RICHÁRD TESTVÉR KONGÓI BETEGEKÉRT ALAPÍTVÁNY

Igen sűrűre sikeredett az utóbbi két hónap. Kezdődött augusztusban a Lubumbashi-i, szokásos éves misszióval. A Light For The World nevű Belga szervezet megbízásából, akik nagyon komolyan segítik centrumunk működését, az általuk támogatott, a Kongó déli vidékén található szemészeti egységekbe végzek évente missziót. Ezek célja, a már rutinszerűen működő egységek sebészeti színvolanának emelése, egyrészt gyerekek műtétjeinek végzése, másrészt különböző modern eljárások fokozatos bevezetése.

képkep

Idén, a helyi kollegák kérésére a szürkehályog sebészet modern eljárását kellett tanítanom. Lubumbashi, Likasi és Kolwezi, a nagy városok, ahol a misszió folyt, mind a mesés Katanga megye bányavárosai. Réz, kobalt és nikkel, amiket errefelé lehet találni.

 

Tessék utánanézni, a világon milyen besorolása van ennek a vidéknek, nem csoda, hogy még egy rendetlen országban is szépen virágzik. Vonzó is rendesen, az utóbbi években milliók vándoroltak át a szomszédos megyékből egy jobb megélhetés reményében. Az utóbbi 10 évben főleg Lubumbashi, mint gomba kezdett nőni. Nem merek számokat mondani, de mikor repülőről közelít az ember, meghökkentő a jelenség. Szép, hatalmas hodályok, és a város egyre nagyobb és nagyobb. Hiába, itt aki kicsit módosabb, az 5 szoba, szalon, 3 fürdő alá nem adja.

ÚtonSzállásunk egy kitűnő hotelben volt. Ja, elfelejtettem mondani, idén először, egy belga kollegával misszióztam együtt. Nagyon jó volt, lehetett mindent megbeszélni és megosztani a feladatokat. 10 nap alatt 90 műtét és ebből legalább 60% gyermek! Mondhatom, intenzív munka volt. Külön öröm látni, hogy vannak kongói kollegák, akik egyre ügyesebbek, érdeklődnek és hálásak mindenért. Főleg a Kolwezi-i szemészeti egységről mondhatok jókat, dinamikus gárda, akik egy év alatt több mint ezer szürkehályogot operáltak, és már a phacoemulsifikációs eljárást is elkezdték.
Lubumbashiban sikerült rendesen bevásárolnom. Mbuji Mayi-ban 5 hónapja nincs városi áram, valami nagy gond van az elhanyagolt vízierőmű körül, és így egyre kevesebb áramot tudnak adni. Hiába a könyörgés, a sírás, a fenyegetődzés, egyszerűen nincs áram… vagyis csak a minisztereknek. No, elhatároztam, hogy mindenképp beállítunk egy komolyabb napenergia-hálózatot. Sikerült napelemeket vennem ott, helyben. A legnagyobb probléma az ilyen egységeknél az akkumulátorok beszerzése és beállítása. Nagy örömömre Lubumbashiban komolyabb boltokat találtam, ahol volt az, ami nekünk kellett. Persze napokig jártam a várost és hasonlítottam össze a lehetőségeket, végül sikerült 12 db 2 Voltos 750 AH-ás OPZV-elemet vennem, Ezeknek darabja 60 Kg, és őket sorbakötve lehet 24 Voltot elérni. Az ára borsós, kb 90 000 Ft/darab! Ebbe az árba azt is be kell számolni, hogy az ilyen súlyos elemeknek a szállítási költsége is igen magas. Az akkumulátorok anyagi fedezetét a Richárd Testvér Kongói Betegekért Alapítvány biztosította.Ugyanott sikerült egy igen jó minőségű MPPT töltésszabályozót venni, így már “csak” az inverter maradt, tudjátok, ez egy olyan doboz, amibe belemegy a 24V egyenáram és a másik végén kijön a 220V váltakozó, amit lehet küldeni a fogyasztókhoz. Mivel ebből a legjobb minőséget szerettem volna, egy francia jóbarát segítségét kértem, akik az építkezésben már segítettek. Nagy örömömre bevállalták, hogy a STUDER Svájci cég termékét nekünk megveszik. Ez igazán nagy szó, és így lassan összeáll majd egy komoly napenergia szisztéma, ami a kis centrumunk gázolaj fogyasztását legalább 50, de inkább 70%-al csökkenti. Jelenleg a generátor napi 8 órát megy és ez 3 hetente egy 500 dolláros hordót jelent! No, ez a napenergia dolog éjjel nappal foglalkoztatott, amíg Lubumbashiban voltam. Rendkívül érdekes találkozásom volt ezután, ugyanis Kinshasába mentem fogadni egy nyugdíjas mérnököt és feleségét, akik Kabindába jöttek, a kórház műszerigényeit vizsgálni és a problémákat megoldani. Na, tőle sikerült rengeteg információt beszerezni, átbeszéltük az egészet és ellátott sok jótanáccsal, csak győzzem teljesíteni őket. El is kísértem őket Kabindába, hogy minél többet lehessünk együtt.

 


Egyúttal ott betegeket operáltam, akiket Simon Pierre készített elő. Simon szabadságon volt Kabindában, a diplomaszerzése óta először, nagy örömmel fogadták! A család ilyenkor összegyűlik, és mindenféle ajándékokat ad… kapott 10 tyúkot és két kecskét… A visszaútra az egyik kecskét betették az autóba… hátulra, hiába tiltakoztam, hogy én ilyet nem engedek… az az igazság, hogy itt nem mindig a te akaratod teljesül.

A visszaúton találkoztunk tehénpásztorokkal, akik Uvira-ból jöttek kb 5000 állattal (több mint 1000km). Meneteltek szép lassan komótosan, napi 15 km-t megtéve, állítólag Kinshasáig mennének eladni a marhákat. A Közösség vett is kettőt és lefagyasztva jól bespájzolt marhahúsból. Elnéztem az utat, amit foltokban jó kis tehéntrágya borított, hej, ha lenne időm, gyorsan összeszedném, Balthasard testvér hogy örülne neki, felhasználná a zöldséges kertünkben. Senkit nem láttam ebben a tevékenységben…

kep

Mbuji Mayi-ban hatalmas műtétes program várt. No, és a városrendezéstől a tisztviselők, hogy fizessünk a megkezdett kerítésért, mert ehhez engedély kell! Mérgemben elborult előttem a világ, de sikerült elkerülnöm a tettlegességet…
Szerencsére a műtő, ahova senki nem jöhet be illetéktelen, megvéd tőlük. Egyik nap 25 beteget operáltunk.. ők meg közben megegyeztek velünk egy kisebb összegben… ami valószínűleg egyenesen a zsebükbe vándorol. Hát kérem, ilyen Afrika, ez is szervesen beletartozik a misszióba, viszont az is biztos, hogy fehér ember ne tárgyaljon ilyen dolgokat a helyiekkel... ezt rájuk kell bízni.

Ime, sűrítve az utóbbi 2 hónap. Holnap már október, és vészesen közeleg a decemberi határidő. Az ominózus választásokra gondolok, amit december 31 előtt meg kell szervezni, a “szilveszteri” szerződés szerint. Mindenki vár, mi lesz? A kormány tudja, hogy nem lesz választás. Az ellenzék szintén. Több forgatókönyv van és naponta találnak ki újabbat. Az utca embere meg egyre türelmetlenebb. Mi pedig imádkozunk…

Fr Richard