Home
2017 első féléve PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2017. július 18. kedd, 09:57

2017-es év első fele igen sűrűre sikeredett. Januárban kitűztük az új kórház első tömbjének avatását, március hóra Innen a határidő betartása volt a lényeg. Ennek ellenére távoli missziókat  is bevállaltunk. Még 2015 vége felé operáltunk egy helyi főnököt Wikong városkából. Állandóan telefonált, hogy menjünk missziózni hozzájuk. Mbuji Mayitól aránylag elérhető távolságban található, így januárra terveztük ezt a missziót, aminek riportját itt lehet olvasni.

Innen szinte egyenesen az egyenlítő vidékére utaztunk a belgiumi OWW társasághoz társulva, két hétre. Egy igen rövid, de nagyon hatékony, sikeres misszióban segítettünk Balázs önkéntes doktorral. Erről itt olvashatnak bővebben.

Figyelmem nagy részét folyamatosan az építkezés kötötte le. Időközben a kivitelező Gaby mester az utolsó simításokat végezte az avatandó épületen, illetve belekezdett a segédépület építésébe. Erre azért volt nagy szükség, mert ide került az elektromos generátor, ami nélkül elképzelhetetlen volt a költözés és a megnyitás. A missziókból visszaérve szépen lassan, komótosan elkezdtem áthordani dolgainkat. Közben éppen befutott két hatalmas láda műszer és fogyóeszköz, ezek azonnal betöltötték a raktárnak szánt terem felét. Te jó ég, hogy fogunk elférni? A helyzet az, hogy két házból költözünk át egybe, és így várható volt a helyszűke, de az elhatározás erős volt bennem: a régi helyet fel kell adni, és ezt egy lépcsőben a legjobb meglépni.

A költözésben az utolsó nap volt a legrosszabb. Péntek volt, és hétfőn már az új helyen kezdtünk, s így egy kis fejetlenség alakult ki. Mindenki beállt segíteni, én meg féltem, hogy a kényes műszerek megsérülnek. A nap utolsó fuvarjának lepakolása közben, egy igen súlyos, motoros műtőasztalt emeltünk… ekkor reccsent meg a derekam…

A vasárnapi ünnepségen nagy nyögve, de részt tudtam venni, majd még hátravolt a lakhelyünk költöztetése is… a zongora, mosógép és villanytűzhely.

Na, ezután dőltem ágynak… Járni max. 3 lépést tudtam az irdatlan fájdalom miatt.

Majd két hónapos betegállomány következett. Próbáltuk Mbuji Mayi-ban megoldani a kezelést, ebben Balthasar testvér segített, aki gyógytornász kiképzést már korábban kapott, de javulás híján, és főleg a bizonytalanság miatt, otthon, Magyarhonban kellett folytatni.


Az elvégzett vizsgálatok gerincsérvet igazoltak, de nem kellett műtét!  Hála a pihenésnek, a Mama szerető gondoskodásának, a sok jóbarát segítségének, szépen lassan talpra álltam. Az idő repült, és a visszaindulás pillanatai is eljöttek… (6 hét után)

Érkezésemkor enyhén meghatódtam. A szemcentrum egész stábja várt a reptéren itt, Mbuji Mayi-ban. Nagy volt az öröm, hálás szívvel ugrottunk egymás nyakába. 20 éve először csapott meg a betegség és az esetleges elválás szele az itteniektől, és valódi, őszinte örömmel ujjongtunk egymásnak. A másnapra szervezett hálaadó Szentmise a centrumban, komolyan elgondolkodtatott. Úgy érzem, hogy a szerkezetben mára már csak egy kis fogaskerék vagyok, igen, ez igaz, de ahhoz, hogy az óra működjön, kell minden kerék. A rugó meg pláne, és ha most esnék ki a szerkezetből, akkor az egy idő után szépen lassan leállna.


Beüzemeltük az új műtőt.


Az új műtő.

Visszaérkezésem óta fellendült a műtétes program, nap mint nap próbáljuk itt, az új helyen  javítani és ésszerűsíteni a munkát. Sajnos tényleg nagyon kevés a hely.


Az optikai részleg.

Miután berendeztük az optikát, a műtőt, a betegrendelőt a réslámpákkal és a titkárságot, kiderült, hogy kiszorult a folyosóra a vízusfelvétel, a szociális nővér, a gyerekszemészetet végző nővér és hogy nincs raktár, ahova a gyógyszereket és a fogyóeszközöket lehetne rakni.  Afrikai munkatársak elképesztő rugalmassággal és mosolyogva fogadták az új, egyeseknek hátrányosabb körülményeket.


A padlásteret is teli pakoltuk.


Szerencse, hogy sok minden felfért a padlásra és a 6 méteres konténert is teljesen megtöltöttük…

Junius közepe táján Kabindába mentünk, ahol sok beteg várt, egyesek már hónapok óta, hiszen márciusban, az avató után kellett volna Kabindába menni, és ott akkor, pont a lerobbanásom előtt már 15 beteg várakozott a műtétre. Elképesztő az afrikaiak türelme és megértése, senki nem jött panaszkodnia hosszú várakozás miatt, viszont volt olyan beteg, akit segítettünk, hogy visszafelé legyen miből utazni, mert felélt minden tartalékot.

Kabindában a műtétes program zsúfolt volt, de számomra a legmegterhelőbb a sok külön munka, amit rám bíztak: Új napelemek telepítése, a meglévő rendszerek szervízelése, javítása. A száraz évszak közepén vagyunk, ilyenkor a nap ereje nagyon meggyengül, e miatt a napenergia-rendszerek nagyon lemerülnek, állandó javításra, vizsgálatra szorulnak.  Telepítettem egy fagyasztó működését biztosító önálló napelem rendszert. A kabindai missziónak igen komoly napenergia rendszere van. Sajnos egy hatalmas viharban a ház mellé vágott le a villám, és megsérült a rendszer lelke, az inverter. Ilyen esetre van egy kisebb kapacitású, pót-inverter, és ezt kellett beállítani.  Kabindában a viharok igen hevesek, a város a hegyen, nagyon exponált helyen van, és a villámok komoly károkat okoznak. Elkezdtünk felszerelni egy védelmi rendszert, de sajnos még nem tökéletes…

Majd 2 hét múlva búcsúztunk a Közösségtől, és vissza Mbuji Mayi-ba.

Itt is a legnagyobb probléma az energia. Komoly gondokkal küszködnek a vízerőműnél, e miatt az áramhiány. A Tshiala nevű létesítmény még a Belga időkből van. 12 turbinára kiépített hely van, ebből kettő működött, és most állt le a kettőből az egyik. Ez a helyzet szomorú képe az ország állapotának. Az állami vállalatok teljesen működésképtelenek és csak vegetálnak a beszedett díjakból. Persze a Tshiala-i erőmű, ráadásul a bányavállalat (gyémánt) által létesített beruházás, így, ha a városnak kell áram, azt a bányától kell kérni, és amennyiben javítani kell vagy éppen beruházni új turbinára, egymásra mutogatnak… Ráadásul több milliós tartozás is van a korábbi javítások után. No, de sebaj, két hete az elnök Úr volt Mbuji Mayi-ban látogatóban, és megígérte az áramot a városnak! A bibi csak ott van, hogy hasonlókat már mindenfelé ígért, de a megvalósítás késik és várat magára…


Kartonozó.


A dolgozók eligazítása a folyosón.

Az utóbbi időben Mbuji Mayi-ban lehet kapni aránylag olcsón napelemeket. Egyre biztosabb bennem, hogy muszáj egy napelem-parkot telepítenem a COR tetejére is, hogy a napi igényünk egy részét akkumulátorok révén kapjuk.


Az új épületben nagyon jó és kellemes dolgozni. A betegváró megfelelő méretű és kimondottan kellemes, hűvös, szellős. A műtő tisztaságát könnyű fenntartani a csempék miatt. Hála az új műszereknek, kimondottan klassz érzés itt operálni.


A rendelő, ahol 4 réslámpát állítottunk be kicsit zsúfolt, de szintén tiszta, szellős és praktikus elrendezésű. Könnyű megosztani tapasztalatokat és így kölcsönösen segítséget kérni egymástól. Nagy melegben ventilátorok forgatják a levegőt, így egészen kibírható…


Szemnyomás mérés a fosolyón.


Gyógyszer rendelés.

Közben elérkezett Balázs doki visszaindulásának ideje. 6 hónapot volt velünk, jött missziókba, segített mindenütt, ahol lehetett. Az afrikaiak nagyon megszerették, mert meleg szívű, nyitott, és mókás kiejtésével francia tudása mindenkit megnevettetett. Nekem nagyon jó volt időnként Magyarul váltani egy-két szót! Meggyőződésem, hogy az itt látott patológiának komoly hasznát veszi a későbbiek során, a szakvizsgára készülésnél és majd utána is. Balázs, köszönöm, hogy itt voltál!

Nos, egyelőre így néz ki kicsi szemészeti centrumunk. Hónapok, évek munkája volt kiépíteni és folyamatosan fejleszteni a régi helyen tevékenységünket, itt is folyamatos munkára lesz szükségünk, hogy lassan elérjük, majd túlhaladjuk a régi nívónkat.

Csak egy példa: jelenleg a retina sebészetet nem tudtam még beállítani az új helyen, ehhez ugyanis sűrített levegő kell, ahhoz kompresszor, ahhoz speciális áram…

 

Az építkezés is lassan újraindul majd, egyik legégetőbb a kerítések megépítése, majd az esővíztárolás, a segédépület befejezése, a villámvédelem… és amint lehet, belefognánk a többi épület építésébe, ez pedig a lehetőségektől függ. Nos, szoktam mondani, nem unatkozunk a misszióban!

Módosítás dátuma: 2017. július 18. kedd, 13:22
 

Online Felhasználók

Oldalainkat 30 vendég böngészi
French (Fr)Hungarian (formal)English (United Kingdom)

Hirdetés



Támogass adód 1 %-val!

Keress minket a Facebookon!

Az alapítvány bankszámlaszáma:
CIB bank
10700206 - 48609205 - 51100005
Adószám:
18724680-1-13

Támogatóink

Afrikáért Alapítvány
Alcon Hungária
Béres János és a magyarországi EPK gyülekezet
DyeFor Jarn GmbH
E-Csoport Kft
Lumiére Pour le Monde Belgique
Magyar Vöröskereszt
Médecins Sans Vacances Belgique
Medicontur Kft
Nemzeti Együttműködési Alap
Novartis
OPC
Ophtalmology World Wide
Pannonfa Kereskedelmi Kft
Premed Pharma Kft
Sasszemklinika.hu

Taizéi Közösség
Tatabányai Szent Borbála Kórház
Wawona Internet Kft

*****************
Anna Major
Balázs Mária
Beszédesné Czirkovics Marianna
Dr Bodó Imre
Dr Bodóné Németh Csilla Rita
Boo Knits
Bordás-Varga Nóra
Boross Gábor
Boross Gáborné
Ifj.Boross Gábor
Deák István
Geiger József
Hardi Ferenc
Hardi Janka
Hardi Róbert
Hardi Titusz
Homonnay Ágnes
Homonnay Olga
Horák Balázs
Horákné Mag Zsuzsa
Joji Locatelli
Klausz Katalin Eugénia
Kristen Kapur
Kristina Vilimaite
Kubányi Endréné
Lendvay Balázs
Mag Klára
Mag László
Mészáros János
Muhi András
Nature's Luxury
Németh Anna
Németh Balázsné
Rétsághy Zsolt
Rosemary (Romi) Hill
Strasszenreiter Péter
Szabó Orsolya
Dr Szentiványi Ildikó
Szilágyi Imre
Szilágyi Imréné
tincanknits
Vas Tibor
Vásárhelyi Tamás
Veera Valimaki
Villié Ágnes