell sofőr.
fotfoto2

A hír igaz volt, valóban, a Kananga-Lodja útszakaszt teljes hosszában kézi erővel javítják, felújítják. A munkálatok vezetését egy, a Congóban élő amerikai származású Evangélikus misszionáriusra bízták. Nekünk nehezen hihető, de igaz, a teljes felújítás kézi erővel történik. Útközben elgondolkodtam, az ilyen projekt nagyon jó, mert csak előny forrása: az út teljes megépítése elkészül, a helyi lakosság kap munkát és örömmel dolgozik, és ráfordított pénz teljes egészben a régióban marad és lendíti a gazdaságot! Ez igen! Míg, ha az Állami Útépítő Vállalat kapja a munkát, azt nagy gépekkel csinálják, a pénz fele elfolyik mindenféle kezelési költségekre, egy részét elsikkasztják, a maradékot a gépekbe és üzemanyagba tömik.